Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)
Kiss Magdolna: Megjegyzések a későrómai külpolitikához a Dunai tartományokban 382-ig
52 KISS MAGDOLNA 15 Az ókori szerzők munkáiból az olvasható ki, hogy a római hatalom számára nem létezett politikai határ, a katonai határ pedig a védelmi funkción kívül azt a kiindulópontot jelentette, ahonnan Róma befolyást gyakorolhatott a különböző szomszédos törzsekre. Lásd Tacitus: Germania, Julius Caesar: Commentarii de bello Gallico a különböző népekkel kötött szövetségek leírása és az említett Ammianus XXVIII. 2.1-10.; XXIX.6. 2-5, 6- helyek, v.o. Burian 1984. 618.0., lásd még Mócsy 1962. 576, 643.0.; Stallknecht 1967. 60.o. és Dittrich 1984.92-107. 16 Mirkovió 1993. 429.0. 17 Mirkovió 1993. 429-430.; Barceló 1981. 116.o. és Schulz 1993. 144.S. Notifia Dignitatum осе. XLII, p. 49-63., v.o. Barkóczi 1959. 444-446. Mócsy 1990. 239. megemlíti, hogy Marcus Aurelius az újonnan betelepítetteket óvatos megkülönböztetéssel kezelte, néhányan polgárjogot, adókedvezményt kaptak. 18 Jordanes Getica 131. a vizigótokról elmondja, hogy a hunoktól való nagy félelmük miatt...deliberarent, ambigebant, diuque cogitantes...a praeteritum imperfectum igealakok mégjobban megerősítik ezt a hosszantartó fontolgatást. V.o. Schulz 1993. 57., 59.0. 19 Stallknecht 1967. 27. a betelepítettek államjogi helyzetére a „reichsangehőrige Foederaten" kifejezést használja, azaz olyan idegenek, akik a birodalom területén élnek. Lásd még Soproni 1985. 86-, és a szerződések részletes magyarázatát Schulz 1993. 65-, valamint Mirkovió 1993.433.0. 20 Theodosius betegségéről: Jordanes, Getica 140-141., v.o. Várady 1969. 419.o.82.j., aki felveti annak a lehetőségét, hogy itt Jordanes Theodosiust kedvezőbb színben kívánja feltüntetni, ezért a gótok pusztításait az uralkodó betegségével magyarázza. A gótok helyzetéről lásd Demandt 1989. 126. о. a forrásokkal és irodalommal. 21 Schulz 1993.71.0., Vörös 1994. 215-216. o. 22 Aurelius Victor Epit. 33.1.; Caes. 33. 6.; História Augusta Gall. 21. 3.; Trig. tyr. 3. 4.; Notitia Dignitatum occ. XXXIV. 24., v.o. Stallknecht 1967. 23-24.; továbbá Mirkovió 1993. 433. 23 Schulz 1993.74.0. 118. jegyzet „...läßt auch Them. (or.XVI,211 d) keinen Zweifel daran, daß die Verträge von 382 Übergangslösungen waren, wenn er schreibt, daß die Goten in Zukunft Steuern zahlen werden. Dies bedeutet doch nichst anderes, als man hoffte, die zur Ansiedlung freigegebene Grenzdistrikte bald wieder als Provinzen dem Reich auch faktisch einverleiben zu können." V.ö.Wirth 1991. 845.0. 24 A népcsoport településterületéről szóló vitát összefoglalta újabban Soproni 1978, 141-142; és 1985, 86-93.0. bőséges irodalommal. 25 Soproni 1985.90., 93.0. 26 Várady 1969. 405. 7. jegyzet szerint itt Jordanes, ahogy később is (Jord.140.) Alatheus és Safrac vezetőket nyugati gótként tünteti fel. Ezt én nem tartom teljesen hihetőnek, mert ugyanő világosan elkülöníti ezután egymástól térben is időben is a kétféle gót néppel kötött békeszerződéseket. (Jord 141.; 142-), v.o. Schulz 1993.178. 