Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Uherkovich G.:1996 Adatok a Balaton nyugati medencéje üledékfelszíni algavegetációja ismeretéhez Data to the knowledge for the algal vegetation of the sediment surface in Lake Balaton, Hungary

224 UHERKOVICH GABOR solata maradt meg. Ez a tanulmány a tó legnyugatibb részével foglalkozik. A tó további részeinek üledékfelszíni algáiról azután három további tanulmányt jelentettünk meg (Uherkovich-Lantos 1987, Uherkovich 1988, 1992). így az 1982-es kézirat voltaképpen egy sorozat első tagjának volt szánva. Mostani, kései megjelentetésére részben ez utóbbira gondolva szántam el magamat, de részben azért is, mert talán kár lenne a Balaton ismerete szempontjából, ha az itt közölt gazdag rajzos és szöveges dokumentáció nem kerülne a szakmai nyilvánosság elé. Egyébként nagyjából és egészéből tartom magam az 1982-es kézirat szövegéhez. Vizsgálati anyag és módszer Az 1978. év nyarán kezdődött meg a Balaton üledéke felső rétegének részletező, térképezéssel egybekötött, több éves időtartamra tervezett vizsgálata, elsődlegesen üledékkémiai célkitűzésekkel. A munkálatok irányítója Máté Ferenc dr. volt (akkor: MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany). Ezekhez a vizsgálatokhoz csatlakozva kedtem meg 1978 őszén azokat a algológiai tanulmányokat, amelyeknek első eredményeiről jelen dolgozatban beszámolok. Arról természetesen nem lehet szó, hogy a vizsgálatok során vett összes, esetenkint is százas nagyságrendű üledékminta mindegyikét feldolgozzam algológiailag. Az látszott helyesnek és gyakorlatilag kivitelezhetőnek, egyben célravezetőnek, ha a vizsgált tőrész bizonyos profilvonalai mentéről származó mintasorokat dolgozok fel. így tehát mintavételeim az általános üledékvizsgálati program keretében, de bizonyos profilvonalakra csökkentve történtek (Uherkovich 1979a, 1979b). 1978-81. között a következő profilvonalakon vett minták feldolgozása történt meg: I. Keszthely-Szent Mihály kápolna, II. B.györök-Szigliget. III. SzigligetBadacsony. IV. Tóközepi hosszprofil, V. Zala-torok előtti keresztprofil, VI. Balatonmáriától a tóközépig terjedő profil. VII. Balatonfenyvestől a tóközépig terjedő profil, VIII. Fonyódtól a tóközépig terjedő profil (I. a mellékelt térképet). A mintavételek időpontja: 1978. X. 11-25., 1979. VIII. 29., IX. 11., X. 10., 1980. VI. 26., 1981. VII. 18., VIII. 15., X. 3. Az általános üledékvizsgálatokhoz Ekman-Birgemarkolóval történt a mintavétel. (Ezzel sikerült mind a lazább, mind a tömörebb összeállítású üledékből és minden vízmennyiségből mintákat felhozni.) Az üledékminták felső 1-1,5 cm-es rétegéből vettem saját vizsgálati anyagomat. Ezt a helyszínen Na-acetátos Lugololdattal fixáltam, majd formaiinnal konzerváltam. Esetenként a gyűjtött anyag egy részét Erlenmayer-lombikban tovább tenyésztettem. A minták algataxonómiai feldolgozása az üledékfelszínen meglelt algaegyüttesek egészére, azaz minden rendszertani csoportra kiterjedt. A konkrét együttesekben az egyes taxonok gyakoriságát négyfokozatú skálával jelöltem. A sekélyvizű, erősebb hullámzásnál gyakran fenékig felkavarodó Balatonban a lebegve élő és a mederüledék felszínén leülepedve élő szervezetek könnyen cserélhetik helyüket, azaz a Balaton planktonjában gyakran lelhetünk fenékről felkavarodott szervezeteket és a balatoni bentosz is gazdag hosszabb hullámzásmentes időszakokban a sekély vízben viszonylag könnyen kiülepedő egyes planktonszervezetekben. A jobb egybevethetőség érdekében mintáinkat szél- és hullámzásmentes időben vettük, akkor az egyébként könnyen felkavarodó üledék „normálisan leült" állapotúnak tekinthető. B. fenyves