Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Ábrahám L. – Juhász M. – Nagy L. 1998: Dr. Marián Miklós a Somogy Megyei Természettudományi Muzeológia megteremtője

Dr. Marián Miklós a Somogy megyei természettudományi muzeoiógia megteremtője ÁBRAHÁM L. - JUHÁSZ M. - NAGY L. 1 kép: Dr. Marián Miklós szegedi dolgozó szobájában 1997-ben fotó: Ábrahám L. Történetileg hazánkban a természettudományi muzeoiógia fejlődésének ugyanúgy, mint más muze­ológiai szakágaknak is, a második nagy fejlődési kor­szaka századunk ötvenes éveire esik. Ebben az időben alakul ki országszerte a megyei múzeumi hálózat és Budapesten kívül egyre több szakmuzeológus kezdi meg munkáját a vidéki intézményekben. Dr. Marián Miklós muzeológusi pályája során na­gyon értékes anyaggal és tudományos ismerettel gaz­dagította a természettudományt. Somogy megyében az 50-es években a megyei múzeum szakmuzeológusaként úttörő munkát végzett a természettudományi múzeumi gyűjtemény megte­remtésében és felállításában. Megkezdte a megye tu­dományos természeti felmérését, kutató munkájának publikálását és állandó természettudományi kiállítást készített a somogyi természet ezerarcú világról. 1914. március 31-én Szegeden született, de valójá­ban családjának ősi fészke Szabadka volt, ahol édes­apja táblabíróként dolgozott. Elemi és középiskoláit Szegeden végezte el. A leg­kedvesebb tantárgya a természetrajz és a földrajz volt a Klauzál Gábor Reálgimnáziumban. A természet irán­ti vonzalma ekkor szélesedett ki igazán. Egy cinege távcsövön keresztül történő megfigyelésével egész életpályáját meghatározó élményt szerzett egy iskolai cserkészkiránduláson. A középiskola befejeztével a Soproni Erdészeti Egyetemen szeretett volna tanulni, de a család anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé, mi­vel édesanyja ekkor már egyedül nevelte gyermekeit. így a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen folytatta tanulmányait természetrajz-földrajz szakon, ahol 1937-ben tanárként szerzett diplomát. Az egyete­mi évek tovább mélyítették benne a természet iránti el­kötelezettséget. Harmadik éves egyetemista korában Farkas Béla professzor szabad bejárást biztosított szá­mára az egyetem zoológiai gyűjteményébe, ami meg­határozta a herpetológiai és az omitológiai iránt érzett kutatási vágyát. Az egyetem utolsó éveitől kezdve a szegedi Szent - Gellért Konviktusban dolgozott, egé­szen 1942-ig, amikoris másfél éves katonai szolgálatra hívták be. A katonai szolgálat letöltése után feleségül vette Kálmán Ilonát, akivel ma is boldog családi életet élnek békében és egészségben. Tartalékos zászlósként leszerelve, életpályáját a kaposvári Somssich Gimnáziumban folytatta. A gimná­ziumban először vezette be a munkáltató órákat, ame­lyért a gyermekek imádták, hisz újszerű biológia és ásványtan gyakorlatokat tartott, gyakran használtak mikroszkópot, és a természetismeretet valóban a ter­mészetben tanította. Itt ismerkedett meg Takács Gyula történelem szakos kollégájával, aki látva Marián Miklós lelkes szertárfejlesztő, kutató tevékenységét, később a megyei múzeum igazgatójaként, természettudományi muzeológusnak invitálta. így 1951-ben a múzeum külső munkatársa, majd 1954-től a múzeum főállású szakmuzeológusa lett. Közben kiváló oktató nevelői munkájának elismerése­ként 1953-ban "Kiváló Tanár" kitüntetést kapott. Ebben az időben, a kaposvári múzeumban még csak három szakmuzeológus tevékenykedett, az igazgató Takács Gyula, Pusztai Rezső régész és Marián Miklós zooló­gus-muzeológus. A múzeumban dolgozott még Z. Soós István gyűjteménykezelő, és Göndör István hiva­talsegéd, majd később, mint teremőr. Somogyban végzett kutatásai mind a saját élete, mind a megye természeti kincseinek feltárása szem­pontjából meghatározó jelentőségűek voltak. 1959-ben

Next

/
Thumbnails
Contents