Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Kiss Magdolna: Megjegyzések a későrómai külpolitikához a Dunai tartományokban 382-ig

50 KISS MAGDOLNA tutajokon és kivájt fatörzseken érkeztek. Alatheus és Safrac népe nem kapott engedélyt a határátlépésre, ezért amikor a parti őrség a nyugati gótokkal volt elfoglalva, és észrevették, hogy az ö megakadályozásukra a két part között állandóan cirkáló hajók egy idő óta nem jelentkeznek, sebtében összetákolt tutajokon átkeltek a megáradt Dunán. Igen nehéz elképzelni, hogy csaknem 100 000 ember, vegyesen különböző neműek és életkorúak, az említett körülmények között, a római katonák figyelmét kijátszva átkelnek a folyón. Ami a törzsszövetség szállásterületét, és a limes-erődítményekben történő besorozását illeti, érdemes megnéznünk Pacatus egyik részletét. „Postremo populis barbarorum ultroneam tibi operám ferre uouentibus commilitum munus indulges, ut et limiti manus suspecta decederet et militi auxiliator accederet; qua tua benignitate pellectae omnes Scythicae nationes tantis examinibus confluebant, ut quem remiseras tuis, barbaris uidereris imperasse dilectum...lbant sub ducibus uexillisque Romanis hostis aliquando Romanus, et signa contra quae steterat sequebatur, urbesque Pannóniáé quas inimica dudum populatione uacuauerat miles implebat. Gothus ille et Chunus et Halanus respondebat ad nomen et alternabat excubias et notari infrequens uerebatur..."

32 A szövegben a 388-as csata előkészületeiről van szó, amikor Theodosius Magnus Maximus Usurpator ellen vonult, aki 387-88-ban elfoglalta Sisciat. Theodosius a szövegben szereplő barbár csapatokkal kiegészített seregével Siscianál, majd Poetovionál legyőzte őt.

33 A kutatás megoldatlan kérdése az, hogy kik a szövegben szereplő gótok, hunok, alánok. Ezzel kapcsolatban több álláspont terjedt el, az egyes szavak fordítási lehetőségei szerint. Alföldi András a — decedere, accedere — szavak eredeti jelentésére alapozva, megállapította, hogy itt nem a pannóniai barbárokról, hanem a római határon kívülről toborzott népekről van szó, és ebből a Pacatus részletből nem következik, hogy a pannoniaiak részt vettek volna a sisciai csatában.

34 Várady László az említett két szó másik jelentését használva Alatheus és Safrac törzsszövetségét látja a szavak mögött, de a limes szerinte itt nem csak a határt, hanem a határprovinciákat jelenti.

35 Soproni Sándor nem kifogásolja, hogy AlatheusSafrac népével azonosítsuk az itt szereplő barbárokat, sőt ő ezt a szövegrészletet, illetve folytatását annak bizonyítására használja, hogy az említett népeket a határhoz telepítették és határvédelemre kötelezték,

36 ami különösebb gondot nem is okozhatott nekik, hiszen érezhették annyira sajátjuknak Pannoniát, hogy érdekükben állt annak védelme.

37 Szerintem a kérdéses mondat megfogalmazása és az „ille" szó használata-az a bizonyos, ismert személy- jelentéssel, és ezzel a gótok kiemelése, a római hadvezetés számára a jobban közismert Fritigern gótjaira utalhat, míg az „alán" és a „hun" Alatheus-Safrac népét jelenti, a szerző a szóismétlés elkerülése végett nem ír kétszer gótról. Az „et...et"-mind...mind kifejezés pedig azt mutatja, hogy az említett törzseket azonos módon ítélték meg.

38 A fenti Pacatus részlettel kapcsolatban az is meglehetősen nagy vitát váltott ki a kutatásban, hogy milyen katonai egységek keretében vettek részt az újonnan betelepített barbárok a hadjáratit,, 39 ban. Legutóbb Rajmund Schulz szólt hozzá a kérdéshez, aki szerint itt rövidlejáratú toborzásokra gondolhatunk, nem a szokásos auxiliaként kezelt barbár csapatokról van szó, hanem azokról, akik a császár behívóparancsára most érkeztek, békeidőben pedig a rendes ripenses mellett látták el a határvédelmet.

40 Ugyanő kétféle, szerződéssel megkülönböztetett gót katonai egységről tesz említést: 1. gót önkéntesek, akik a szerződés után rögtön a római császári auxiliába, vagy mint auxilia a mozgó sereghez lettek besorolva. 2. Zárt gót egységek saját vezér alatt, akik a ripenses mellett állomásoztak és szövetség esetén a mozgó egységhez csatlakoztak. Gabonaellátást kaptak, rendkívüli ajándékot, és foederati-nak nevezték őket.

41 A betelepített törzsek szálláshelyének meghatározásában az írott források mellett fontos szerephez jutnak az említett területeken végzett régészeti kutatások. Bizonyos viseleti tárgyakat és az úgynevezett besimított díszű kerámiát hozza öszszefüggésbe a kutatók egy része Alatheus és Safrac népével. Ebben a kérdésben két főbb álláspont alakult ki. Nemrégen Soproni Sándor feldolgozta a Duna-kanyar régészeti anyagát, és megállapította, hogy az itteni erődítményekben 380 után kimutatható építkezések és ez a kerámiafajta a szövetséges barbárok jelenlétére utal.

d Vele szemben Ottományi Katalin ezt az árut római terméknek tartja, amivel nem lehet Alatheus Safrac népének pannóniai tartózkodását lokalizálni, már csak azért sem, mert ez a kerámiatípus túl nagy területen terjedt el.

43 Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, ha a letelepítések jogi hátterét vizsgáljuk, illetve az ókori szerzőknél található utalásokból próbálunk a szerződésekre következtetni, akkor az a nézet erősödik meg, hogy Alatheus és Safrac valamint a nyugati gótok népének rendhagyó módon történő betelepítése a szembenálló felek számára kényszermegoldás volt, amellyel a Római Birodalom viszonylagos békét és katonákat, a barbárok a provinciák talaján életteret nyertek. Akár elfogad-