Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

M. Aradi Csilla: A főnyed-gólyásfai Árpád-kori temető és település eddigi ásatásának összegzése

132 M. ARADI CSILLA Az edények aljtöredékei csak kevés esetben kerültek elő épségben, és közülük is ritka a fenékbélyeges típus. Az egyik edény fenékbélyege egymást metsző, átlós négyszögek által alkotott bonyolult geometrikus mintázatú (X. tábla/9), míg egy másik edény esetében hármas koncentrikus körben küllős elrendezést figyelhettünk meg. (X. tábla/6) AX-XI. századi edények peremkiképzése általában egyszerűbb, kihajló, egyenesen vagy 45 fokban ferdén levágott. Néhány esetben a peremet lekerekítették. Szólnunk kell egy a kihajló perem felső oldalán párnaszerűen megvastagított, szürke színű, homokkal soványított, jól megmunkált kerámiacsoportról is. A párnás peremű fazekakat technikájuk alapján akár későbbre is keltezhetnénk, azonban több, egységes betöltésű gödörből a korai típusokkal vegyesen került elő (460, 466/a), illetve a temető alatti objektumokban is megtalálható volt (436, 444). Felvetődik annak a kérdése, hogy esetleg import kerámiaanyaggal van dolgunk, vagy funkcionális különbség lehetett a két típus között. A finomabb kerámiát feltehetően asztali használatra szánták, még a sokszor kormos, túlégett edények lehettek a valódi főzőedények. A XII-XIII. századra jellemző, hogy a peremeket megvastagították, először az alsó, lelógó oldalát, később pedig a felső oldalát is. A későbbiekben a perem szélének felső oldalát kicsit felhúzzák, ami ezáltal elkeskenyedik, belső oldalán pedig horony alakulhat ki. A XIII. századra kialakul a háromszögletű peremkiképzés, melyet azonban csak néhány töredéknél találhattunk meg. 1988-ban dr. Honti Szilvia kolleganőm, a jelen ásatási területtől déli irányba, egy kisebb kiemelkedésen is nyitott egy szelvényt (1988-as Vl-os szelvény) és ebben a szelvényben szintén Árpád-kori objektumokat talált. A 104-es objektum kihajló, szélein megvastagított, belső oldalán éles bordával ellátott töredékét kaviccsal durván soványították, vállnál hullámvonal díszítette. (XVIII. tábla/1) Szintén a Vl-os szelvényből, a 112-es objektumból származik egy edénytöredék melynek peremének külső, alsó szélén fut végig egy vastag borda. (XV tábla/5) A Vl-os szelvény 10-15 méter közötti területéről pedig külső oldalán kétszeresen bordázott peremtöredéket találtunk (X. tábla/5), amelyhez hasonló, kihajló, két bordára osztott, téglaszínű peremtöredéket a XIX. szelvény 23-28 méter közötti szakaszáról is ismerünk. (VIII. tábla/6) Erre a peremkiképzésre az Árpád-kori Fenék-falu ásatásából, valamint Kajárpécről is találunk analógiát.

30 A templom, illetve az azt körülvevő temető, a X-XI. században felhagyott településnyomok fölé épült. Feltételezhetjük, hogy a település felhagyása után bizonyos időszaknak kellett eltelnie, amíg a területet temetőként hasznosították. Talán részletes lakosságcsere is bekövetkezhetett, bár a kerámia leletanyag alapján hosszabb hiátussal nem számolhatunk. A XII-XIII. századi település nyomok rendkívül nagy területen, két szigeten szétszórva feküdtek. A leletanyag alapján a falu teljes pusztulását a XIII. századra tehetjük A térképeket Tálos János, a rajzokat Gál Attila, Nyári Zsolt, Ambrus Edit, a tárgyfotókat Gőzsy Gáborné készítette.