Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Király István Szabolcs: Fejezetek a magyar mezőgazdaság gépesítésének történetéből.

FEJEZETEK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL 357 Amerikában az európai (főleg angol) fejlesztéstől függetlenül konstruálták a huzalos (Marsch, Gordon, Locke), majd a zsineges kötőszerkezeteket (Appleby, Bebel, Gorham). Ez utóbbiak tették lehetővé a gabonaöv gyors növekedését nyugat és északnyugat vidékén. Észak-Dakotában volt olyan farm, ahol 60 kévekötőt használtak 1882-ben. A fejlődés új állomása volt a kombájn alkalmazása. A kombájnt gőztraktor vontatta, vagy lovakkal, öszvérekkel (20-30 db!) húzatták. Először California hatalmas síkságán használták az 1880-as években.

41 Az 1870-es évektől érezhető túltermelési válság elsősorban ennek a robbanásszerű technikai fejlődésnek köszönhető. J. W. Oliver szerint: The most important factor, howemer was the introduction of labor-soving machinery.

42 Oetken Frigyes amerikai utazásáról írja: „Még egyszer legyen mondva, a mechanikai berendezések és a gépek, eszközök célszerűségében és célszerű alkalmazásában az amerikai gazdatársak bennünket messze felülhaladnak."

43 Ezt erősíti meg Széchényi Imre tapasztalata is.

44 A gabonatermesztés túlsúlyával kínlódó magyar mezőgazdaság leghátrányosabb területe az aratás gépesítése volt, jóllehet számos próbálkozás történt. Míg a talajművelés, a vetés és a cséplés gépesítése az első világháború kitöréséig a korabeli technikai szintet elérte, az aratás számottevő gépesítésére csak az aratócséplőgépek megjelenésével (1950től) került sor. A megoldatlanság okát nem technikai téren kell vizsgálnunk. Ez összefüggött Magyarország ipari elmaradottságával, a mezőgazdasági termelés túlsúlyával, a nagyszámú olcsó munkaerő létével, amelynek foglalkoztatása szociális és politikai kérdés is volt. A gépi aratásról először a Nemzeti Gazda 1817es évfolyamában olvashatunk. „Az ánglus Smith aratómívéről" tudósít az ausztriai Wesendorfból, ahol azt a császári és királyi birtokon próbálták ki. A rotációs vágószerkezetű rendrearatót két ló tolta.

45 Hussey, Mc Cormick és Garrett-féle aratógépeket mutattak be 1852-ben a bécsi politechnikum épületében, amelyeket Londonban vásároltak. Hussey amerikai aratógépét is ebben az évben láthatták az érdeklődők Pesten a Medárd-napi vásáron.

46 Ugyancsak 1852-ben Horthy Mihály jakabszállási birtokán próbálták ki Hussey és Garrett-féle aratógépeket. Egyegy gép kiszolgálásához 6 ember kellett (2 fő a géphez, 4 fő a kötözéshez). Mint látjuk, az 1851-es Londoni Világkiállítás hatása rövid idő alatt hazánkban is jelentkezett. Az első aratógépek Somogyban szintén az 1850-es években jelennek meg, közöttük Czinderi László ladi, illetve szigetvári uradalmában.

47 Kezdeti előfordulásukat Csorba József is megerősíti.

48 A Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület szervezésében gróf Forgách Móric gombai birtokán 1863ban Mc Cormick-féle aratógépet próbáltak ki, következő évben Újfalusi pusztán dolgozik három rendrearatógép.

49 A piarista kusztódiátus mernyei uradalmába aránylag későn, 1874-ben jut el az első aratógép, amelyet 300 Ft-ért vettek.

50 Az 1871-es felmérésben Magyarországon 1853, 1895-ben 4964 db arató és kaszálógépet írtak össze, utóbbiból 3041 volt az aratógép (2247 db marokrakó, 794 db kévekötő).

51 Somogyban 1895-ben csupán 25 aratógép volt, közülük 19 marokrakó (valamennyi a nagybirtokon) és 6 db kévekötő (3 kisgazdaságban, minden valószínűség szerint béraratást végeztek vele). Ha Sporzon gyakorlati adatát vesszük figyelembe - 250 ha-ra (434 kh) kell egy aratógépet számolni - 1871-ben a teljes gabonával vetett terület (9,3 millió kh) 8,6%-át aratták volna géppel, feltéve, ha valamennyi üzemben van és a kaszálógépeket is aratásra alakítják át. 1000 aratógépet feltételezve, a gépi aratás 4,6%-os volt, de feltételezve, hogy mintegy felük volt csak ténylegesen üzembe, ez az arány nem lehetett több 2-3%-nál. Az 1895. évi 11,1 millió kh gabonaterületet ugyanezekkel a feltételekkel 19,4%-ban tudták volna géppel learatni. Tekintettel arra, hogy az 1895. évi statisztikában pontosan tudjuk az aratógépek számát, így a gépi aratás aránya 11,9%. Úgy gondoljuk, hogy a gépek egy része főleg az olcsó munkaerő miatt nem volt üzemben, ezért nem tévedünk, ha a gépi aratás arányát a század végén 8-10%-nak határozzuk meg, sőt Széchényi tapasztalata alapján csupán 4-6%-os lehetett a tényleges gépi teljesítés. Felvetésünket támasztja alá gróf Széchényi Imre 1885. évi felmérése is: „Gabona-aratógépek részben a nem túlságosnak mondható napszámok, illetve aratóbéreknél fogva, részint a csekély bizalom miatt, mellyel a közönség ezen komplikált gépek iránt viseltet ik - csak nagyon gyéren, s inkább kipróbálás céljából vannak elterjedve. Meggyőződésem, hogy... alig 30-40 százalék van működésben."

52 Országosan 1895-ben az aratógépek 74,6%-át a közép- és nagybirtokon használták. A századfordulót követő években különösen a világháború előtt, s részben alatt megnőtt az aratógépek importja, amelyet döntő mértékben az Egyesült Államokból szállítottak. A Hofherr és Schrantz Favorita aratógépe rövid életűnek bizonyult, elsősorban drágasága miatt (1000-1400 Ft/db). Az aratás teljes gépesítéséhez mintegy 25 000 aratógép kellett volna, de ekkor évi 4-600 ezer aratópár maradt volna kenyér nélkül.

53 Az aratógép megléte komoly érv volt az aratómunkások bérkövetelései ellen, amelyek nem egyszer végződtek sztrájkkal. (Somogyban 19061907-ben 8 helyen volt arató, illetve cséplősztrájk.) Az 1. világháború után a gépi aratás aránya relatíve nőtt. Rothmeyer 1931-ben 5000-6000 db-ra becsüli az aratógépek számát, amelyből csupán 18002000 db van üzemképes állapotban.

54 Az 1935-ös felmérésben 5593 db-ot írtak össze.

55 Ha feltételezzük, hogy a 4,4 millió kh gabonavetés-területen 2000 db aratógép volt üzemben - figyelembe véve ismét Sporzon gyakorlati adatait (434 kh/