Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
M. Aradi Csilla: A főnyed-gólyásfai Árpád-kori temető és település eddigi ásatásának összegzése
A FŐNYED-GÓLYÁSFAI ÁRPÁD-KORI TEMETŐ ÉS TELEPÜLÉS EDDIGI ÁSATÁSÁNAK ÖSSZEGZÉSE. 131 A 477-es objektum egy enyhén ovális, 64 cm mély, paticsos fekete betöltésű gödör, amelyet a 478-as objektumba ástak bele. A 476-os Árpád-kori árokkal nincs összefüggésben. Az objektum vastag falú, párnásan visszahajló peremű, jól megmunkált peremtöredéke mellett, (XVII. tábla/8) hasonló anyagú, bekarcolt kettes vonallal díszített töredékeket és vassalak darabot találtunk. (XVII. tábla/9) Az 530-s objektum, egy kerek gödör, amely a tetején szétdobált, vörösre égetett, feltehetően az 531-es kemencéből származó paticsdarabokat tartalmazott. A paticsdarabok néhány, a tapasztásban lévő kerámiatöredékkel együtt kerültek elő. Mélyebben őskori leletanyagot találtunk. A vastag falú, párnás peremű, kettős vonallal és hullámvonallal díszített edény mellett (XVII. tábla/7), több hullámvonal díszű és belső oldalán megvastagított, 45 fokban levágott töredéket is találtunk (XVII. tábla/5,6) A legtöbb objektumra általában jellemző volt a kevés leletanyag - némely esetben csak egy kerámiatöredék, amely akár véletlenül is belekerülhetett a gödörbe, főleg ha a többi leletanyag őskori jellegű. A térképen az ilyen objektumokat is bejelöltem, azonban egy kérdőjellel jeleztem bizonytalanságukat. Ebbe a csoportba sorolhatók a 409, 426, 439, 471, 473, 478, 487, 488, 572es, nagyrészt őskori és a 404, 465, 467, 565-ös objektumok. A sírföldből csak kevés esetben gyűjtöttünk Árpádkori kerámia anyagot, legtöbbször belekeveredett őskori töredékeket találtunk. Az 509-es sír földjéből vonalköteg díszes, korai töredéket gyűjtöttünk, a 485-ös sírból pedig díszítetlen oldaltöredék származott. Feltehetően készakarva helyezték el azt a nagyméretű oldaltöredéket az 505-ös sír koponyája alá, amely szinte feltámasztani látszott a váz fejét. A vállnál sűrűbb, majd egyre ritkuló csigavonal díszes töredék a későbbi csoportba sorolható. (XVI. tábla/4) A 422-es sír földjéből egy kihajló, 45 fokban levágott profilálatlan fekete színű, homokkal, kaviccsal soványított peremtöredéket gyűjtöttünk. (XVIII. tábla/12) Korai, díszítetlen, durván kiképzett, kaviccsal mésszel soványított oldaltöredéket találtunk a 253-as sír földjében. A 214-es sír földje bordázott felületű, tégla színű, honfoglalás kori edénytöredéket tartalmazott. (XVI. tábla/5) A 399-es sír kihajló, megvastagított, függőlegesen levágott, vörös színű peremtöredéke is a korábbi korszakhoz sorolható. (XVI. tábla/6) Ezzel szemben a 224-es sír földjében talált oldaltöredék szürke, díszítetlen. A 344-es sír hullámvonal, vonalköteg díszítéses, homokkal soványított szürke töredéke, éppúgy korai, mint a 183-as sír hasonló kerámiadarabja. (XVIII. tábla/2) Kissé eltérő, durvább tapintású, a 199-es sír megvastagított, vízszintesen levágott, belső oldalán körbefutó bordával ellátott peremtöredéke (XVIII. tábla/5) és a 194-es sír hegyes szögű hullámvonallal díszített oldaltöredéke is. (XVIII. tábla/3) Az edények díszítése, peremkiképzése A fentebb már taglalt edények díszítésmódját is figyelembe véve a Főnyed-Gólyásfai leletanyagban jelentős arányban vannak képviselve a bekarcolt egyes hullámvonal díszítéses edények, amely díszítésmód főleg az edény felső harmadát, felét borította és hasától lefelé csigavonal bekarcolásba megy át. Hasonlóan kétféle díszítést találhatunk a ferde bevagdosásokkal díszített edények vonatkozásában is, itt azonban a bevagdosás csak egy vagy két sorban fut végig az edényen. Léteznek azonban olyan fazekak is, amelyek egészét bekarcolt csigavonal díszíti. Ezeknek a vízszintes bekarcolásoknak a közei I cm-től egészen 4 cm-ig terjedhetnek, lehetnek éles vonalban bekarcoltak vagy halvány, elmosódott mintájúak. Az általános gyakorlat azt mutatja, hogy a váll környékén sűrűbb közönként karcolták be a vonalakat és ez az alja felé egyre ritkásabbá válik. A ferde bevagdosásokkal un. körömbenyomkodásokkal való díszítést az edény alsóbb, kihasasodó részén hullámvonal vagy csigavonal motívummal kombinálták. Fogaskerék motívumot csak egyetlen edény esetében találtunk. Külön csoportot képeznek a rátétdíszes edények. Az Árpád-kori, bordázott, tölcséres szájú palackokat Takács Miklós három típusba sorolta. 27 A Főnyed-Gólyásfán előkerült három rátétdíszes edénytöredék (396,468-as objektum) leginkább egy Sopron-előkapui 28 és egy markotabödögei szórványként előkerült középmagas, hordószerű palackkal mutat rokonságot, amelynek alakja a korabeli fazekakéhoz hasonló, a gólyásfai töredékek díszítése és aljkiképzése azonban egyedülálló. Az edénytesthez széles, kihajló, bordázott nyakrész csatlakozik, több párhuzama azonban nem ismert. Stratigráfiai alapon a soproni töredéket a XII-XIII. század fordulójára keltezhetjük. Felvetődik az a kérdés, hogy nem tekinthetjüke ezt az edénytípust a X-XI századi kerámiaanyagból ismert, hengeres nyakú fazekak későbbi változatának? Rátétdíszítésére leginkább egy zirci palack mutat analógiát, amelynek nyakrészén három vízszintes borda fut végig. Takács Miklós ezt a típusú motívumot Bizáncból eredezteti. 29 . Az eddig taglalt díszítésmód a későbbi, XII-XIII. századi horizontra jellemző. A település kerámia másik típusának díszítését a vonalköteg illetve hullámvonal köteg motívumok kombinációja alkotja. A perem alatt a váll környékén általánosabban elterjedt a hullámvonal köteg díszítés, amely lehet folyamatos vagy megtört, majd alatta vonalköteg díszítés következik amelyet esetleg egy hullámvonal köteg követ. Ismerünk olyan oldaltöredékeket is ahol sima hullámvonal váltakozik vonalkötegekkel, vagy az edény teljes felületét vonalköteg díszítés borítja. Ez a díszítésmód egy hosszabb időszak alatt is állandónak tűnik, így nehezen eldönthető, hogy mely edények sorolhatók a X. századhoz és melyek biztosan XI. századiak.
