Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Király István Szabolcs: Fejezetek a magyar mezőgazdaság gépesítésének történetéből.

354 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS tak később is, de közülük csak James Cooke sorvetője (1782) volt az, amely a modern vetőgép igazi ősének tekinthető. Ennek javított változatán jelenik meg a fogaskerék a vetőtengely meghajtására, kiszorítva a szíj, illetve láncmeghajtást. Cooke vetőgépe rendkívüli jelentőségű volt Angliában a 19. század elején. Ez képezte alapját Salmon és Smyth sorvetőgépeinek, amelyek első példányai 1800 körül jelentek meg.

28 John Morton Cyclopedia of Agriculture című művében jegyezte meg (1851), a vetőgép fokozatosan terjedt el azokon az angol vidékeken, ahol egyébként is fejlett gazdálkodás folyt. Az első vetőgépeket könnyű és kis magvak vetésére tervezték (baltacím, lucerna), csak később fejlesztették ki a többcélú gépeket. Speciális mechanizmusokkal tették lehetővé műtrágya és szervestrágya kiszórására is. Smyth kombinált vetőgépe volt az első, amely a piacon megjelent. A 19. század közepén Garrett, Smyth és Hornsby voltak a legismertebb angol vetőgépek. A magyar nagybirtokokon is a 19. század közepétől jelennek meg először ezek a típusú vetőgépek eredetiben, vagy itthoni gépgyárosok másolatában. Az ercsi Lilien uradalomban 1854-ben már 2000 hold őszi gabonát vetettek sorvetőgéppel, amelyeket részben a cenki uradalmi gépműhelyekben (Garrett-rendszerű), részben bécsi műhelyekben (Hornsby-féle) készítettek.

29 A Gazdasági Lapok 1850-es és 1860-as példányaiban visszatérő téma a vetés gazdaságossága, elsősorban a szórvavetést és a sorbavetést illetően. A gyakorló gazdák véleménye gyakran ütközött e kérdésben. Horthy Antal példákkal igazolta a sorvetés gazdasági előnyeit.

30 Az 1871-es felmérésben még 2192,7 kh jutott egy vetőgépre országosan, 1895-ben 459 kh, 1935-ben 89,5 kh. A szórvavetőgépek aránya pedig fokozatosan csökkent. Somogyban 1871-ben még az országos átlagot meghaladó mértékű volt a vetőgépellátottság (1380 kh/gép), a későbbi felmérések adatai szerint (1895-ben 467 kh/gép, 1935-ben 103,4 kh/gép) ezt az előnyét elvesztette. Sporzon szerint egy mezőgazdasági üzem eszközleltárában 70 ha-ra (122 kh szántóföld) kell számítani egy sorvetőgépet.

31 Egy átlagos vetőgép teljesítményét és éves kihasználtságát figyelembe véve állíthatjuk, hogy a századfordulón a gépi vetés aránya nem haladta meg az 50%-ot. A gabona jelentős részét még kézzel vetették, elsősorban a törpe és kisgazdaságokban. 1935-ig technikailag nem, de az ellátottságot tekintve lényeges javulás tapasztalható. Az 5-100 khas gazdaságokban 70 kh-ként jutott egy vetőgép, a gazdaságok nagy száma miatt azonban ez azt jelentette, hogy minden 5. gazdaságban volt saját vetőgép. A 100 kh feletti közép- és nagybirtok vetését már közel 100%-ban géppel végezhették.

32 A vetőgépeket szinte kizárólag igaerővel vontatták, jóllehet voltak traktorvontatási próbálkozások is.

33 Bővebb elemzésre itt nincs lehetőség (bővebben: Barbarits: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon. Budapest, 1965.), csupán azt jegyezzük meg, hogy a hazai vetőgépgyártásban Kühne mosoni gyárának a kezdetektől (1863-tól) fogva meghatározó jelentősége volt. A 20. század elején már évi 1200 db vetőgépet gyártott.

34 Bárhogyan is történt a vetés, a megérett terményt be kellett takarítani, lehetőleg gyorsan és kis veszGarrett sorvetőgép (1865)