Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Király István Szabolcs: Fejezetek a magyar mezőgazdaság gépesítésének történetéből.

352 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS Festetics György könyvtárában (ma Georgikon Könyvtár, Keszthely) még ma is megtalálhatók a kor jeles szerzőinek művei.

9 A mezőgazdasági termelés alapját képező talajművelés, talajerőgazdálkodás ekkor kapott megkülönböztetett figyelmet. A gyapjú, majd a gabona iránti fokozott kereslet motiválta elsősorban a nagyobb uradalmakat a majorsági gazdálkodás, ezen belül a termelőeszközök fejlesztésére, illetve azok beszerzésére. így érthető, hogy az első cséplőgépek építésére már a 19. század elején sor került.

10 A kézi cséplés és a nyomtatás gyakran az új termés betakarításáig is elhúzódott. így a kicsépelt gabona minősége nem felelt meg a piac elvárásának. Asbóth János a Georgikon tanára 1802. évi gazdaságbeli utazása során találkozik beépített, járgányos cséplőgéppel Ádándon, Lepsényben, Enyingen.

11 Nagyváthy írja: „A Tséplésre már sokféle machinák forognak a Gazdák kezében imitt-amott... Gróf Nitzky Czéplőmachináját Berzencén lovak forgatták..."

12 Három évtizeddel később Av. Hummelauer írja le részletesen magyaratádi gépének felállítását.

13 A cséplőgépek építése hozzájárult a cséplési idő, s így a veszteségek csökkentéséhez, végsősoron a piacképesebb termény előállításához. Erre az alacsony terméseredmények miatt szükség is volt. A hozamot a nyugati tapasztalatok alapján a talajművelés korszerűsítésével is növelni lehetett. Nem véletlen tehát az az országos újítási kedv az ekék jobbítását illetően, amely az angol és német példákat követve szinte végigkíséri a 19. századot. Az 1840es és 50-es években behozott hohenheimi, Zugmayer, angol, belga és ruhadió ekék képezték a mintát, hogy azokat kisebb-nagyobb műhelyekben a hazai viszonyoknak megfelelően alakítsák át. A hohenheimi vaseke - még fagerendellyel - 1841-ben „Pesten minden műszerésznél, valamint Ürményben az uradalomnál tökéletesített formában kapható."

14 A Magyar Gazdasági Egyesület 1841. évi vására jó alkalom volt a tolnai, vasi, fehérvári stb. ekék összehasonlítására. Az első magyar „próbaszántást" tekinthetjük versenyszántásnak is. A vonóerőt erőmérővel mérték, a szántás mélysége 12-22 cm, szélessége 2030 cm volt. Az egyesület 1845-ben már azzal büszkélkedhetett, hogy a „vasekék Ánglan, Belgiumon és Würtenbergán kívül legcélszerűbben hazánkban készítettek."

15 Vidats István a növekvő ekekeresletet látva, építette pesti gyárát 1842-ben, s az ötvenes években már évi 6000 db-ot gyárt a híressé vált vidacsekéből. De rövidesen - a gyártási költségek, s a lanyhuló kereslet miatt kénytelen volt Yull-féle angol ekéket árusítani - sőt gyártani is. Vidats mellett Gubicz András, Farkas István és a cenki mesterek ekéi terjedtek el, gerendelyük, s hosszú ideig eketörzsük is fából készült. A legfontosabb, a szántás minőségét meghatározó kormánylemez és szántóvas kovácsolással, sajtolással és sablonban készült, s ezzel vált lehetővé csereszabatos javításuk is. A teljesen vasból készült ekék az 1880-as évektől a német Sacknak köszönhetően terjedtek el, s az első világháborúig a Kühne ekékkel együtt eljutottak szinte minden parasztgazdaságba.

16 A vaseke lehetővé tette a szántási mélység növelését, a pontosabb beállítást, a vonóerő csökkentését (6-8 ökör helyett kettő ló,) a nagyobb szántási sebességet, a munkaszélesség, s ezzel együtt a teljesítmény növelését. Végső soron az agrotechnikaiig szükséges magágy előkészítését, a hozam növelését. Mindezzel együtt a szántások számát (keverő, vető stb.) is csökkentették. A számottevő előny ellenére az 1871. évi statisztikai felmérésben még 48% volt a faekék aránya Magyarországon, SomogyRotherham eke (18. század vége) Hohenheimi (Schwerz) eke (1848) Vidats eke (1859)