Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Frankovics Györyg: Dema-Istenek Vilék, Kígyók) Magyarországi Dráva menti Horvátokról, és kapcsolataik

DEMA-ISTENEK (VILÉK, KÍGYÓK) A MAGYARORSZÁGI DRÁVA MENTI HORVÁTOKTÓL, ÉS KAPCSOLATAIK 317 A szerbiai Vranji kerületben van egy szérű, amit Viljokovonak hívnak, ahol vilék táncolnak. Megjelenhetnek a búzát őrlő vízimalmoknál is. Korĉulan a lekaszált búzamezőn láthatók, s a szérűvel (Vilino gumno) hozzák kapcsolatba őket. A szlovéniai Koruŝkaban az ottani zal zenek (tündérek) nem akarnak aratni azokkal az aratókkal, akik a markukba köpnek. A szláv népek tündérszerű lényei a vetéssel, a búzával, a gabonával jól nyomon követhetők, így a lengyel prypoludnica esetében is, aki szorosan kötődik az aratási hagyományhoz, és többnyire az aratást megelőző időszakban jelenik meg. A lauzici szorboknál a psipolnica, illetve a psepolnica feladata a vetés őrzése. A keleti szlávok poludnicája nyáron jelenik meg délidőben és a vetést őrzi, a vele való találkozás veszélyes. A bolgár képzetekben a rusalkak évente egyszer jelennek meg, amikor a gabona érni kezd. A rusalkak biztosítják a mezők nedvességét (harmat, eső), holdvilágkor kólót táncolnak és énekelnek, úgy tartják, hogy ott jobban megterem a búza, ahol táncolnak. Kelet-Szerbiában is ismertek a rusalkak, akik voltaképpen a gabonamezőn kibontott hajú, hosszúruhás lányok, tehát tündérek, ám más elnevezéssel. Szemléletesen fejezi ki a vila azonosulását a terméssel, valamint a gabonából nyert liszttel egy Dráva menti találós kérdés: Grm, grm, grmi, / Sum, sum, ŝumi, / Béla gospoja и grad bezi? A válasz: Melin i те ja

. azaz Mennydörög, mennydörög, mennydörög, / Sustorog, sustorog, sustorog / Fehér úrhölgy a várába szalad? A malom és a liszt. A délszláv népek és a románok tündéreiket gyakran fehér úrhölgyeknek nevezik. Mint látni fogjuk a dema-isten tündérek nemcsak a délszlávok hitvilágában azonosulnak a terménnyel, hanem, mint tapasztaltuk az előbbiekben más szláv népek folklórjában is. Adalékként megemlítendő, hogy a szöregi szerbeknél amikor karácsonyra őrlik a búzát, mert az a legjobb, akkor egy fa alatt vilát látott egy férfi, megijedt és meghalt. A deszki szerbek mondáiban: a búzában kör látható, középütt a zenész nyomával. A baranyai lippói szerbek a szérűbe söprűt, egy kanna vizet raktak a neĉisti duh (tisztátalan lélek) ellen, ám szerintük vilék is láthatók a szérűn. A battonyai szerbeknél a vilék kicsépelték a falra felakasztott búzakalászt. A baranyai, volt véméndi szerbek mondáiban: a vilék szántották körül a hegyet, hogy megsemmisítsék a kolerát... Előbb a kolera tűnt el, majd ők is. A vilék kapcsolata a szőlővel és a borral Az alábbiakban a vilék a szőlővel, valamint a borral való kapcsolatát ismertetem. A Dráva menti (lakócsai) horvátoknál : Egyszer egy öreg ember elment a szőlőbe dolgozni. Amikor elfáradt leült a fűre és valamin gondolkodott. Egyszer megjelent a tündér... A Jelics Pali öregapja egyszer ment a szőlőbe, itt volt a Pészkán... Ez tündér volt. Egy másikban Eljöttem a szőlőig... (meséli az adatközlő, aki ekkor nem vette magához a tündér elvesztett patkóját, aminek következtében neki már soha többé nem lehetett szerencséje az életben). Látták őket a mezőn, erdőben és a szőlőben - Pészkán. Karácsony este a gazdaasszony bort önt egy pohárba s kiteszi az ablakba a viléknek. A tündérekkel való találkozáskor a következő formulát mondják: Bele vile, rujno vino pile. Sreten vam put! (Fehér tündérek piros bort ittak. Szerencsés utat!) Az egyik Dráva menti húsvéti rítusének szüzséépítkezésében - a horvát asszonyok és az eladósorba kerülő lányok a lakócsai útkereszteződésen való kólózás közben adták elő - a tündérek egy fa alatt bort isznak, amelyből az öreg lovasnak nem adnak inni, csak a lóháton érkező legénynek. Egyéb tündér-áldozatok az útkereszteződésen A magyar, horvát és a szerb szólások gyakran szólnak arról, hogy valaki a keresztúton belelépett a szépasszonyok táljába (a Dráva mentén Stal и vilinu zdelu, a szerbeknél Nagazio и vilin ĉanak). A szépasszonyok, illetve a horvátok esetében a dobre zene eufemisztikus elnevezése utal a tündér tabuval védett nevére. Az útkereszteződésre a tálban kitett étel (megrakott asztal), a görög alvilági istennő tiszteletére Hekatéval és ebédjével mutat párhuzamokat. Dionüszoszi párhuzamok Az eucharisztia szertartásban a kenyér és a bor fogyasztása a halálra és a feltámadásra utalnak. Eme ősi szertartások nyomait - a bor fogyasztása a tündérképzetekben - a Dráva menti horvát hagyomány megőrizte, amelynek célja az életerő elnyerése volt. Az életörömöt jelképező mitológiai bor megtestesítője a misztériumban a darabokra szaggatandó tündéristen mellett a görög mitológia darabokra szaggatott Dionüszosza, a bor megtestesítője is Zeusz Szótér ("Megmentő"), de a Dráva menti horvát mítosz vedovnjakja (a bor megtestesítője, a határ termésének őrzője, aki elválaszthatatla т a szexualitástól - az ő kocsmai vízfolyamot előidéző varázslata nyomán a táncoló lányok felhúzzák szoknyájukat (abdomenjüket mutogatják), aki, egyben az óizlandi Odin istenhez hasonlóan hal meg, szeme egy kerítésoszlopon függ, míg Odiné egy fán, stb.) A gazdaszellem tündérek és a terméslopó, kultúrhős vedovnjak A délszláv népek népköltészetében a pásztorok és a tündérek kapcsolatai nem mennek ritkaságszámba, ezáltal a nagyállattenyésztéstől sem választhatók el. A Dráva menti horvátok tündérei őrzik a disznótartáshoz nélkülözhetetlen makkot, ami már további maláj, oszét terméslopó sámánok és a délszláv zduhacró\