Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Dr. Magyar Kálmán: A segesdi mezőváros XVII. századi kovácsműhelye

162 MAGYAR KÁLMÁN A több bizonytalan tárgytípusunk között (V.tábla 4., Vl.tábla 1.) szerepelnek a késekhez sorolt vékony vastöredékek, (IX.tábla 14-18.), amelyek véleményünk szerint inkább borotva vagy érvágó darabjai lehettek. Az is köztudott, hogy a falusi, de a mezővárosi kovács állatgyógyítással is foglalkozott. A mi segesdi XVII. századi kovácsunk munkájához is hozzátartozhatott az állatok gyógyítása, amely a lovak esetében már a patkolással megkezdődött. A kovácsműhely készítményeinek rövid értékelése Világosan megfigyelhető a segesdi kovácsműhely elrejtett használati eszközeinél, hogy a kovács, vagy a menekítő a legfontosabb és a könnyebben mozgatható felszerelési eszközöket gyűjtötte egybe. így jelen esetünkben sem tudott foglalkozni a kohó vagy a tűz nagyobb tárgyaival, vagy a súlyosabb nagy üllővel, vagy esetleg a nagy kalapáccsal. A gyors egybegyűjtéskor több kovácskészítményt is zsákbatett. Ilyenek voltak a feltehetően a kovács által készített ollók (V.tábla 2-3.), ahol a 3. típusnál un. mesterjegyet is alkalmazott (3/a3/b). Az tehát a véleményünk, hogy amennyiben kovácsmesterünk készítette ezt a darabot, így ez a jegy lehetett a megkülönböztető, un. mesterjegye. Nyilvánvalónak tűnik, hogy kések készítésével is foglalkozott. Készletünkben kisebbek (IX.tábla 2-6.) és nagyobb darab töredéke (X.tábla 7.) egyaránt előkerültek. Idetartozhatott talán az általa készített borotva vagy érvágó is (IX.tábla 14-15.), de csínált lakatot (Vl.tábla 2.), láncokat (Vl.tábla 2.), valamint csizmapatkókat (X.tábla 10-11) is. Nagyon fontos munkájához tartoztak a patkók darabjai (VII.tábla 1-3.). Ezek a típusok az un. széles lemezes formák, amelyeknek nincs sarkuk, csak végük van, néha egy kicsit visszahajlítva.

131 Mindenesetre hiányzik leletegyüttesünkből a keskeny, de vastagszárú patkók típusa. Ugyanakkor a segesdi mezővárosi kovácsmester készített különböző szekérvasalásokat is (Vlll.tábla 1-6.). Idesorolhatók a különböző vaspántok maradványai (IX.tábla 22-23.), valamint egy vasgyűrű is (IX.tábla 19.) és az ismeretlen rendeltetésű, félhold alakú, domborított lemez (Vl.tábla 1.), a szív alakú, vastag lemez is (V.tábla 4.). Az előbbi tárgy szerintünk akár állatgyógyászati vagy patkoláshoz szükséges darab is lehetett. Nagyon jó minőségű bárdot is előállított a kovácsmesterünk (Vll.tábla 4.). Munkájának nélkülözhetetlen kellékei a különböző nagyságú és méretű szegek (IX.tábla 9-10.), hegyes árvég (IX.tábla 7.), vashorog (IX.tábla 12/a.) két végén hajlított kapocs (IX.tábla 18/a.), valamint a félbehagyott munkára utaló vékony (X.tábla 1-4.) és vastag, hajlított vaslemezek (X.tábla 56-8.). Ugyancsak a félbehagyott munkára utal egy vasrúd darabja, amelyet szintén a zsákba rejtettek el (X.tábla 9.). A munkában lévő félkész termékek, valamint a vaslemezek, a vasrúd darabjának elrejtése még arra is utalnak, hogy a napi munka közben került sor a tárgyak összeszedésére. Valószínűleg az üllő környékének tárgyait kapkodta össze az illető, nem is nézve, hogy elkészült tárgyról vagy csupán különböző vaslemezekről van szó. (Persze ezeknek a vaslemezeknek abban az időben - a belefektetett munka értékén túl - jelentős alapértéke is lehetett.) Ha a leletek típusait továbbvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy mind a műhelykészlet, mind a kovács által készített termékek egy tipikus középkori kovácsműhelyre utalnak. Leletünk műhelykészítményeit egy rövidebb idő, pár nap készletének gondoljuk. (Mivel a kovácsunknak jelentősebb raktárkészletének is kellett volna lennie pl. patkókból, szekérvasalásokból, szegekből és a faépítkezésekhez szükséges ajtó, ablakpántokból és vasalásokból, az un. sarokvasakból, az ajtó- és ládazárakból és más berendezési tárgyak vasalásából. Még, ha arra is gondolunk, hogy a segesdi XVII. század közepi mezővárosban több kovácsmester is lehetett és ezért ezeket a termékeket inkább másik mester állította elő, akkor is az elrejtett anyag nem tekinthető a mi kovácsunk teljes készletének, raktáranyagának.) Az a véleményünk az elrejtett műhelykészítmények alapján -, hogy a kovácsmesterünk a rövidebb idő alatt elkészített, így csupán pár napi termékeiről lehet szó. Az elrejtés nyomán megtalált készítmények alapvető tárgytípusai is éppen a patkolás, a szekérjavítás, valamint a mindennapi élet ugyancsak alapvető kellékeihez, mint a csizmajavítás (csizmapatkó), a késezés, bárdolás, a vászonvágás, varrás (ollók) és a biztonság (zár, lánc) tartoznak. Az olló, a bárd és más tárgy, valamint a műhely tartozékai egy jó szaktudású mester munkáit idézik fel nekünk (Id.mesterjegy).

132 (V tábla3., З/а-3

/b) Összefoglalás Tanulmányunkban - az eddig nagyszámban előkerült - mezővárosi vaseszközleletnek a készítőjét, a középkori kovácsot, illetőleg a műhelykészletét kívántuk meghatározni. Tudomásunk szerint a segesdi ma az első magyarországi XVII. század közepéből, vagyis az 1664-es évekből származó régészetileg feltárt kovácsműhelylelet. A Somogy megyében az 1979-től - általunk folytatott - segesdi és babócsai középkori mezővárosi kutatásokból igen nagy számban kerültek elő középkori, illetőleg késő-középkori vaseszközleletek.

133 A kovácsműhelyünk és termékeinek a feltárása előtti időből, főképpen 1982-85-ből, már nagyobb számban találtunk szekérvasalásokat, lakatokat, késeket, széles lópatkókat, csizmapatkókat és különböző típusú szegeket.

134 Ezek teljesen megegyeztek - az általunk vizsgált XVII. század közepi kovácsműhely hasonló leleteivel. Még meglepőbb, hogy a segesdi mezővárosunk feltárása során, ugyancsak a K-i részen, a kovácsműhelyünk lelőhelyétől jobbra és balra lévő területen ugyancsak találtunk nagyszámú vasleletet. Több széles, lemezes patkó, csizmapatkó, zabla, lánc, béklyó, vaspánt, vaslemez, kampó, vasgyűrű és más tárgy került itt elő. A leletünkkel (XXXVI-XXXVII. szelvény) közvet-