Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Horváth János: Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye

RIPPL-RÓNAI ÖDÖN GYŰJTEMÉNYE 443 Ez utóbbi személyhez fűződik egy groteszk történet, amely az Ödön-féle hagyatékot veszélyeztette. Miután Kovács már több éve kielégítő odaadással rajzolgatta le a huszadik század eleji modern magyar festészet gyakran kihívóan merész alkotásait, 1938ban egyszerre azzal állt elő, hogy ezt a gyűjteményt nem lett volna szabad elfogadnia a vármegyének. "Eddigi megállapításom szerint a vármegye tulajdonát képező képtár anyagának igen nagy százaléka nem múzeumba való és igen rossz szolgálatot tettek a vármegye és az ország képzőművészeti kultúrájának azok, kik szaktudás hiányában, ily selejtes és nagy részben lomtárba való anyagot a vármegyével átvetettek, mely legjobb esetben is primitív ízléssel bíró egyén dilettáns gyűjtőszenvedélyét elégítheti ki, de megyei képtár nem iehet soha, mert csak szégyene lenne a megye kultúrájának" - írta többek között Kovács az alispánnak

25

. Az új alispán nem ismerve elődje idevonatkozó intézkedéseit, Gönczi Ferenctől kért igazoló jelentést

26

. Kovács hangzatos beadványaival, mintegy a "nemzeti kultúránk védelmezőjeként" ostromolta intézkedés végett a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségét és a Belügyminisztériumot. Szenvedélyesen kárhoztatta azokat, akik bármi módon kiálltak a gyűjtemény fennmaradása érdekében. Vizsgálatok sorát kellett kiállni, míg a fanatikus embert sikerült végre eltávolítani a múzeumtól.27 A Rippl-Rónai Múzeum átörökítése utáni első kiállítása 1934-ben történt meg. A képek kálváriaszerű hurcolgatása egy időre azzal ért véget, hogy a múzeum a régi megyeháza (ma Levéltár) második emeletén kapott elhelyezést. A nagy ünnepi külsőségekkel szervezett megnyitóra kilenc szobát rendeztek be, ebből három szobát kapott Ödön hagyatéka. Bernáth Aurél a Pesti Naplóban marasztalta el a rendezést. A nemkívánatos múzeumi állapotokat "zsibvásárhoz" hasonlítva követelte a Rippl-Rónai Ödön-féle gazdag és értékes gyűjtemény bemutatását.

28 A gyűjtemény első vesztesége 1945-ben következett be, amikor orosz katonaság települt be a múzeumba. Szemtanúk állítása szerint Rippl-Rónai rajzokon tapostak, s az útjukban lévő képeket kiszórták.

29 183 db mű veszett így kárba. Ezek nem mindegyike semmisülhetett meg, ugyanis épp e tanulmány írásával egy időben került vissza a múzeumba egy fiatalkori Martyn Ferenc kép: "Három nő fák között" - című. A kép hátoldalán található feltűnő leltári szám és a gyűjtemény "R. R. Ö." - betűs jelzete vezette vissza eredeti helyére a művet. A második veszteséget 1954-55-ben állami beavatkozás okozta a proletárkultúra cenzúrája nyomán. 133 db művet selejteztek ki a bizottság tagjai: Bizse Jánosné, Székely Zoltán és Soós István

30 A selejtezés utáni megsemmisítést nem teljesen hajtották végre, mert némelyek közülük húsz év múltán feltűntek a budapesti műkereskedelemben. Beazonosításuk a színes rajzokkal ellátott Gönczi-féle leltárkönyveknek a segédletével történhetett, amelyben a hiányzó leltári tétel áthúzása mellett a "Háborús veszteség 1945", illetve "Selejtezve 1954." beírások olvashatók. Rippl-Rónai Ödön hagyatéki szerződése feltételeként rögzített évenkénti műtárgy-gyarapításra soha nem került sor. Hiányzott a pénz, a hozzáértés és a szándék is. 1942-ben két sajnálatos cserét eszközölt ki - feltehetően egy erőszakos gyűjtő hatására - Rippl-Rónai József özvegye Gönczi Ferencnél. Bonnardnak a Rippl-Rónai Józsefről festett olaj arcképéért és RipplRónai József: "Anyám főfájással a díványon" című pasztelljéért két öregkori Rippl-pasztellt adott Lazarine.

31 Az iméntiek során publikált hagyatéki műtárgyleltár a tanulmányunk kimagasló jelentőségű dokumentuma. Csak most, e jegyzék tanulmányozása alapján nyílt meg a lehetősége annak, hogy Rippl-Rónai Ödön gyűjteményéről összképet nyerjünk. Ezt követheti majd a sokirányú elemző tevékenységünk. Ezúttal egy számszerű összesítéssel zárjuk a tanulmányt. A szóban forgó gyűjtemény képzőművészeti része a végrendeleti jegyzék 1257 db művéhez képest az 1955-ös újraleltározás idejére 620 db-ra, a felére csökkent. A tények feltárásával igyekeztünk válaszolni arra a felvetődő kérdésre is, hogy az olyan tiszta szándék és egyértelmű akarat ellenére, mint amilyen a hagyatkozó Rónai Ödöné, hogyan és miért következhetett be ekkora tárgyi veszteség, mire a végrendelkezés megvalósult.