Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Magyar Kálmán: Nagyatád és környéke XI.-XV. századi településtörténete és régészeti emlékei

NAGYATÁD ÉS KÖRNYÉKE XI-XV. SZÁZADI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 139 Az ún. Berzence felé vezető török hadiút mentén, a Rinya partján, kis középkori harang is előkerült. S ebben a romban találták a fehérmészkőből faragott kézmosó medencét vagy szenteltvíztartót.^* (6. ábra) Ezek alapján a Baráti faluval egyidőben pusztulhatott el a Prokop és a Pusztaszentegyházi dűlőben még meglevő település, a két templomával együtt. Az 1982ben végzett helyszínelésünk során azonosítottuk a Prokop dűlőtől ÉK-re 1-2 km-re, a mai somogyszobi úttól K-re ma is megtalálható Pusztaszentegyházi dűlőt. (A Pesthy Frigyes által Szent Mihály egyháznak nevezett templom helyét.) Molnár István (Kápolna u. 42. sz.), ma 82 esztendős Kis-Atádi lakos 1923-25 között bontotta el a romok maradványait.^™ Ez egy elhagyott, „csepüte-karós" dombon feküdt, a szakaszonként fél, illetőleg 1,2 m magasan, amelyet 191314 előtt nem is szántottak. NyK-i irányban állt és Ken(?) volt a bejárata, amelyhez kétoldalt lépcső is tartozott. „Karikós", vagy félköríves szentélyében az oltár helye is látszott. A templom belsejében - kisméretű téglából kirakott - duplasorú téglapadló volt. Az egész rom kb. 20 m és 8-10 m széles, 50-80 cm vastag téglafalból áll." Molnárék a romot- egy öt kataszteri holdnyi területtel együtt - szántófölddé alakították át, úgy hogy 1923-ban a bejárattól kezdve, mintegy egyharmadrészig elbontották az épületet, amelyet erős, mészberakott habarcs kötött egybe. Az alapok felett és a környékén is csontvázakat és különböző tárgyakat találtak. A domb körül egy vízfolyásos ároknál és még távolabb is téglák jutottak a napvilágra. Állítólagosán itt egy szürke színű, 1,5 m hosszú, téglalap alakú feliratos kőtábla is előkerült. Végsősoron az elbeszélő emlékezete alapján a téglalap alakú hajóval és félköríves szentéllyel rendelkező, viszonylag nagyobb, 20 m körüli hosszúságú és 8-10 m széles - a XVIII-XIX. századi források által emlegetett - Szent Mihály (?) egyházat rekonstruálhattuk. (Ez lehetett a középkori forrásokban Nagyatád vonatkozásában nem szereplő Szent Mihály egyház amelyet a török általi pusztulása óta nem használtak.) Fekvéséből valamint abból, hogy itt a kis-atádiak kaptak földet, arra következtethetünk, hogy a régi Kis-Atádhoz tartozhatott. Vagyis körülötte lehetett az Árpád- és középkori Kis-Atád falu. S ebből pedig az következik, hogy a tőle DNy-ra 1-2 km-re elterülő, nagyobb Árpád- és középkori, az ún. Prokop-környéki település maradványa a Nagy-Atád falu, mezőváros - talán a Szent György plébániatemplommal rendelkező - helye volt. Ehhez csatlakozhatott még délebbre a közbirtokosság homokbányájának temetővel rendelkező, javarészt elpusztult dombja. Tehát végsősoron a Baráti falu pusztulására vonatkozó forrásadatok valószínűvé teszik, hogy Nagy- és Kis-Atád Árpád és középkori települései 1704 táján pusztulhattak el végérvényesen. (Kis-Atád templomát és települését valószínűleg már a törökkorban elhagyták?) S Kis- és Nagy-Atád az 1720-as évektől szerveződött teljesen újjá a Rinya melletti mai területén - a már előzőleg, a XVII. század végén meglévő településmagon a mai Nagyatád területén. (6. ábra) Ugyanakkor a Nagyatádtól D-re lévő középkori Boda (falva) település templomos területét a mai temető dombon kereshetjük. Szemtanuk szerint ötven évvel ezelőtt még a romok maradványai is látszottak a régi XIX. századi temetőben. Az északi dombrészen állhatott - az 1733-ban még meglévő - Kerekegyház, amelyről az 1748-as Canonica Visitatio már csak ezt írja: coemeterium habent ad rudera veteris Ecclaesiae extra pagum. Vagyis a temető a régi, középkori egyháznál, az akkori falun kívül volt. A hagyomány szerint is a falu - a török pusztítás után - 1 m-rel feljebb költözött.

120 Bár ez szerintünk csupán 1733 után történhetett, mivel ekkor még infra pagum, azaz a település belsejében, míg 1748ban már extra, vagyis kívül említik a templomot. A temető - a régi templom és településhely mellett - egészen a napjainkig megmaradt. S az egymás melletti két dombon lévő mai és a régi temetőt egy völgy választja el. Az út keleti oldalán és a Rinya mellett vonuló magas háton lévő sok középkori kerámia, tégla utal a régi Bodafalvára.^ (6. ábra) Az előző fejezetünkben Nagyatád (É-K-i), a Rinya jobbpartján lévő, szomszédos településeként szerepeltettük Henéz (Henész) falut. Templomának helyét ugyancsak említi az 1748-as Canonica Visitatio: extra pagum cernuntur rudera antiquae Ecclesiae, ubi coemeterium ipsorum ab antiquo constitutum cum cruce... vagyis már a község délebbre költözött, s így a falun kívül volt a régi (középkori) egyházának a földredült romja... valamint a temetője a régi időtől meglévő feszülettel...^

22 (6. ábra) A mai temető északi végében lévő dombom több középkori tégla-, valamint épületmaradvány utal a régi egyházra. A temetővel szemben K-re pedig középkori kerámiát, téglát és paticstöredékeket gyűjthettünk, mivel itt állhatott a középkori falu. A benézi északi faluvégtől kezdődően (az utolsó cigányháztól É-ra) és a temető között, az úttól Ny-ra a korábbi Árpád-kori települést is megtaláltuk. A Rinyával párhuzamosan, tőle 200 m-re K-re lévő 110120 m magas dombon (amely egészen a temető dombjáig terült el). Itt nagyobb számban - Árpád-kori hullámvonalas kerámiával együtt - középkori cserépanyag, patics is gyűjthető.^

23 (6. ábra) A Nagyatád mai belterületétől távolabb fekvő Kivadar (Tivadar) falu, Pácod falvak, Sármellék, valamint Herkeháza possessio, Szentmihály, Iklad, Fülecs falvak a mai puszta, illetőleg dűlőnek környékén léteztek.^

24 (6. ábra) A pontos topográfiai azonosítások során kerültek elő a szomszédos Szabáson, a Nagyatádhoz tartozó Várdombtól K-felé, a Kutas-lábodi országút irányában kb. 5-800 m-re, egy alacsony dombrészen lévő egyháznak, valamint a régi falu házainak a maradványai. Vagyis