Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Király István Szabolcs: Fejezetek a magyar mezőgazdaság gépesítésének történetéből.

FEJEZETEK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL (A gabonatermesztés) KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS A magyar mezőgazdaság gépesítésének fejlődését nemcsak az 1871-től ismert statisztikák segítségével elemezhetjük, hanem a mezőgazdasági gépek 1882-től rendelkezésre álló külkereskedelmi forgalma alapján is. Fontosnak tartottuk az eddigi kutatások pontosítását, kiegészítését - elsősorban Barbarits Lajos és Sándor Vilmos munkáját illetően.

1 Barbarits a gépellátottság szempontjából elemzi a behozatalt a cséplőgépek, vetőgépek és az aratógépek szempontjából 1890-1912 között, illetve a vetőgépek esetében a kivitelt is 1893, illetve 1901 és 1912 között. E tanulmány a szántóföldi termelés figyelembevételével - szántás, vetés, aratás, cséplés - dolgozza fel az idevonatkozó gépek kivitelét és behozatalát. A külkereskedelmi statisztika 1882 és 1916 között súlyban és darabszámban is közölte a gépeket, 1925 után csak súlyban. Az összehasonlíthatóság érdekében 1882-től is csak súlyban közöljük az adatokat.

2 Az agrártörténetírás adós még a két világháború közötti mezőgazdaság gépesítésének feldolgozásával.

3 Ebben a mezőgazdasági gépek külkereskedelmi forgalmának elemzése újszerű vállalkozás még akkor is, ha 1917 és 1924 között nincsenek megbízható statisztikai források. Mint látni fogjuk, mind a behozatal, mind a kivitel növekedése egybeesik a hazai mezőgazdasági gépgyártás fellendülésének időszakával, bár az még a századfordulón sem tudott lépést tartani a növekvő szükséglettel. Jóllehet e szükséglet a gépesítés (mechanizáció) kezdeti lépéseitől, az 1840-es évektől növekvő tendenciát mutat, időnként rapszodikusan, ellentmondásosan jelentkezik. Alapvetően a mezőgazdasági termékek piaci áraitól, a hitelviszonyoktól és a mezőgazdasági gépek áraitól függően. A felfellobbanó mezőgazdasági válságok, különösen az 1870-es évektől mindinkább érezhető túltermelési válsá g (a gabonából) mély nyomokat hagytak a technikai fejlődés útjában is. A gépek iránti szükséglet természetesen a mezőgazdasági gépek gyártásában is szélsőségeket eredményezett. A bizonytalan piacnak nem egyszer megbízhatatlan gyártás lett a következménye. A téma szempontjából fontos, hogy megvizsgáljuk annak történeti előzményeit, rávilágítva e körülményeket kiváltó tényezőkre. Ezért nem kerülhetjük el a magyar mezőgazdasági gépgyártás vázlatos összefoglalását, s a gabonatermesztésben használt gépek fejlődéstörténetének rövid elemzését sem. A konkrét gépgyártást természetesen több évtizeddel megelőzte az a szellemi áramlat, amely a nálunk sokkal fejlettebb németalföldi, angol, német mezőgazdaságban született (Albrecht Thaer, Arthur Young, N. Schwerz stb. munkásságának köszönhetően), s amelyet nálunk Pethe Ferenc, Nagyváthy János, Tessedik Sámuel, Balásházy János stb. nevei, s a pallérozott mezei gazdaság időszaka fémjelez. Ernst Klein szerint az ipari forradalomhoz hasonlóan a fejlett országokban a 18. század második felétől egy mezőgazdasági forradalom is lejátszódott, amelynek egyik feltétele volt az előbbi segítségével hatékonyabb munkaeszközök előállítása.

4 Az eszközök értékesítéséhez növekvő keresletre volt szükség az agrártermékek iránt - egy olyan pénzár viszony (Preis-Kosten-Relation) kellett a mezőgazda számára, hogy gazdaságának korszerűsítését finanszírozhassa, és mint az ipari termékek fogyasztója is megjelenhessen a piacon.

5 A szükségletek kielégítésére még a fejlett Angliában is közel 100 évet kellett várni. Olga Beaumont és J. W. Y. Higgs szerint 1750-ben a mezőgazdasági eszközök többségét a helybeli kovács, ács, vagy maga a farmer készítette, faragta. 1850-től az eszközök egyre jelentősebb része került ki a brit ipar üzemeiből a mezőgazdaságba.

6 G. E. Fussel rámutat arra, hogy a népesség növekedése is motiválta a mezőgazdaság korszerűsítését, amely Európában csak a 19. század közepéig volt képes kielégíteni a szükségleteket, ezt követően a tengeren túli területeknek is hozzá kellett járulni az igények teljesítéséhez.

7 Az a hatás, amely a magyar mezőgazdaság úttörőit érte a 18. és 19. század fordulóján, s azt követően nem lebecsülendő. Az orvosból lett kiváló tudós mezőgazda A. Thaer agrárgépészeti szempontból is kiemelkedő műve: Beschreibung der nutzbarsten neunen Ackergeräthe (Hannover 1803) - a skót Small ekéjét elemzi szakértő módon - közvetlenül is befolyásolta Pethe Ferenc ekejavító kísérleteit. Levéltári források is megerősítik, hogy a Bécsben megjelenő Magyar Gazda (1797), s a Pethe által szerkesztett Nemzeti Gazda (1814-től) eljutott az igényesebb földbirtokosokhoz, tiszttartókhoz. Az utóbbi 250 előfizetője között 10 Somogy megyei gazdát is találunk.

8