Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
L. Kapitány Orsolya: A kender feldolgozása Belső-Somogy falvaiban
A KENDER TERMELÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA BELSÓ-SOMOGY FALVAIBAN 331 2. ábra: A kender tilolása (fotó: Rippl-Rónai Múzeum fotótára) akkor nem kosárba rakták, hanem a napra kitett rúdra egymás mellé, hogy tilolás előtt a nap még egyszer jól átsüsse a szálakat. A tilolás már könnyebben ment, mert az egyre jobban tisztuló rostszál finomabb mozdulatokat követelt. A bal kézbe fogott és a kézfejre tekert csomót, a jobb kézzel emelgetett tiló nyelv alá dugták és az a pofák (levele) közé szorítva még az apróbb pozdorját is eltávolította a növény száráról. Mikor már annyira finomodtak a rostszálak, hogy könnyedén lehetett a tiló levele között áthúzni, akkor 23 csomót is összefogtak és így tisztították készre. Akkor végeztek a munkával, amikor már nem hullott a kirázott kenderszálból a pozdorja. Volt olyan szegény asszony Csurgónagymartonban, aki szapszámba járt kendert vágni és tilolni, hogy fizetségül, a tiló alatt maradt szálát összeszedje és feldolgozza magának.(34) A gerebenezés A megtilolt rostnövény szálait a gerebenen tovább finomították. Ezzel a munkafázissal osztályozták a szálakat, ez volt a rostkikészítés utolsó fázisa. Vidékünkön a szegrózsás rostfésűvel az ún. gerebennel választották szét a finomabb szálakat a durvábbaktól. A kender 3. ábra: A kender gerebenezése (fotó: Rippl-Rónai Múzeum fotótára) vastagabb, durvább szála a szögek között maradt, csupán az egyenletes finomságú szálakat fogta a gerebenező asszony a markában. A gerebent kb. 100-120 cm hosszú, 25-30 cm széles, 2-3 cm vastag keményfa pallóból készítették. A közepébe kör alakban kovácsolt vasszögeket erősítettek és azokat még vaspánttal öszszefogatták. Ezt a munkaeszközt is többnyíre helyben készítették, a fa részét bármelyik gazda meg tudta csinálni, csak a fogazatot készíttették kováccsal. A gerebenek között eltérés csupán a fa rész díszítettsége, illetve a két végén kivájt fogók, és a végek szögletes vagy lekerekített formájában mutatkozott. Az eszköz használata több féle módon történt. A kutasiak a gerebent két faszékre kötözték, és ezen húzták végig a marokra fogott kendert. A gyékényesi asszonyok kis székre ültek, a gereben végét a lábukkal a földre szorították úgy, hogy a lábukat beledugták a fogó részbe, a másik végét a jobb combjukra fektették, azt a jobb karjukkal leszorították és így fésülték a kendert. Gerebenezéskor egy maroknyi kitilolt kendert fogtak a jobb kezükbe úgy, hogy egy kissé a kézfejre tekerték. A szegrózsákra dobva húzták végig a fogak között. Először a "högyi kóc", majd fordítva egyet a csomón a tűje kóc" jött ki. A kifésült szálakender után maradt még a "szöszi", ami már sokkal finomabb volt a
