Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

L. Kapitány Orsolya: A kender feldolgozása Belső-Somogy falvaiban

330 L. KAPITÁNY ORSOLYA "fövenyt" kimossák belőle. Szentán ezt a műveletet kimosásnak nevezték. A somogyszobiak, ha nem volt elég tiszta az áztató vize, akkor a kiszedett kévéket - ahogy lecsurgott róluk a víz - mindjárt kocsira rakták és hazavitték. Otthon a kocsin lévő kendert kútvízzel leöntötték, hogy tiszta legyen. A kender kivetése nehéz munka volt, sokszor órákig is eltartott. Az őszi áztatásnál, hogy a vízben lévők ne fázzanak pálinkát, vagy bort ittak. Erre az alkalomra az asszonyok mákos, diós vagy lekváros "kőtt kalácsot" és perecet is sütöttek, de szalonnát, kolbászt, hagymát, kenyeret is vittek magukkal. (30) A kimosott kévékről a vizet tövükre állítva, jól széjjelhúzva csurgatták le, majd kocsira rakták és hazaszállították. Az udvaron, vagy a szűrűn felállogatva szárították. A kévéket a somogyszobiak szétszedték, a markok kötését felhúzták a tetejükre, a tűje részt pedig sátorszerűen széthúzták a szárításhoz. Reggel és este harmat nem érhette az eláztatott kendert, és ha eső mutatkozott, akkor gyorsan összeszedték és a pajtába rakták. Harmatnak, esőnek csak akkor hagyták kint, ha az áztatás nem sikerült, hátha az még segít rajta.(31) A szárítás időtartama is az időjárástól függött. Amikor még száraz, meleg nappalok voltak, akkor egy-két nap is elég volt (Nagybajom ), de volt olyan is, amikor a kemencében kellett megszárítani.(32) "Addig kellett száradnia amíg pozdergyává nem száradt, míg olyan nem vót a pozdergya, mint a puskapor."(Szenta) Száradás után a gyékényesiek a véreteket ismét kévébe kötötték, ha hosszú volt a szála akkor két helyen is, hogy ne "hajujjon széllé, ne kuszálóggyon". A magos kender szárítása már nehezebb volt az időjárás miatt, mert októberben a nap már nem sütött elég erősen. Az asszonyok a kévéket mindig vitték a napra, "mindig hurcunyí köllött, hogy minél gyorsabban száradjon" ( Szenta). A megszárított rostnövényt száraz helyen a pajtában, esetleg faház, disznóól padlásán tartották, hogy meg ne ázzon, de levegőzzön, és könnyen elérhető legyen, ha vágásra kerül a sor. (Gyékényes) A kender vágása, "tilolása" E munkafázistól kezdve a kender feldolgozása már kizárólagosan a nők feladata volt. Vágás előtt a kendert még egyszer jól átsüttették a nappal, "mert a szárazabb pozdergya könnyebben kiugrik a rostok közül" (Gyékényes). A törés hagyományos eszköze a kendervágó és a tiló volt, melyekből még napjainkban is találunk néhány példányt a pajtákban. A Csurgói Városi Múzeum és a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében is vannak kenderfeldolgozással kapcsolatos szerszámok, melyeket a mellékletben ismertetünk. A kendervágó és a tiló is sima élű volt, a fogazott változatot e vidéken nem ismerték. 1. ábra: A kender válogatása vágáshoz, Pogányszentpéter (fotó: Rippl-Rónai Múzeum fotótára) A kendervágót kemény tölgy-, vagy bükkfából házilag, vagy jobb faragó emberrel, esetleg bognárral készíttették. A nagybajomiak a lukafaiaktól vásárolták a vágót. Az általuk készített típus általános volt, de a négy lábon álló változatot is használták. A munka megkezdése előtt az asszonyok mindig ellenőrizték, hogy nem lazult-e ki a szerkezet valamelyik darabja, mert azt a család egyik férfi tagjával megjavíttatták. A vágó kb. 70 -80 cm magas, 100-120 cm hosszú, két szögletesre faragott talphoz csapolt, lábon álló szerkezet volt. A kendervágó levele egy kivájt gerenda részben mozgott, amely a közé fogott kenderszál összetörését és a pozdorja kihullását eredményezte. Gyékényesen a vágás megkezdése előtt, ha hoszszú, erős volt a kender, akkor a gyökere fölött 4-5 cmre levágták fejszével a szárrészt, így könnyebben tudtak vele dolgozni. Az udvaron felállított vágón a marokra fogott "egy marék" kb. 20 25 szál, jól megszáradt kendert a "tűje" felőli részen kezdték el törni. Amikor a vágó levele alatt már jól csúsztak a rostszálak, akkor megfordították, és a szálas végét a kézfejre tekerve kezdték a "högye" felőli részt is törni. A marokra fogott mennyiséget elkészülte után, abrosszal leterített kosárba tették kereszt alakban, hogy össze ne keveredjenek a szá|ak.(33) Amikor több asszony vágta a kendert,