Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Józan Zs.:1996 A Baláta környék fullánkos hártyásszárnyú faunájának (Hym., Aculeata) alapvetése Standard work on the fauna Hymenoptera, Aculeata of the Baláta Region

272 JÓZAN ZSOLT kel bíró Barcsi-borókás TK (0,49), majd a jelentősebben különböző Zselic (0,47). A szintén homoki biotópokban bővelkedő Bugaccal a Jaccard-index értéke 0,45. Az erősebben eltérő jellegű Ócsai TK, BédaKarapanca TK és a Tihanyi TK esetében a hasonlóság mértéke a legalacsonyabb, 0,35-0,33 (5. táblázat). Az egyes alcsaládoknál kialakult hasonlóságok mértéke erősen változó, összefüggésben a fajszámokkal és a faunák sajátosságaival. Az Ampulicinae alcsaládhoz csak két faj tartozik. A legkiegyenlítettebb a Jaccardindex értéke a Crabroninae és Philanthinae alcsaládoknál. Nagy a szóródás az Astatinae alcsaládnál, mely fajszáma elég alacsony, és sok az ide tartozó színező faunaelem. Nagy különbségeket tapasztalhatunk a Nyssoninae alcsalád esetében is. A méhszerű faunánál a Jaccard-index értéke kevésbé változó, mint a kaparódarazsaknál. A legnagyobb mértékű hasonlóság itt is a Boronka-melléki TK-val alakult ki. A többi területtel az index értéke 0,46 és 0,42 között változik, ami a jelentősebben eltérő fajszámok ellenére alakult ki. A legalacsonyabb a hasonlóság Tihannyal, csupán 0,37. A méhszerű családok esetében is érzékelhető a Jaccard-index értékének kiegyenlítettebb volta. A legnagyobb szóródás a Halictidae családnál tapasztalható (6. táblázat). A Baláta Chrysidoidea faunájában a széles elterjedésű fajok részesedése 48,7%. Az összehasonlításban szereplő területek közül ezt az arányt csak BelsőSomogy és a Zselic faunája haladja meg. Az európai elterjedésű faunaelemek aránya is magas (13,5%), mely csak a Zselicben hasonló értékű. A többi területen főképp éppen Belső-Somogyban és a Kiskunságban jóval alacsonyabb. A mediterrán elterjedésű taxonok részesedése mindössze 37,8%. A többi területen - a Zselicet kivéve - e fajok részaránya meghaladja a 40%ot, a Bakony és a Kiskunság esetében a 46%-ot is (7. táblázat). A Baláta környékén - a vizsgált terület nagyságával arányosan - kevesebb fémdarázs került elő, ezek között kevesebb a mediterrán fajok száma és több a széles elterjedésűeké. A vizsgált terület Sphecoidea faunájában a széles elterjedésű állatok részaránya 46,4%. Az összehasonlított területek között ez közepes értéknek mondható. Bugacon e fajok hányada kerekítve csak 37%. Két terület esetében (Tihany, Bátorliget) a szóbanforgó fajcsoport részesedése meghaladja az 50%-ot. Az európai faunaelemek hányada szintén közepesnek bizonyult (22,7%). A mediterrán elterjedési centrumú fajok részaránya megközelíti a 31%-ot. Ennél nagyobb részesedés e tekintetben csak a két kiskunsági területnél, és a Barcsi borókásban van (9. táblázat). A méhszerű fajok közel 44%-a széles elterjedésű. Ezzel az aránnyal a Baláta környéke faunája nem tér el számottevően az összehasonlításban szereplő többi területtől. A két nagy fajszámú területen, a Zselicben és Tihanyban, ezen fajcsoport részesedése már csak 30-32%. Itt ugyanis a szűkebb elterjedésű, színező faunaelemek száma jelentősebb. Az európai elterjedésű állatok - beleértve a kisebb területeken élő fajokat is - részaránya szintén átlagos, kereken 25%. Ez esetben a két nagyobb fajszámú területekhez képest nincs számottevő eltérés. A mediterrán fajok számaránya alig haladja meg a 26%-ot. Ez az összehasonlított területekhez viszonyítva alacsony. Ennél kisebb részedést csak a Barcsi borókás esetében tapasztalhattunk. A Tihanyi TK-ban ezen faunaelemek részaránya meghaladja a 43%-ot, a Zselicben is megközelíti a 38%-ot (11. táblázat). Ökofaunisztikai értékelés A Baláta fémdarázs faunájában a meleg- és szárazságkedvelő (eremophil) fajok részaránya eléri a 70%ot. Ez lényegében megegyezik a belső- és külső-somogyi fauna hasonló értékével, magasabb, mint a Zselicé, ám lényegesen elmarad a Mecsektől, Kiskunságtól és a Bakonytól. A szélesebb tűréshatárú (hipereuryök) faunaelemek részesedése Belső-Somogyhoz és a Zselichez áll igen közel, mintegy 21-22%, a többi területen ennél jóval kevesebb. A hylophil fajok hányada az előzőekkel összefüggésben alakult, 6-10% közötti, a vizsgált területen kerekítve 8%. A faunák ökofaunisztikai jellegét jól mutatja az eremophil fajok hylophilokkal szembeni túlsúlyát kifejző hányados. A Baláta környék fémdarázs faunája e tekintetben megelőzi a Bakonyt, a Zselicet és Külső-Somogyot, de lényegesen elmaradt a Kiskunságtól (8. táblázat). A Sphecoidea faunában az eremophil fajok részesedése meghaladja a 60%-ot. Evvel az értékkel a Baláta faunája csak a Boronka-melléki TK-t és a BédaKarapancsa TK-t előzi meg. A bugaci és ócsai faunában 9-10%-kal magasabb e fajcsoport részaránya, a többi területtől lényeges eltérést nem tapasztalunk. Ezen belül a szűktűrésű (stenoök) fajok részesedése még jellegzetesebb eltéréseket mutat. A hipereuryök fajok száma között lényeges eltérés nincs (9-12%), csak a Béda-Karapancsa TK-nál éri el a 14%-ot. A hylophil fajcsoport részaránya a vizsgált területen kerekítve 30%. A két kiskunsági területen ezek részesedése jóval alacsonyabb (10,6 és 19,7%), míg a Béda-Karapancsa TKban 8,5%-kal magasabb. A többi területtől számottevő eltérés nincs. Az eremophil fajok hylophilokkal szembeni túlsúlya a Baláta környéki faunában 2-szeres, Bugac esetében 7,6-szeres. E hányados értéke a boronkai és bédai faunában jelentősen alacsonyabb, a Zselic esetében az eltérés lényegtelen, másutt magasabb (10. táblázat). A Baláta Apoidea fajainak 43%-a eremophil, ezen belül a stenoök fajok részedése 3,2%. Ez az érték lényegesen magasabb a Zselicben, a Tihanyi TK-ban és Bugacon, és mintegy 5%-kal alacsonyabb Bátorligeten. A többi területtől lényeges eltérés nem alakult ki. A hipereuryök fajok részesedése 23 és 35% között változik az egyes területeken, a Baláta környék esetében átlagos (27,4%). A hylophil faunaelemek hányada a vizsgált területen majdnem 30%, ami az összehason-