Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Józan Zs.:1996 A Baláta környék fullánkos hártyásszárnyú faunájának (Hym., Aculeata) alapvetése Standard work on the fauna Hymenoptera, Aculeata of the Baláta Region

A BALÁTA KÖRNYÉK FULLÁNKOS HÁRTYÁSSZÁRNYÚ FAUNÁJÁNAK (HYM., ACULEATA) ALAPVETÉSE JÓZAN ZSOLT A szerző a Baláta környékének (Magyarország, Déldunántúl) Aculeata faunáját állatföldrajzi, faunisztikai és ökofaunisztikai szemponból értékeli 383 előkerült faj alapján. Magyarország faunájára újnak bizonyult a Pemphredon morio Lind., a Miscophus ater Lep. és a Bombus haematurus Krie. Bevezetés, anyag és módszer A Baláta lápja Dél-Dunántúlon, Belső-Somogy homokterületén található, Somogyszob községtől északnyugatra. A láp már az ötvenes évektől természetvédelmi terület. Botanikai kutatására, és a gerinces fauna vizsgálatára már évtizedekkel ezelőtt sor került, illetve elkezdődött. A rovarfauna feltárása csak az utóbbi évtizedben indult meg, néhány rovarcsoporttekintetében. Aculeata fajokat 1988-ban és 199294 években mintegy 10 terepnapon gyűjtött a szerző és Józan Zsoltné, április elejétől augusztus elejéig terjedő időszakban. A terepmunkát néhány jellegzetes biotópban folytattuk: nyílt homokgyepekben, zárt homokgyepen, homoki tölgyes szegélytársulásaiban, továbbá régi épületek falazatán, a melléképületek fából készült részein. Ezeken az élőhelyeken a terricol és xylicol fajokat és cleptoparazitáikat a lehető legnagyobb fajszámban tudtuk begyűjteni egyelő- és fűhálózással. Más gyűjtési módszereket nem alkalmaztunk. A 90-es években a nyári hónapokban a szárazság kisebb-nagyobb mértékben gyérítette a fullánkos faunát. 1993-ban 1949-et követően újra kiszáradt a láp. Kedvezőbb esetben az előkerült fajok száma valószínűleg nagyobb lett volna. A fajok ökofaunisztikai jellegét a hazai irodalomban Móczár (1948) által bevezetett ökotípusok szerint határoztuk meg. A fauna elemzését Benedek (1979) nyomán és a szerző eddigi publikációihoz hasonló módon végeztük. A Baláta környéke fémdarázs-, kaparódarázs- és méhszerű faunáját összehasonlítjuk nyolc más magyarországi terület faunáival, melyet az utóbbi évtizedekben megjelent publikációkon kívül (Józan 1981, 1983,1985,1986,1990a, 1990b, 1992a, 1992b, 1992c, 1993; Móczár 1983, 1986; Tanács és Józan 1986) a szerző kiadásra váró cikkei tesznek lehetővé. Nevezéktani kérdésekben Bohartés Menke (1976) valamint Kimseyés Bohart (1990) munkáit vettük figyelembe. Taxonómiai tekintetben a Scolioidea és Chrysidoidea családsorozatok terjedelmét, rendszertani helyzetét tekintve a hazai szakirodalom hagyományait (Baján 1956, Móczár 1967), a többi családsorozat esetében sem követjük a legújabb külföldi szakirodalomban publikált új rendszertani besorolást. Nem terjed ki vizsgálatunk a Formicoidea csoportra. Állatföldrajzi és faunisztikai értékelés A Baláta környékén 383 Aculeata faj került elő. Ez a fajszám - összevetve más hazai területekkel - elég jelentős (1. táblázat). Ennél több faj csak a nagyobb kiterjedésű területeken került elő: Zselic, Boronka-melléki TK, Tihanyi TK. A barcsi borókásból kevesebb fajt sikerült kimutatni, annak ellenére, hogy jóval nagyobb a kiterjedése a vizsgált területünknél. Még jelentősebb a különbség a Hortobágyi NP esetében. A Baláta környékén viszonylag sok Chrysidoidea fajt sikerült kimutatni, a Pompiloidea fajok száma alacsony, a többi családsorozat fajszáma átlagos. A vizsgált területen az Entomosericinae-n kívül valamennyi hazai Sphecoidea alcsalad előkerült. Az Astatinae és Philanthinae alcsalad fajszáma alacsony, a Larrinae fajok száma viszonylag magas (2. táblázat). A fajgazdagabb kaparódarázs nemek közül a Tachysphex, Miscophus, Oxybelus, Ectemnius, Dienoplus fajok száma viszonylag jelentős, míg a Mimesa, Mimumesa, Lindenius, Crossocerus, Gorytes és Cerceris fajoké alacsony (15. táblázat). Az Apoidea taxonban viszonylag kevés faj került elő a Colletidae, Andrenidae, Melittidae, Megachilidae és Apidae családokból (3. táblázat). A népesebb nemek sorában a Colletés, Andrena, Lasioglossum, Megachile, Coelioxys, Eucera, Nomada és a Bombus fajszegénységével tűnik ki. Ugyanaz mondható el a közepes és kisebb fajszámúak közül a Melitta, Hoplitis, Anthocopa és Tetralonia nemekre is. A Psithyrus fajok közül egyetlen egy sem került elő a vizsgált területről. Átlagosnál több fajt csak a Halictus és a Chelostoma nemek esetében találtunk (15. táblázat). A Baláta fémdarázs faunáját összehasonlítottuk DélDunántúl faunakistájaival, a Bokonnyal és a Kiskunsággal a Jaccard-index segítségével (4. táblázat). A vizsgált terület faunája természetszerűleg BelsŐ-Somogyhoz áll legközelebb (0,53). A legkisebb a hasonlóság a Kiskunsággal. Az itt kialakult faunahasonlósági értékek egyenes arányban vannak az egyes területek fajszámával, így ezekből a fauna sajátosságaira kevéssé következtethetünk. A Sphecoidea faunák közötti hasonlóság esetében az előzőekben említett összefüggés nem tapasztalható. A Baláta a legnagyobb fokú hasonlóságot a szintén Belső-Somogyban fekvő Boronka-melléki TK-val mutatja (0,55). Ezt követi a hasonló környezeti tényezők-