27 Ammianus XXXI. 11.1.; 12., v.o. újabban Wolfram 1990. 135136., nyilvánvalóan döntő szerepüket a csata kimenetelében nem annyira katonai fölényüknek, hanem váratlan megjelenésüknek köszönhették. 28 Jordanes 141. 29 Várady 1969. 413-414.0. 64. jegyzet 30 Soproni 1985. 89.0. 31 Ammianus XXXI.4., 5.3. 32 Pacatus Paneg. II (XII) 32, 3-4. 33 Várady 1969. 58-, legújabban Soproni 1985.89., Wolfram 1991.42-143. 34 Alföldi 1924-26. 67-68.0., hasonlót ír Schmidt 1941. 260. és 4.j. ; 261. 35 Várady 1969. 50.o., szerinte ez a megfogalmazás inkább egy stilisztikai fogás, mint pontos leírás. Lásd ezzel szemben Harmattá 1970.284.0. 36 Soproni 1985. 89.0. 37 Soproni 1985.91 .o.; v.o. Wolfram 1990.142-143. és 111 .j. 38 Schulz 1993.65.,67. Szerinte Pacatus arra mutat, hogy ebben a kötelességteljesítésben, nincs különbség a gót, hun, alán között; ő is úgy értelmezi ezt a Pacatus szöveget, hogy Alatheus és Safrac népe mellett a nyugati gótokról szintén szó van itt. Sajátos véleményt képvisel Wirth 1994. 486., a nyugati gótok nem vettek részt a Maximus elleni csatában. 39 Tehát hová lettek a gótok besorozva a comitatenseshez, vagy a limitaneihez. Soproni 1985. 90 és 44.j.összefoglalja az eddigi nézeteket. 40 Schulz 67.0. és a 76.J. Említhetünk még egy Pacatus helyetll ( XII) 22.3. Dicamne ego receptos servitum Gothos castris tuis militem, terris sufficere cultorem...", bár hitele megkérdőjelezhető v.ö.Mirkovic 1993.431.0. 28.jegyzet, ahol Ulrike Asche: Roms Weltherrschafstidee und Außenpolitik in der Spätantike im Spiegel der Panegyrici Latini Diss. Bonn 1983,120. megállapítására hivatkozik, és nem tartja jelentősnek ezt a panegyrikust ebben a kérdésben, minthogy, amit leír az a szokásos toposznak tekinthető. Ezzel szemben lásd Schulz 1993.178.o.d. pont, aki Them.or. XVIII,211a forráshelyére is utal. 41 Schulz 1993. 70.O. 42 Soproni 1978., és 1985. 43 Ottományi1982., 1984., 1991. 44 Demandt 1989. 127.; Mirkovió 1993. 434.0. 45 Wirth 1994. 486.0.. V.o. Schulz 1993. 70.o. ő ugyan nem kérdőjelezi meg a szó használatát, de feltételez egy haditechnikai jelentésbővülést, 178.0. a 382-es szerződést „Einseitig stilisierter Friedensvertrag mit Ansiedlungsbestimmungen und einseitiger Allianzbestimmung nach Dedition"-ként értelmezi. 46 A források többször tájékoztatnak minket a gótok körében tapasztalható viszályokról, szétválásokról, lásd: Jordanes Getica: 129., 131.,142., Ammianus Marcellinus XXXI.3. stb. 47 Lásd még Kiss 1992. 48 Grünewald 1986.10-11., szerinte a besimított kerámiát a rómaiak a limes-katonaság számára készítették, ahol kevert lakosság élt. Mözs 4 téglasírjából, amely római temetkezési szokás, 3-ban torzított koponyájú halott került elő, ami viszont a hun, alán, gót népre jellemző, hasonló jelenség figyelhető meg Szabadbattyánon, Györkönyben és Csákváron is. lásd: Salamon-Lengyel 1980.98.О., Bóna 1993.186.0. 49 Mócsy 1990. 50.0.
