Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Kiss Magdolna: Megjegyzések a későrómai külpolitikához a Dunai tartományokban 382-ig

MEGJEGYZÉSEK A KÉSŐRÓMAI KÜLPOLITIKÁHOZ A DUNAI TARTOMÁNYOKBAN 382-IG 51 juk, akár megkérdőjelezzük azokat az elméleteket, amelyek szerint e kétféle népcsoporttal azonos módon szerződött a római kormányzat, annyi mégis biztosan mondható, hogy ezek a szerződések a 4. század folyamán még nem jelentettek további gyakorlatot. Mihelyt a birodalom megerősödött, 386-ban már Theodosius a hagyományos módon telepítette le a legyőzött keleti gótokat Phrygiában, illetve hasonlóan járt el 392-ben Stilicho egy csoport nyugati góttal Thrákiában.

44 Legutóbb olyan nézet is felmerült a kutatásban, hogy 382-ben a nyugati gótokat az eddigi gyakorlattól kissé eltérő formában ugyan, de szintén „dediticii"-ként kezelték; a Jordanes szövegben hangsúlyozott „foedus" anakronizmus, amelynek a 6. században már van, de itt még nincs értelme.

45 Ha nem is fogadjuk el az említett nézetet teljesen, annyi az eddigiekből mindenesetre kiderült, hogy a római külpolitika fő célja a barbárokkal szemben a katonaszerzés volt, a betelepítettek és a szövetségesek legfontosabb feladatát a határvédelem jelentette, amit igyekeztek mindenféleképpen realizálni. Alatheus és Safrac népével szemben a feltételezett csekélyebb számuk mellett talán az is elősegítette a római törekvések mielőbbi érvényesítését, hogy ők eleve három különböző etnikumhoz tartozó laza konföderációt alkottak.

46 Ezért nagyon valószínű, hogy mind a nyugati gótokat mind Alatheus és Safrac népét a biroda1 Demandt 1989.137, 479.0. röviden összefoglalja az egykorú szerzők és a későbbi kutatók ilyen jellegű nézeteit, lásd még Jordanes Get.242., hasonló rövid áttekintése a kérdésnek Harmattá 1976.; Mócsy 1990.50.O. 2 Jordanes: Getica 140-141., a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti Tanszék hallgatói közössége e mű újabb fordítását tervezi, az eddig elkészült, és a fenti szakaszt is tartalmazó részlet magyar fordítását jegyzetekkel és magyarázattal lásd: Jordanes: Getica 1.1993 (1994). 3 Ez a tanulmány egy németül megtartott, és múlt évben megjelent előadásom alapján készült. Kiss 1994. 4 Az eseményekről és Alatheus-Safrac népéről több munka jelent meg a szakirodalomban, itt én most csak a legfontosabbakat említem meg: Seeck 1913. 98-99, 102-103, 104-105, 140-142,; Schmidt 1933.257-263.; a magyar kutatásban először Váczy 1940. 292, 299. hívta fel Alatheus és Safrac népére a figyelmet. Egy részletes, de vitatható könyv az említett törzsszövetségre vonatkozó írott forrásokkal és azok értékelése Várady 1969., aki eltúlozta e népcsoport jelentőségét. Viták Várady könyvéről: Mócsy 1971. 343-; Nagy 1971.69-; újabban Soproni 1978. 141-142, 200-206; 1985. 27-94, 95-100; Demandt 1989.120-126; Wolfram 1990.127-138, 251-252. 5 Ammianus Marcellinus a későrómai történetíró ezt a Hadrianopolis mellett lezajlott szomorú eseményt a Cannae-i vereséggel hasonlítja össze (XXXI. 13.18.). Wolfram 1990. 135. szerint ezzel azonban szinte azt sugallja, hogy Cannae-t Zama követte, ahol viszont a rómaiak ellenfele Hannibal szenvedett vereséget. A későbbi események Ammianus reményét igazolták. lom az eddigi gyakorlatnak megfelelően katonai céljaira használta, ezért a betelepített idegenek nyomait az erődítményekben, vagy azok előterében kell keresni. Megjelenésüket régészeti módszerrel eddig még nem sikerült megnyugtatóan bizonyítani, de az is igaz, hogy a limesnek csak egy része igazán jól kutatott. Hasonlóan gondot okoz a besimított kerámia értékelése, amely több népcsoporthoz is köthető, különösen addig, amíg nem tudunk újabb rétegtaní vizsgálattal pontosabb időrendet, esetleg csoportokat felállítani. Igy tehát ezzel a lelettípussal nem igazolhatjuk egyértelműen, de nem is zárhatjuk ki a foederati jelenlétét.

47 Minthogy a kutatásban egy kissé túlértékelt gót-hun-alán törzsszövetség az elmondottak alapján nem lehetett nagy létszámú, és a római katonasággal közösen vállalhatták a határ védelmét, nem várhatjuk a hozzájuk tartozó régészeti leletanyagnak a római tárgyaktól való teljes elkülönülését, vagy tömeges előkerülését.

48 Az is igen valószínű, hogy e szövetségesek befogadásával nem veszítették el még a rómaiak a 4. században a kérdéses területek fölötti ellenőrzést, sőt az a tény, hogy 383-ban pannóniai gabona került Itália piacára, azt bizonyítja, hogy átmenetileg a viszonylagos nyugalom évei köszöntöttek e vidékre.

49 6 A szerződéskötés időpontjához lásd Mócsy 1991. 50.o.; v.o. Zos. IV.34.2., a szerződés eredményeképpen letelepítették őket Pannoniában. 7 Zosimos IV. 34.1-3. ed. Mendelssohn, L. 1963.; lásd függelék 4., Pacatus: Panégyriques Latins, ed. Galletier, 1945-55. Il (XII) 32, 34. 8 Schulz 1993. 178-179, itt a szerző a témára vonatkozó írott forrásokat is megadja. 9 Stallknecht 1967. 26.0. 10 de Ste Croix 1981.509-518.S. gyűjtötte össze a császárkor folyamán lezajlott betelepítésekre vonatkozó forráshelyeket egy kevés szakirodalmi utalással. Továbbá: Demandt 1989.270272.,315-321.,488-492.; és Pannoniára vonatkozóan összefoglalójelleggel : Mócsy 1962.; 1990.. 11 Lásd az 1. 2. számú szöveget a függelékben: Eutropius IX.25.1-2. ed. Santini.C. 1979.; Orosius Adv. Pag. Vll.25.1113. ed. Zangemeister.C. 1889., továbbá Harmattá 1971. 265. o.; Galerius említett harcainak dátumához: Mócsy 1990. 46. és 15.jegyzet; továbbá Barnes 1982.56., szerinte az esemény 304-ben történt, v.ö.ugyanitt a 43. jegyzetet, a szarmatákkal folytatott harc valamivel később zajlott le. 12 A Rausimodus-szal kötött szerződésről Stallknecht 1976.34.0., a gót Ariaricus-szal létrehozott egyezményhez Schulz 1993. 175.0. Itt most csak a legfontosabb publikációkat említem a sáncrendszer gazdag irodalmából: Patay 1965.: Soproni 1969.; 1985.; Mócsy 1975. 99-102.; 1990. 47. és 23, 24. jegyzet; Tóth 1976. 121. 13 Anon. Vales. VI.31-32, ed.König 1987., lásd 3. szöveg a függelékben, és v.o. Barkóczi 1959. 449-450. 14 Anon.Vales.VI.32

. v.o. König 1987.175-176. JEGYZETEK