Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Dr. Magyar Kálmán: A segesdi mezőváros XVII. századi kovácsműhelye
158 MAGYAR KÁLMÁN 2. kép: A kovácsműhely leleteinek feltárása a XXXVI-XXXVII. szelvényben tartó állandó falkiszedéssel, beásásokkal tönkretették. 1987-ben azonban megkíséreltük ennek a K-i területnek is a régészeti kutatását 53 . Megállapítottuk, hogy ezen a területen egy ÉD-i irányú nagyméretű középkori épületet bontottak el a török korban 54 . Itt találtunk egy hihetetlenül vastag (1-1,2 m) agyagréteget, elegyengetést. Ez arra utal, hogy a pincével rendelkező épületeket részben elbontották. Olyan módon, hogy egy pusztulás után az alsó pinceszinten kezdték meg az építkezést. A pusztulás után az összes paticsomladekot a pincébe szórták, majd tetejükre agyagjárószintet döngöltek. Végsősoron a keleti területen a török korban elbontották a középkori épületeket és helyettük földszintes patics-építményeket emeltek. Vagyis a különböző török kori periódusokban itt egyre szerényebb kivitelű, hevenyészett épületek jöttek létre 55 . (1. ábra, 1-2. kép) A megtalált kő- és téglaanyag azt is bizonyította, hogy itt a középkorban egy hatalmas gótikus épület (palota?) is állhatott. Egy olyan épület, amelynek legalább három helyisége boltozott volt, mert legkevesebb három, többszintes épülethez tartoztak a különféle gótikus bordamaradványok. Ez az épület már a XVI. századra megrongálódhatott és ezért bontották el már a török kor első periódusában 56 . Ennek a nagy középkori épületnek a tégláiból még a török kor több időszakában is építkeztek. Ilyen bontási anyag került elő a XXIX. szelvény alsó padozatán is, ahol másod (vagy harmadlagos) beépítésű gótikus kőtöredékek is voltak. Ebben a szelvényben (Id.-É-i metszetfal) jól elválnak a rétegek és a különböző elegyengetések. A XXIX. szelvény keleti falában egy ÉD-I irányú paticsfal látszott, amely a szokásos rendszerhez igazodott. A patics aljára komoly égésnyom látszott, egymás fölött két rétegben, közte közbenső patics omladékkal. Ez is bizonyíték arra, hogy a paticsfalazatok — a különböző török periódusban is — hasonló nyomvonalon épültek 57 . Vagyis épületekhez, illetőleg telkekhez volt kötve az építkezés. (1-7. ábra, 1-2. kép) Egészen más a helyzet a domb-perem K-i szélén. Itt a XXXVI-XXXVII. szelvényben 70 cm-es mélységig törmelékes, bontási réteg került elő 58 . Nagyon fontos a szelvény közepén -70 cm mélyen megtalálható járószint, amely mellett és körülötte az újkorban egészen 1,2 m-ig elbontották az épületmaradványokat. Hasonlóan bolygatott a XXXVII. szelvény, amelyben 1 m mélyen figyelhető meg egy érintetlen agyagszint 59 . Ebben a szelvényben az újkori falkiszedések, elbontások egészen 1,8 m-es mélységig tartanak lefelé és bennük sok a téglatörmelék. (2.-7. ábra) A XXXVI. és a XXXVII. szelvény területén - az erős újkori bolygatás ellenére - megfigyelhetőek a törökkor utolsó előtti, vagyis az 1664-es periódusához tartozó agyag- és téglajárószintjei. 1987. augusztus 13-án (csütörtökön) a XXXVI. és a XXXVII. szelvény K-i tanúfalának ÉK-i sarkából -80 cm-es mélységből került elő egymásra rakva a kovácsműhely eszköz - és termékkészlete. (2-7. ábra) Ha a XXXVI. szelvény 70 cm mélyen fekvő későközépkori, török kori, utolsó periódusú járószintjét meghosszabbítjuk a szelvény K-i széle irányában, akkor a kovácsműhely anyagát -80 cm-es mélységben, 10 cm-el a járó, vagyis a padlószint alá rejtették el 60 . A kovácsműhely tartozékai és készítményei 6 ^ (2-7. ábra, 1-5. kép) A megtaláltt leletek gondosan egymásra rakva és a rostos, fonatos, zsákszerű rátapadt foltokból ítélve valamilyen vászonba vagy zsákba helyezve kerültek elő. A tárgyak között a következők szerepeltek: egy szarvasüllő (l-ll.tábla), három tűzifogó (lll.tábla), négy verő és formázókalapács (IV.tábla 1-2.,4-5.), egy fenőkő (IV.tábla 3.), lemezvágó olló (Vtábla 1.) és két normál olló (Vtábla 2-3.), szív alakú formált vas (Vtábla 4.), félhold alakban formált, lefelé domború vastárgy (Vl.tábla 1.), lakat (Vl.tábla 2.), láncok (Vl.tábla 3.), vaspatkók (Vll.tábla 1-3.), bárd (Vll.tábla 4.), kocsivasalások (Vlll.tábla 1-6.), lyukvágók (IX.tábla 1..11.), vas (IX.tábla 21.), vaskések (IX.tábla 2-5., 13-15.), vasszegek (IX.tábla 6-10., 16-18.), vashorog (IX.tábla 12.), vasgyűrű (IX.tábla 19.), pánttöredékek (IX.tábla 2223.), hajlított lemezdarabok (IX.tábla 20.,24., (X.tábla 1-4.), vastag vaslemezek töredékei (X.tábla 5-6.,8), vasrúd darabja (X.tábla 9.), széles vaskés hegye (X. tábla 7.), fél és egész csizmapatkó (X.tábla 10-11. és 35. kép) Világosan szétválaszthatok a kovácsműhely eszközkészletei: az üllő, a tűzifogók, a verő és formázó kalapácsok, a lemezvágóolló, a fenőkő, lyukvágók, vágóvas, vasrúdtöredék és a kovácsműhely által készített tárgyak: patkók, ollók, vaskések, vasszegek, vashorog, lakat, csizmapatkók, bárd, kocsivasalások, vasgyűrű, láncok, szív alakúra formált tárgy, alul domború, félhold alakú tárgy, pánttöredékek, és végül a vékony és vastag lemezdarabok 62 . (3-5. kép, 1-Х. tábla) A kovácsműhely eszközkészletének és készítményének a leírása: 1./ Üllő (l-ll.tábla): 63 hagyományos szarvasüllő típusa, felül a hegyes és keskenyebb, illetőleg a négyzetes és szélesebb, laposabb végekkel, középen a négyzetes alakú résszel, amely a különböző formabetétek helye.
