Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Horváth János: Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye

442 HORVÁTH JÁNOS mében minden muzeális tárgyat leltárba vehetés végett feltárjon, másrészt arra nézve megnyugtattam, hogy a nyilván őt illető tárgyak neki okvetlenül meg fognak ha­gyatni. Hogy az egyes tárgyaknak a jövőre minden esetre nyoma legyen, úgy intézkedtem, hogy a leltározó mú­zeum egyesületi tagok által muzeális tárgynak minősí­tett és még fel nem vett tárgyak, pótlólag mind följegy­zendők legyenek, és pedig két jegyzékbe, amelyek egyikébe azok veendők fel, amelyek, mint kétségtele­nek, már most a vármegye tulajdonába engedtetnek át, a másikba pedig azok, amelyekre Szabó Katalin mint saját tulajdonra igényt tart, illetve ez okból hova tarto­zandóságuk szempontjából kétség merül föl. Ezzel si­került elérnem egyrészt azt, hogy Szabó Katalin telje­sen megnyugodva, őszintén feltárja a lakásban találha­tó tárgyakat, másrészt biztosítottam a vármegye részé­re annak lehetőségét, hogy a leltár szerint hiányzó tár­gyakért magát annak idején annak kártalaníttathatása, másrészt az összes tárgyak napfényre kerülve, módját ejtheti akár a bizottság útján, akár polgári per útján megállapíttatni azt, vajon a még vitássá vált tárgyak kö­zül, melyek fogják az úgynevezett Rippl-Rónai Múze­um tárgyaiként a vármegyét illetni. Az egyes tárgyak hiányainak okára nézve a család nevében szintén megjelent Rónai Lajos kir. pü. ig. т. г. számvevőségi főnök úr kijelentette, hogy sem Szabó Katalin, sem a Rippl-Rónai család nem vállalhatott és vállalhat a tárgyakért garanciát, mert sem az örökha­gyó nem hagyott egy befejezett és lezárt leltárt, sem a hagyatékot fölvevő városi közeg nem vett föl pontos lel­tárt, hanem az összhagyatékot csak in komplexum a leltár szerint egyszerűen mint meglévőt elfogadta, már pedig tudomással bírnak arról, hogy az örökhagyó még a leltárnak jóval 1-2 évvel halála előtt történt felfekteté­se óta sok tárgyat és képet még csereberélt, és ez le­het oka a mai hiánynak is. Végül jelentem, hogy ezek megállapítása után elha­tároztatott, hogy a leltárnak a fent említett módon leen­dő kiegészítését Langer Aurél és Darnay Kajetán m. e. tag urak a vármegye alispánja által rendelkezésre bocsájtott Kovács Dénes vmi. irodasegédtiszt közre­működése mellett folyó hó 26-án a helyszínen eszkö­zölni fogják. E célra a helyiség fűtésére egy-egy napra szóló fűtőanyag biztosítása iránt is intézkedtem. Ezzel maradtam tisztelettel: Dr. Kiss Emil vmi. tb. főjegyző" A Megyei Levéltárban több példányban is megtalál­ható a hivatalos leltár. Összevetve a hagyatéki szerző­déshez kapcsolódó jegyzékkel, a következők állapítha­tók meg: A leltározók kezében volt a végrendeleti lista, annak alapján vették sorra a meglévő műveket. Amit nem találtak, azt kihúzták. 197 tételt húztak ki piros ce­ruzával. Némi többlet is volt, mindössze 5 db. Ezeket a lista legvégén mint szobrokat 50-54 szám alatt sorolták be. Kitűnik, hogy a Rippl-Rónai József kézírásával fel­vett jegyzékből nincs kihúzva semmi. Lehetséges, hogy ez készült az 1921. június 27-én elrendelt leltáro­záskor. A leltározók ez utóbbi listát hozzátették a vég­rendeletihez és a sorrendet és a csoportosítást meg­tartva, immár a kihúzott művek nélkül lemásoltatták szép kézírással, továbbá stencilezett módón sokszoro­sítva ragasztották össze a lapokat. 1047 db művet tar­talmaz az így készített füzet 22 . Ebben nem szerepelnek sem bútorok, sem a sokszor említett népművészeti tár­gyak. Gönczi Ferenc az 1935-ben megjelentetett "A Somogymegyei Múzeum Egyesület 25 éves története" című könyvében 23 azt írja, hogy "A Rippl-Rónai-féle gyűjtemény 976 eredeti képből (festmény, mindenféle rajz), 56 szoborból, 13 domborműből, 7 darab fegyver­ből, 90 darab faragott botból, 10 darab hímzésből, 58 darab éremből, 10 darab okmányból és 133 darab kü­lönböző tárgyból, összesen 1355 darabból állt. E tár­gyakból 1921-ben Gönczi Ferenc alelnök és dr. Langer Aurél titkár mindössze csak 300 db-ot vett át a vonat­kozó leltár alapján külön jegyzék készítésével s a gyűj­temény tárgyainak megszámozásával. Az átvett képek s műtárgyak egy részét - miután eddigi helyükön rendes elhelyezésük nem volt - a Mú­zeum Egyesület vezetősége szintén a MÁV internátus­ban helyezett el."... "...A gyűjteményt 1924. évben a vármegye 76000 koronával tűzkár ellen is biztosította." A tárolási hely hi­ányában át nem vett műtárgyak továbbra is a Rózsa u. 9. sz. házban maradtak. Szabó Katica díjazása később módosult. A pénz de­valválódása következtében havi 1 millió koronára emel­te a vármegye, majd havi 50 P és évi 6 köbméter tűzi­fát kapott s ezt legutóbb 40 pengőre szállította le." Csak 1930-ban hozták el tőle a Rózsa utcából a többi, Szabó Katalin őrzése alatti gyűjteményi anyagot. A Szabó Katalinnál végleg meghagyott műtárgyak a jegyzék 369. és 449. tételei. Más egyéb darabokat ille­tően csak következtető sejtéseink vannak egy még a Rónai Ödön által nyomtatott röplapon olvasható szö­veg alapján. A 16x23 cm-es narancssárga lap egyik ol­dalán: "Rónai (Rippl) Ödön Magán Múzeuma a Szépmű­vészetek Ipar és Népies művészet köréből, Kaposvár, Fő utca 54. szám." A túlsó oldalán ez áll: "Festmények 479, üvegfest­mények 5, régi festmények 32, rézkarcok 17, szobrok 17, perzsaszőnyegek 10, gobelin képek 3, gyöngyki­varrású képek 3, népies művészet 11, régi iparművé­szeti bútorok 28, buli építészet 3, régi órák 4." A sző­nyegeket, bútorokat, órákat megtartotta, s később el­adogatta Szabó Katalin. Gönczi Ferenc a múzeumi leltárba vételt 1931-32 között példás renddel elvégeztette. A művek adatain túl mind a leltárkönyvbe, mind a mutató kartonokra színes ceruzával lemásolta a műtárgyakat az egyértelmű be­azonosítás céljából 24 . Ezzel a szemléltetéssel nagy szolgálatot tett a későbbi kutatások számára. Miután ő egyedül nem győzte a rajzocskák ezreinek elkészíté­sét, erre a célra alkalmazta Kovács Jenő József festő­művészt.

Next

/
Thumbnails
Contents