Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Uherkovich G.:1996 Adatok a Balaton nyugati medencéje üledékfelszíni algavegetációja ismeretéhez Data to the knowledge for the algal vegetation of the sediment surface in Lake Balaton, Hungary

ADATOK A BALATON NYUGATI MEDENCÉJE ÜLEDÉKFELSZÍNI ALGAVEGETÁCIÓJA ISMERETÉHEZ UHERKOVICH GÁBOR Bevezetés A Balaton mikroszkopikus élővilágában bizonyára a planktonnak van a legnagyobb anyag- és energiaforgalmi szerepe, de nem elhanyagolható ilyen vonatkozásban az üledékfelszíni bentikus és a makrofitonokon kialakuló bevonat-együtteseknek a tevékenysége sem. Megalapozott becslések szerint utóbbi élőhelyek algavegetációjának, biomasszája a fitoplankton biomasszájával azonos nagyságrendű. (Már itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Balatonban elsősorban a sekély vízmélység miatt - a plankton, a bentosz és a bevonat igen intenzíven, időben és térben „rövidre zárva" hat egymásra.) A balatoni plankton kikutatottsága mellett a tó üledékfelszíni és a makrofitonok bevonati élőegyütteseinek kikutatottsági szintje jóval alacsonyabb és nincsen arányban ezen vizünk jelentőségével. Az üledékfelszínen élő algák vonatkozásában Istvánffi (1897) és Pantocsek (1902) hozzák az első érdemleges, de kevésszámú adatot. Bizonyos további előrelépést jelentett a téma vonatkozásában Kol (1938a, 1938b) két tanulmánya, majd Hortobágyinak (1943) a déli homokos part algáin végzett kutatása. Az üledékfelszíni élőegyütteseknek, köztük az algabevonat-együtteseknek az egész tó anyagforgalmában betöltött szerepére átfogó módon először Entz (1954) mutatott rá. Az üledékfelszíni algaegyüttesekről a később ebben a témakörben jelentősen alkotó Tamás 1958-ban publikálja első adatait. A megelőző adatokat pedig a balatoni algák enumerációi foglalják össze (Szemes, 1957, Tamás, 1959, 1963, 1964). Jelentős és a további részletező vizsgálatokat mintegy bevezető lépés volt a téma körében az a vizsgálatsorozat, amit a tihanyi kutatók a VITUKI technikai támogatásával a Keszthelyi-öbölben végeztek és amely vizsgálatok fontosabb eredményeit példamutatóan rövid időn belül publikáltak is (Enzt-Ponyi-Tamás 1963). Ebben a tanulmányban - hogy a bennünket közelebbről érintő résznél, az üledékfelszíni algabevonatok kérdésénél maradjunk - Tamás 109 algataxon előfordulási viszonyait ismerteti, kiemelve, hogy az aktív helyváltoztatásra képes bentikus kovamoszatoknak a legnagyobb a jelentőségük ezen együttesek kialakításában. Az algák előfordulási gyakoriságát ez a munka hármas fokozatú skálában, becslés alapján adja meg. Az üledékfelszíni mikroszkopikus élőegyüttesek részletes vizsgálatára a feltételek az 1960-as évek elejére egyre inkább megértek, hiszen addigra megtörtént a Balatonnak az akkori állapotok szerinti átfogóbb vízkémiai és fényklimatikai jellemzése (Entz 1959, Entz -Fillinger 1961). A balatoni üledékfelszín algavegetációja feltárásában fontos további lépés volt a tó 5 keresztszelvényén az 1965. év 5 időpontjában vett minták feldolgozása (Tamás 1966). Ez a tanulmány 25 üledékfelszíni („iszap") mintából 100 algataxonról hoz minőségi és egyben mennyiségi adatokat is. A dolgozat külön taglalja azt az 59 algataxont, amely gyakrabban és egyben nagyobb egyedszámmal fordult elő. Hasonló módon dolgozta fel Tamás (1967, 1968, 1971) még további három esztendőből származó mintáit, sőt sort kerített a mikrofitobentosz biomasszájának közelítő értékű kiszámítására is az 1965, 1966 és 1967 évi minták alapján (Tamás 1974). Megjegyezhető, hogy már ezen három éven belül is az értékek emelkedése a trofitási szint növekedésére utalt. Az 1970-es évek végén feltettük magunknak azt a kérdést, hogy a Balaton üledékfelszíni algavegetációja kutatásában mely részterületeken hasznos és kívánatos elsősorban előrelépni. Három részfeladat kimunkálása látszott hasznosnak: 1. Az eddig nyert taxonómiai képet árnyaltabbá és a jelen állapotnak megfelelően részletezőbbé tenni. 2. Ezt a taxonómiai képet megfelelő mikroszkópi ábraanyaggal jól dokumentálni, mert köztudott, hogy a balatoni - egyébként igen értékes algakutatásokat alig dokumentálta a múltban éppen a taxonómiai árnyaltságot is segítő, de balatoni vonatkozásban magát az alapinformációt is biztosító tudományos ábraanyag. 3. További feladat lehetne még az előzőeknél is objektívebb, a bármikori egybevetést is lehetővé tevő módszer kidolgozása a mennyiségi viszonyokról. Mint a következőkben láthatjuk, jelen tanulmány elsősorban a két elsőként említett részfeladathoz kíván hozzájárulni, mégpedig az 1980-as évek tavi állapotának körülményei között. (A munka folytatásaként a tó középső és keleti medencéjén végzett vizsgálatoknál már a harmadikként említett részfeladathoz kapcsolódó klorofilla méréseket is végeztünk.) Jelen tanulmányhoz meg kell még jegyeznünk, hogy annak kézirata már 1982-ben elkészült, de az a megjelentetésre hivatott helyen elkallódott, s csak a má-