Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Magyar Kálmán: Nagyatád és környéke XI.-XV. századi településtörténete és régészeti emlékei

138 MAGYAR KÁLMÁN a barátok Segesdről," valószínűleg a XVIII. század elején (szerintünk a XVI-XVII. században a török által száműzöttek), ide menekültek. Itt nagy erős épület állott, melynek romjai még mindig látszanak." Ez volt szerintünk az Árpád- és középkori atádi egyház, vagyis Nagy-Atád temploma (Buries szerint a Szent Mihály egyháza, amelyet a XVI-XVII. századtól a XVIII. század elejéig a minorita, illetőleg a ferencesek is használtak). Ugyanakkor Pesty Frigyes adatait veszi át az 1974ben megjelent Somogyi földrajzi helynévgyűjtés kötete, ahol ugyancsak szerepelt a Pusztaszentegyházi dűlő, mint a régi uradalmi birtok. Ez a „Szent Mihály templom romjairól kapta nevét. Még a húszas években is használták a templom köveit, tégláit az építkezőké

07 Vagyis ők Kis-atádi területre helyezik a Szent Mihály egyházat, az ún. Pusztaszentegyházi dűlőbe. Ugyanitt találjuk a feljegyzést a Prokopo-dülőről: „az öregebbek szerint itt kell keresni Nagyatád első településének a nyomait. Szántáskor téglát forgat ki az eke itta földből."

108 A XIX-XX. századi forrásokból számunkra rögtön feltűnik, hogy senki sem ismerte - a középkori forrásokban szereplő - AtádA plébániatemplomot, a Szent György tiszteletére dedikált egyházat. Ennek az a magyarázata, hogy a tudományos köztudatba is az 1778as Canonica Visitatio adatai kerültek be csupán. írója a plébánia alapítását 1722-re tette és a ferecencesek templomát tartja az első plébániaegyháznak. Jóllehet az 1733-as egyházlátogatásban (Canonica Visitació) még egy Szent György egyház is van: „...die verő 2. mensis Maii visitavi vetustam capellam sancti Georgii militis et martyris, infra pagum Bodvicza, in colliculo sitam. " Vagyis ez a Szent György kápolna Bodvica faluban, de inkább annak közelében egy kis dombocskán állt.

109 (6. ábra) Az egykori Bodvica temploma volt a középkorban ennek az atádi Szent György plébániának a filiája. Az Árpád és középkori forrásokban - Atád vonatkozásában - nem szerepelt a Szent Mihály titulus (csupán a Szent György!), de Segesden, illetőleg a FülecsIklad alatti Szentmihály faluban létezett ilyen Szent Mihály templom. (6. ábra) A másik probléma az, hogy Buries az alapító Czindery egyik Szent Kereszt-képét, amely „még a török hódoltság idején létezett Prokopp nevű helység minorita templomából származott"... említi. Vagyis feltételezi, hogy a segesdi ferencesek átköltöztek ide és a XVI. századtól egészen a XVIII. századi rác betörésig - a Prokop dűlő helyén lévő „házban" éltek.

110 Annak ellenére, hogy a hódoltságkori ittlétükre „semmilyen forrásbizonyítékunk nincs." Az viszont már biztos, hogy a török kiűzése után, 1696-ban „Attadienses sunt Catholici et intertenent unum Reverendissimum Patrem ordinis Sancti Francisci."

112 Vagyis, hogy egy ferences barát tartja az istentiszteletet „...et loco сатрапе more Areanorum strepitus ligneos exercent, haben quidem campanas, birsagi ad duxerunt..." Az 1696. X. 6-án készült Conscriptio szerint prope fluvium Rinye... pagus iste inhabitatur et sunt in eodem domus antiquae commodae... Tehát a török után, nem messze a Rinyától, annak közelében lévő lakott községben régi (akár középkori), jó állapotban lévő házak is vannak... Ezek szerint már a XI-XVII. századi Pusztaszentegyháza és Prokop dűlőtől távolabb, a későbbi város mai központjában is éltek a XVII. század végén az atádiak és egy ferences volt a plébánosuk. (Ez az áttelepülés logikusan viszont csupán az 1710-es évekből következett be. Az új városközpontban 1721-től működhetett csak az új ferences plébánia.) S hogy már előbb odakerült a lakosság, vagy már 1696 előtt is volt itt település, arra a domus antiquae commodae kifejezés talán a bizonyíték. Nyilvánvaló, hogy egy hosszabb folyamat: a török pusztításai révén bekövetkező újjáépítés, lakosságcsere miatt következett be. Ez az új mocsaras terület a Rinya mellett talán védettebb volt, mert távolabb lehetett a hadiúttól. A XVIII-XX. századi forrásokban is szereplő Pusztaszentegyháza, Prokop dűlő (Barátlakás) helyén állt a régi, az eredeti a XI-XVI. századi Kis- és Nagy-atád. Itt volt egyházas helye a temetővel és közvetlen mellettük a település, a falu, majd a mezőváros házai. 1982-ben a somogyszobi úttól Ny-ra 5-600 m-re, egy ÉD-irányú, 1-2 km hosszú dombháton, a gázlerakóhely közelében, ahol a dűlőút metszi a területet, egy 5-600 méternyi részen Árpád- és középkori kerámiatöredékeket, téglákat találtunk:

113 A domb lábánál, K-re vízfolyás is volt. A tetőn kisebb helyen sűrű, középkori tégla töredékei - elszórtan embercsonttal - kerültek a napvilágra. Vagyis ez az általunk helyszínelt Prokop dűlő és a környéke az Árpád-kortól a középkoron át lakott, nagyobb település lehetett. Itt állt eredetileg a XVIII. század elejéig Nagy-Atád település - a ferencesek által is használt - templomával. Ez eredetileg Szent György titulusú volt. Csupán az idekerült (XVI-XVII. századi) segesdi ferencesek révén nevezhették el ugyancsak Szent Mihálynak? (6. ábra) A dombtetőn lévő téglás, kevés embercsonttal jelzett részen állhatott az a templom, amelyre a Barátlakás elnevezés is utalhatott. Bár a „barátlakás", az esetleges „szerzetesi ház" kérdését, a tőle DNy-ra, a közelben lévő Szentlászló pusztán található egyház, a XIV. században a karinges, szabályozott kanonokok prépostsága-ként emlegetett templom

114 is bizonyítja. Ezt a részt, a szentlászlói halastótól 100 m-re lévő romot (ahol egy korsóban ezüstpénzek is előkerültek,

115 ugyancsak Pusztaszentegyháznak nevezik ma is. (6. ábra) A Prokop dűlő nagyobb középkori településtől nem messze ÉNy-ra, 2-3 km-re van - a mai Bolhás községhez tartozó Kis- és Nagy-Baráti puszta. Itt állt a Baráti falu temploma, a Szent György plébániaegyház másik filiális kápolnája.

116 S a régi ref. egyház iratai között szerepelt: „hogy a mai ótemető körüli romnál állt a Baráti falu is, amelyet 1704-ben az ún. rácjárás pusztított el és 1721-ben települt csak át a mai helyére."

117