Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Bóra Ferenc: Adalékok Berzsenyi Dániel somogyi kapcsolataihoz.
„Még hívei között is olyan remete, aki szép ménese és zsongó méhei és nyájai között is elfojtott tettvágy csupán. Egész lénye tele segítőkézre vágyással". (Takáts Gyula) ADALÉKOK BERZSENYI DANIEL SOMOGYI KAPCSOLATAIHOZ BÓRA FERENC „TISZTELETEM ERÁNTAD TÖKÉLETES..." (Berzsenyi költőbarátai) Bárány Boldizsár „Ezen három versek egészen homályosak és zavartak..." (Berzsenyi Dániel) Berzsenyi Dánielt rokoni szálak fűzték Bárány Boldizsárhoz: Bárány anyja vagy nagyanyja Thulmon-lány volt, s közismert, hogy Berzsenyi édesanyját Thulmon Rozáliának hívták. A rokonságot mindketten „számontartották" és ápolták. Kazinczy Ferenc Berzsenyi költeményeit népszerűsítő levelezése, - a falun élő gazdálkodó-költő 1813ban megjelent verseskötete - a „Niklai Remetét" országos hírű poétává tette. A rokonok közel laktak egymáshoz. Egy kortárs tollforgató (Frankenburg) visszaemlékezéseiben így írt a G községben élő ifjú Berzsenyirokonról: „Volt még egy csodálatos úri ember a faluban, tek. Bárány Boldizsár úr, a „költő", mint magát nevezni szokta. Különc volt a legjavából, a múzsákon kívül senkivel sem társalgott..." Az emlékező sorok módosításra szorulnak: Bárány Boldizsár csak az egyre jobban ismertté váló költővel volt hajlandó szót váltani. A két férfit a tizenöt év korkülönbség, az eltérő tehetség, Berzsenyi tartózkodó magatartása különböztette meg egymástól, de a rokonság és a költészet mégis egész életükre összekapcsolta őket. Bárány Boldizsár életrajzi adatai hiányosak. 1791ben született, születési helye ismeretlen. 1809-1811ig a soproni líceumban tanult. Horváth János irodalomtörténész „Berzsenyi és íróbarátai" című művében ismertette Bárány rövid életrajzát, melyből kiderült, hogy Berzsenyi rokona részt vett a Soproni Magyar Társaság tevékenységében. Dukai Takács Judit Horváth Eleknek - 1812-ben keltezett - verses levelében olvasható: ...Sopronyban magamat én is jól mulattam, Felvett munkáimban gyorsan iparkodtam. Sütöttem és főztem; s gyakran muzsikáltam, Tortát, s' francz kocsonyát vanilból munkáltam. ...A Magyar Társaság erkölcsös könyveit Olvastam, s' csudáltam azok érdemeit. Monsiur Beckernél módit frízéreztem, S'muzsikámhoz ülvén, örültem, könnyeztem..." Teljes bizonysággal állítható, hogy Bárány és Dukai Takács Judit egy időszakban tartózkodott Sopronban. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy már ebben az időszakban a két fiatal beszélő viszonyba került. Feltételezhető azonban, hogy ismeretségük Sopronban alakult ki, hiszen tagjai voltak ugyanannak a „társaságnak", s valószínű az is közel vihette őket egymáshoz, hogy mindkettőjüket rokonság kapcsolta a Berzsenyicsaládhoz. Dukai Takács Judit és Bárány Boldizsár életútja úgy is találkozott, hogy „együtt siratták el" Horváth József Elek hirtelen meghalt jegyesét - Csáky Zsófiát. Berzsenyi 1814-ben meglátogatta Juditot, melyről a költőnő a következő sorokat írta: „Novemberben a halhatatlan Berzsenyi volt nálunk, isteni mód múlattuk magunkat..., vacsora után verseimet kívánta látni." A versek elolvasása után Berzsenyi kijelentette, hogy a legnagyobb hatást „Tölcsényi Csáky Zsófia kisasszony sírjánál" című vers váltotta ki. Oly annyira megtapadt a szomorú élmény a költő emlékezetében, hogy „Tölcsényi Zsófia emlékezete" címmel maga is feldolgozta a Judittól olvasott történetet. Nem véletlen, hogy a három férfit - Bárányt, Horváthot és Berzsenyit - egy okos és szép lány költeménye kapcsolta össze. Horváth János állítása szerint a pozsonyi evangélikus líceum irattárában tíz vers található Bárány Boldizsártól, melyek közül egy Takács Judithoz szól. A verseket nem sikerült megtalálni, Judit azonban írt 1815ben „Bárány Boldizsárnak" címmel egy költeményt, belőle való e két sor:
