Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Dr. Magyar Kálmán: A segesdi mezőváros XVII. századi kovácsműhelye
A SEGESDI MEZŐVÁROS XVII. SZÁZADI KOVÁCSMŰHELYE 157 1. kép: A kovácsműhely feltárása a Balogh-földön 1987-ben. A két párhuzamos szelvénysor É-ról lakozott. A Sütőháztól nyugatabbra egy gödörrendszer tartozott, valamint tőle 15 m-re egy rá merőleges, ÉD-i irányú, téglalap alakú boronaépület. A sütőrésztől DKre egy nagyméretű, többszörösen megbolygatott ház csatlakozott. S ugyancsak idetartozhatott a két négyzet alakú, kideszkázott, sarkain cölöppel ellátott, 3-4 m-es mélységű tárológödör 38 . Sütő- vagy pékházhoz K-ről csatlakozott egy utcaszakasz. A Sütőház vagy pékház és környéke nagyon fontos kronológiai támpontként szolgált 39 . Ha ugyanis a szelvények (l-IV.) rétegződéseit vizsgáljuk, akkor általában két un. paticsos omladékréteg figyelhető meg. A felső paticsréteg 40 egy agyagrétegre rakodott rá. Valószínű tehát, hogy az előtte itt álló paticsház omladékát elegyengették és az új ház járószintjét rádöngölték. Nagyon fontos, hogy a két paticsréteg omladéka török kori leleteket tartalmazott. Külön érdekes, hogy a legalsó szintet érhette egy jelentősebb égés, illetőleg pusztulás. (1. ábra) Az egész török kori mezőváros területén három, illetőleg négy ilyen török kori paticsos, omladékos, elegyengetett réteg követhető. Vagyis legalább négy nagyobb arányú pusztulás, leégés után történt a folyamatos újjáépítés. A bevezetésünkben már nyolc átalakítási, bontási és un. égési- pusztulási periódust rögzítettünk 41 . Valóban az 1589-91-es, az 1594-es, az 1600-as és az 1664-es hadjáratok, nagyobb - égéssel járó - rombolásról tanúskodnak. Mindegyik rombolást kisebb-nagyobb szünet után, elsősorban a törökök által történő újjáépítés követte. 42 A már említett Sütő, vagy pékház korban a második pusztulási, azaz talán az 1594-es időszakhoz kapcsolódik 43 . (1. ábra) Az É-i és a K-i városszélen a török kori építkezés és pusztulás nyoma jól követhető volt. Ugyanakkor az itt talált szórványos gótikus és reneszánsz ajtó és ablak keretkövek, valamint a különböző idomtéglák már jelezték a magyar középkor építkezéseinek a meglétét is 44 . 1984 nyarán a Sütőháztól DK-i megtaláltuk 4-5 mes mélységben a 6,4x9,35 m-es többszintes gótikus téglaépület pincefeltöltését. A feltárásunk során előkerült gótikus borda, ablak- és ajtókeretkövek, valamint egy nagyméretű konzolkő világosan meghatározta az épület korát, s nagyjából a rendeltetését is. Vagyis, egy több, legalább két-három szintes, XIV-XV. századi-gótikus faragványokkal ellátott téglaépítmény állhatott itt. Az épület bizonyos szintjeit gerenda mennyezet, másutt - a gótikus bordákkal díszített - boltozat választhatta el egymástól. Nyílván lefelé egyszerűsödő sorrendben, legalul a boltozatos pincével 45 . Úgy tűnik, hogy ez a legrangosabbnak tartható - általunk feltárt - épület korban megegyezik az 1395-96-os oklevelekben emlegetett kúriák korával 46 . Mindenképpen több periódus figyelhető meg falszövetében 47 . Úgy tűnik, hogy ez a curia-építkezés folytatódott DK-i irányban, ugyanis az un. curiával megegyező falazatok a dombtetőn is előkerültek. Ezek a falmaradványok - a curiánknál is nagyobb - gótikus építményre utalnak. A padozaton - az égett gerendázattal együtt - talált gabonamagvak alapján következtethetünk a középkori építmény legutolsó használatára. Ugyanis az előkerült a nagymennyiségű gabona maradványok alapján a török korban magtár lehetett 48 . A magtártól DNy-ra szórványosan talált járóés útfelületek pedig egy nagyobb térre, a Piactérre, valamint az azt körben - a domb tetején - lezáró temetőre, valamint templomra és a plébániaházra utalnak 49 . A temető szélén egy kör alakú épület alapfal maradványa talán a temető ossárium épületéhez tartozhatott. Ugyancsak megtaláltuk a forrásokban említett - templomot és a temetőt is körbekerítő - fal alapjait is 50 . (1. ábra) Végső soron tehát 1985-ben - az előző évben feltárt - gótikus épülettől D-re, DK-re feltártuk a segesdi város és mezőváros központját, amelyben, K-Ny-i irányban elnyújtott házak álltak, közel 1:2 arányban. Bizonyos, hogy ez a mezőváros már a legkorábbi időtől is itt volt. így nem meglepő, hogy ezen a területen viszonylag kevés un. paticsos vagy török kori épületmaradvány került elő. Ezek inkább kívülre, a középkori városmag tégla- és kő épületei köré települtek. A különböző középkori tégla- és kőépületeket továbbbhasználták és csupán az egyszerűbb, könnyebben pusztuló, de könnyebben felépíthető sövényfonatos, agyag és faépületeket ujjították meg a fent már tárgyalt módon. Tehát az élő vagy még fennálló középkori városba költözött be a török kor embere is és a meglévő használható összes épület lakott volt. Valószínű, hogy az itt megmaradt magyar lakosság is tovább használta saját épületeit, így például a 20x7 m-es, egyenes záródású szentélyű, téglatámpilléres gótikus egyházát, a paplakkal és a temetővel 51 . (1. ábra) A feltárt városszerkezetből feltételezhető, hogy az említett építmények ebben a rendszerben folytatódtak tervszerűen körben. Ugyanakkor igen nagy veszteség az, hogy a gótikus és a török kori épületek rendszerét a Horváth és a Baracsi földön — dózerral való mélyítéssel — elhordták 52 . Részben ez a sors érte a város K-i, un. Balogh földi területét, amelynek szélén teljesen elpusztították a szinteket. Másutt meg a legújabb korig
