Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Ábrahám L. – Juhász M. – Nagy L. 1998: Dr. Marián Miklós a Somogy Megyei Természettudományi Muzeológia megteremtője

306 ÁBRAHÁM L. - JUHÁSZ M. - NAGY L. 2 kép: Kétéltű vizsgálata közben a Balátánál az ötvenes években repró: Gőzsy Gáborné védte meg doktori disszertációját, melynek témája a Baláta-tó állatvilága volt. Dr. Marián Miklós és még mások munkássága kapcsán a Baláta-tó ma nemcsak Magyarország egyik leghíresebb lápterülete, hanem jól ismert védett terület egész Európa szerte is. A kibontakozó sikeres életpályáján többször találta magát nehéz helyzetben. Kossuth - díjra volt felterjesztve, de a gyermekeit vallásosságra nevelő, templomba járó, kiváló pedagógus és kutató azt soha nem kaphatta meg. Sőt, négy gyermeke ilyen irányú neveltetéséről még erős késztetésre sem mondott le, inkább Somogyban szerzett egzisztenciáját feladva családjával visszament Szegedre és a Móra Ferenc Múzeumban folytatta muzeológusi pályáját. Itt a Magyar Tudományos Akadémia segédletével támogatott Tisza - Kutatásban tevékenykedett két és fél évtizeden keresztül. 230 különböző tudományos és ismeretterjesztő cikket írt. 1974-ben ment nyugdíjba, mint a Móra Ferenc Múzeum tudományos főmunkatársa. Dr. Marián Miklós széles látókörű kutató lévén a botanikában is, de főképp a zoológia területén végzett kiemelkedő kutatásokat. Rendszeresen gyűjtött növényeket a Rippl-Rónai Múzeum herbáriuma számára, melyeket maga határozott és helyezett el a gyűjteményben. Ezeket az adatokat florisztikai dolgozatokban is közzétette, számos új elterjedési adattal gazdagítva a Somogyra vonatkozó botanikai irodalmat. Az általa közölt adatok közül több ma már pótolhatatlan a tudomány számára (pl. a kései szegfű Nagybajom melletti előfordulása), mivel a termőhely azóta antropogén hatásra jelentősen átalakult. A zoológián belül elsősorban herpetológiával és omitológiával foglalkozott. Már gimnázium biológia tanáraként ismerte meg a Kaszó - puszta mellett elterülő balátai lápot, és a Rippl Rónai Múzeum külső munkatársaként kezdte meg kutatásait ezen a gyönyörű vidéken. Kiszállásaira mindig magával vitte a természet iránt érdeklődő 5-6 diákját, famulusait. Egyszerű felszereléssel, "primitív" fényképezőgéppel végezte munkáját. A gimnázium a háború alatt erősen megsínylette az orosz megszállást, mivel hadikórház volt. A természetrajzi szertárt tönkretették, a felszerelést szétszórták, elégették. A leleményessége segített a gyűjtésben és a szemléltetőanyag pótlásában. Széttépett osztálykönyvek kemény boritójából elővigyázatosságból lábszárvédőket készítettek, amikor a Balátánál rátaláltak a keresztes viperára az esetleges marások elkerülése ellen. Még ma is szívesen emlékszik az ott eltöltött időre, a maguk ásta barna vizű kútra, és az ebből főzött teára, a "balátai malátára", a sátor mellett elcsörtető disznókondára, a befogott viperákra, az akkor még gazdag madárvilágra, az egyedülálló mocsári növényekre és a láp sajátos mikroklímájára. Forgatókönyve és szakmai vezetése alapján a Budapest Filmstúdió természet-filmet készített "A láp titkai" címmel, a Baláta - tóról, s a sikernek köszönhetően ezt több is követte. Balátai kutatásairól, az itt is felfedezett keresztes vipera fekete színváltozatáról - amit hamarosan alfajként írtak le - a megye más területein is végzett jelentős ornitológiai és florisztikai megfigyeléseiről cikkeket és dolgozatokat jelentetett meg. A Baláta gerinces faunájáról, a madarak védelméről, a terráriumban tartott állatok etetéséről és a téli madárvendégek megfigyeléséről 3 kép: Indulás a Baláta - tóra csónakkal a madárfigyelő torony mellől repró: Gőzsy Gáborné