Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Horváth János: Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye

RIPPL-RÓNAI ÖDÖN GYŰJTEMÉNYE 441 Az erre vonatkozó jóváhagyást kérő felterjesztést azonban a Belügyminisztérium elutasította, mert a pótadó lehetőségét a vármegye kimerítette.

18 A megtorpant ügymenet elmozdítása érdekében íródott meg Rippl-Rónai József levele Tallián Andor alispánnak:

19 "Róma Villa, Rómahegy, 1922. április hó 20-án. Kedves Bandim, mélyen tisztelt alispánunk! Hallom, hogy ismét stagnál a boldogult Öcsém múzeum kérdése. Az 1 % pótadó - úgy amint az tervezve volt - nem megy hacsak más alapból nem. Én a Ti helyetekben mégis dolgoznék, mert a lényeg nem a múzeum épület felállítása, hanem a múzeum (Képtár a mely a festményeken kívül, a szobrászatot, iparművészetet, népművészetet foglalja magában) megnyitása a fontos és egyetlen okos, helyes megoldás. Egyrészt az adományozó kívánságának, másrészt a kultúrát szomjazó közönségnek (ami alatt nemcsak a felnőtt embereket kell érteni, hanem az előre törtető tanulékony fiatalságot az iskolába járó tanulókat) tennénk eleget. Nem kell a decentralizálástól félni, sőt ajánlatos, hogy a város, amely fejlődésben van, minden részében kihasználtassék. Lehetetlen mindent a város közepén elhelyezni, de amint mondtam, nem is kell, nem is szabad. Aki látni akarja az elmehet igen könnyen a Rózsa u., illetve, Apponyi utcába, ahol a provizorius, de szép anyagból álló magángyűjteményszerű ház áll, - elmenni. Ez nem távolság. Ha kiválogatjuk szakszerűen a legjobb részét, a nagy gyűjteménynek - el merem mondani, hogy hozzá hasonlót, jobbat szebbet - bizonyos fokig tökéletesebbet nem fogunk találni Magyarországon, de kell kérni a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, amelyben segítségetekre lehetnek: Petrovics Elek dr-t. Őméltósága tud a dologról és szívén viseli egy Rippl-Rónai Ödön végrendelkezését, értékes fáradtságos úton szeretettel megszerzett műkincseinek müíziéssel való elhelyezését és bemutatását, prezentálását. Le fog jönni egy-két napra és kiválogatja sőt el is helyezi kellő segédlettel a kiválasztott muzeális anyagot. Nem szabad ily megbecsülhetetlen kincset egy perczig sem parlagon heverni engedni. Vétek lenne minden napért, minden óráért. A halogatással csak a közönség veszít. Az ügy, ami szent előttünk, tehetetlenül meddő helyzetbejut, stagnálni fog. A lakókat az ügyre való tekintetből ki kell okosan és megérthető módon lakoltatni oly formán, hogy máshol, ha törik, ha szakad, lakhassanak. Hozzá értő, ügyes emberek ki fogják találni ennek is a módját. Még akkor is meg kell nyitni, ha csak a mostani pár szoba is lesz használható, végre is közkincsről van szó lássa a közönség és tanuljon belőle mindenki, tudják meg, hogy nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van táplálékra. A lélek ápolása, a szép iránti érzék fejlesztése volt fő czélja a bőkezű, nagy életművésznek, a nagy adományozónak. Dr. Petrovics Elek múzeumi főigazgató megjelenése itt a városban, maga egy nagy szenzáció, mert tudja ma már minden jó ízlésű ember, műbarát, hogy mily értékes emberünk Ő, mily hasznot tud hozni hozzáértő munkásságával a közügynek, ennek a szegény agyongyötört országnak. Milliókat érő újítást végzett fenn a fővárosban, milliókat érő műkincseket kéregetett össze abban a művészetet szerető körben, amelyben a jó Isten megengedte Őt mozogni. Nem szabad ezt a kecsegtető alkalmat elmulasztani, annál is inkább sem, mert még hozzá nem is fog üres kézzel jönni, ahogy én látom a dolgot t. i. a Szépművészeti Múzeumban nem fér el minden mű, ami ott van, nagyon valószínű, hogy ennek a múzeumnak is juttat belőle szebbnél szebb dolgokat, talán éppen olyan művészektől, akik itt nem a legjobban vagy nem a legszebb dolgaikkal vannak képviselve. Egy kis idő, egy kis erős akarat, erős kéz és egy kis kiadás és nyélbe lesz ütve a dolog. Őszinte híved: Rippl-Rónai." A gyűjtemény elhelyezésére jobbnál-jobb ötletek merültek fel, pl. gróf Somssich Géza kíavadári nagybirtokos, egyébként a Somogy megyei Múzeum-Egyesület elnöke, megbízást adott egy a Somogy megyei Múzeum méltó elhelyezésére szolgáló ház megvételére. E célra két ajánlat is befutott. 1912-től 1933-ig tartotta magát egy nagyszabású terv, a múzeumi hasznosítású kultúrpalota építéséről. A helyi lapok tele voltak különféle elképzelésekkel. Az állomás előtt, a színház szomszédságában lett volna megépítve, ha Gönczi Ferenc nem ragaszkodott volna a város északi, tisztviselő körzetéhez. Hosszú gyűjtési akciók után végül is az egyetértés hiánya miatt vetették el Kaposvár "saját hajlékú múzeumának" gondolatát. Egy 1923. január 19-én az alispánnál tartott értekezleten döntötték el, hogy a gyűjteményt átadják a Somogyvármegyei Múzeumi-Egyesület kezelésébe, fenntartván Somogyvármegye közönségének általános ellenőrzési jogát, évenként 60000 koronát folyósítva a szükséges költségekre 20

. Gönczi Ferenc javaslatára határozták el a leltár elkészítését, amely valószínűleg Szabó Katalin bizalmatlansága miatt késlelkedett ilyen sokáig. Ezt bizonyítja a vármegye főjegyzőjének levele az alispánhoz 1923. januárjában:

21 "5090/1923. szám. Méltóságos Alispán Úr! Jelentem, hogy folyó hó 21-én tartott értekezleten nyert megbízás alapján dr. Obetkó Károly vmi.t. főügyész, Gönczi Ferencz nyűg. kir. tanfelügyelő, m. egy. társelnök, Langer Aurél, máv internátus igazgató múzeum egy. titkár, Darnay Kajetán m. egy. tag urak kíséretében mai napon délelőtt 10 órakor kiszállottam a Kaposvár Rózsa utcai Rónai féle házba és Szabó Katalint egyrészt figyelmeztetve a hagyatéknak a vármegye által történt elfogadása folytán előállott helyzet parancsolta azon kötelezettségére, hogy a végrendelet értei-