Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Magyar Kálmán: Nagyatád és környéke XI.-XV. századi településtörténete és régészeti emlékei
122 MAGYAR KÁLMÁN Nagy- és Kis-Atád Rinyán-túli, jobbparti, K-i szomszédja Heuizd, Henyz (Henész) volt, amely - 1333-as említés szerint - már ugyancsak az Árpád-korban is létezhetett. Az említett pápai tizedjegyzék szerint plébániája a segesdi főesperességhez tartozott. András nevű papja 8 latot fizetett a pápai tized fejében. 45 Atád és Henész lokalizálását segítette, hogy 1429ben - a Rinyán keresztül - révátkelőhelyet említettek, mellyel Henészről Atádra lehetett átjutni (Locus Henizreue in possessione Athad). Vagyis biztos, hogy kétoldalt, egymással szemben, a Rinya partján rév lehetett az Árpád-korban is. 46 (6. ábra) Bár először csak 1399-ben említik Pongrác települést, Jankovich Dénes - a Pácod környéki Sármellékkel együtt - Árpád-korinak tartja. (Az általa kidolgozott Pongrác-lokalizáció viszont nem teljesen meggyőző.) Pongrácnak a XIV. század végéről szerepelt ugyan egy fontos határleírása, amely szerint: a Pongrách nevű lakatlan, „possessio seu terra" dél felől a két Athaad birtokkal, kelet felől pedig a Nyár vizével határos. A Nyár vize Jankovich szerint egyszer a Taranyi-Rinya, másszor a Nagyatádi-Rinya lehetett. Tivadar, de Sármellék, Alsó-Pácod is a Nyár-vize mellett volt. Ha az említett régész által kidolgozott 47 lokalizációt elfogadjuk, akkor ezek semmiképpen sem feküdhettek a mai Taranyi-Rinya mellett, hanem szerintünk csak a Nagyatád-Rinya közelében. Ezek alapján az is felmerült bennünk, hogy esetleg a Nagyatádi-Rinya lenne a Nyár-víz. Ha a Pongrácpossessiot, a Szollár-ék mai településétől D-re, a mai Rinya hídtól Ny-ra 50 m-re található - 200-300 m hosszú, 50-60 m széles, ÉD-i irányú - dombhátra helyezzük, akkor a Nyár vize, azaz a Nagyatádi-Rinya valóban tőle K-re és a két Atád határára pedig megközelítőleg D-re van. A középkori határjárás, illetőleg az Árpád-kori falvak, települések elhelyezése után Kis- és Nagyatád határának a lokalizálását is el tudtuk végezni. É-ról - a bejárásnál még nem említett - Ötvös falu (Ötvöskónyi) szolgáló népei, majd a későbbi udvarnokok, s az Árpád-korban ugyancsak királynéi birtok: Szabás falu, valamint ÉK-ről Pongrác possessio, illetőleg K-ről a Henész és a Rinya adja a közös határt. DK-ről a Rinya balpartján lévő Somin (falvá-val), majd D-ről Bodafalvával, DNy-ról a taranyi határral és Döbrög településsel, valamint a Taranyi-Rinyán átvezető révvel, s végül Barâti-val, s egy kis szakaszon Szob faluval érintkezett. (6. ábra) Ha a területén, illetőleg a határában lévő uradalmi szervezeteket vizsgáljuk, akkor Ötvössel, Szabással, Barátival együtt Kis- és Nagy-Atád a segesdi királynéi birtokszervezetekhez tartozott. Vagyis É- és ÉNy felől a királynéi uradalom falvai határolták. D-felől a vele filiális egyházi függésben lévő Bodafalva, s még délebbről a Tiboldok két faluja, Tivadar és Pácod, valamint DK-ről Simon falujuk húzódott. Még lejjebb, délkeletre a király földjei: Szentkirály, Szentmihály, Iklad, Fülecs települések feküdtek. Atád az Árpád-korban végsősoron két nagyobb uradalom mellett lévő és azokkal határos királynéi, királyi szervezethez tartozott. Középkori területének lokalizálására - a mai Nagyatád belterületétől ÉNy-ra, Ny-ra eső terület - a mai Pusztaszentegyházi dűlő, a tőle Dre, pár száz méterre lévő Prokopp dűlő, valamint a Homokos gödör nevű egykori dombok és környéke maradtak. Ezek a területek ÉD-i irányban húzódtak, a mai Nagyatád belterületének Ny-i határa mellett. 48 (6. ábra) Az Árpád-kor idején, a korai szakaszában még nyilván kisebb területen helyezkedett el a faluhely, amelyhez a földműveléshez szükséges viszonylag tágasabb határ területe is hozzátartozott. így a Rinyától Ny-ra eső mocsaras részt elhagyva, a mai belterülettől pár száz méterre nyugatra kell keresnünk a XI-XIII. századi Atád villa, illetőleg possessio - templommal rendelkező területét. 2. (Nagy)Atád és környéke a XIV-XV. századi források alapján Atád villa, mint azt írtuk, a XIV. századtól, ugyanúgy, mint Pácod, - a nagyobb birtokmegosztások következtében - két falura osztódott. Pácodon a Tibold nemzetség leszármazói, a Hahóti család tagjai úgy osztották fel a birtokaikat, hogy egyiküké lett Alsó, míg a másikuké Felső-Pácod., 49 (6. ábra) Atád esetében viszont az is bonyolítja a helyzetet, hogy bár szinte mindig faluként szerepel, mégis 1382ben polgárokat, elveseket említenek benne. Vagyis úgy tűnik, hogy a XIV. századtól „már a mezővárosias fejlődés szintjére emelkedő" faluként adományozza el Zsigmond király 1389-ben. 50 1395-ben pedig a Batthyány család őse, Kővágóőrsi György kapja cserébe Iklad és más birtokért a két Atádot és az atádi vámot is. Ennek a vámnak az értékére jellemző, hogy a király egy év után visszavette cserébe a szomszédos Baráti birtokért. 51 (6. ábra) Ettől kezdve Atád a Batthyány család egyik fontos birtoka. 1402-ben - a Korpádon birtokos - a korpádi családdal folytatott birtokháborítási perükről is tudunk. 52 A Batthyanyak három évvel később -A Zsigmondellenes összeesküvésben való részvételük miatt - rövid időre elvesztették Atádot. Két éves, váltakozó szerencsével folytatott per után, csak 1405-ben kapták vissza - az alnádori rangot viselő - Tapsonyi Anthimi Jánostól. 53 A Batthyanyak és a Tapsonyiak között ekkor a teljes segesdi uradalomért folyt a per. Az utóbbit 1404ben Zsigmond a főrangú Marcali családnak 8020 Ftért adta zálogba. 1404-ben pedig ugyanezt a birtokot 1333 aranyért Losonczi István bán felesége szintén megkapta. 1417-ben viszont a teljes uradalom- Atád, Ötvös, Szabás és Baráti kivételével - végérvényesen a Somogyban leghatalmasabb főúri család, a Marcaliak kezébe került. (6. ábra) A Batthyány család kezében maradt a Segesd melletti átkelőhely, a két Atád, valamint a Ny-i határban lévő Baráti illetőleg az ÉK-i Pongrách nevű possessio seu terra. 54 (6. ábra)
