Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Bartosiewicz László: Állatcsontok Balatonkiliti VII-VIII.századi avar temetőjéből

ÁLLATCSONTOK BALATONKILITI VII-VIII. SZÁZADI AVAR TEMETŐJÉBŐL BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ Bevezetés A Balatonkiliti határában Költő László által vezetett leletmentő ásatási munkálatok egy a VII. század utolsó harmadától a VIII. század utolsó harmadáig használt avar temető sírjainak mintegy 30-40 százalékát tárták fel. A lelőhely többi részét a leletmentést évekkel megelőző útépítési munkálatok semmisíthették meg, noha egyes temetkezésekben feltehetőleg korabeli rablás nyomai is észlelhetők voltak. A 44 sírként azonosított objektumból 34 tartalmazott állatcsontokat, tízből pedig tojáshéj maradványok kerültek napvilágra. A mintegy százéves időszak temetkezési rítusa a sírok tájolása és a csontvázak helyzete alapján egységesnek mondható, a feltárt területen a különböző alakú sírgödrök hasonló térbeli elterjedést mutatnak.

2 Kérdés ezek után, hogy a sírmellékletekből származó állatmaradványok eltérő összetételű együttesei köthetők-e valamiféle időbeli változáshoz, az elhunyt neméhez, életkorához, esetleg társadalmi állásához. Anyag és módszer Az avar temető feltárásakor talált állatmaradványok részletes, állatfajok szerinti felsorolását az 1-4. táblázatok tartalmazzák. A csontanyag elemzése előtt számot kell vetnünk azzal a ténnyel, hogy az avar-kor kárpát-medencei népessége jelentős részének életmódjára a részleges letelepedettség és nagyfokú mobilitás volt jellemző.

3 Ennek következményeként még a ritkaságnak számító nagyobb települések állatcsontanyaga is kevéssé koncentrált, számos kisebb lelőhely pedig csak igen rossz megtartású állatcsontleletekkel szolgál.

4 Az ilyen telepek átfogó értékelése jelenleg még viszonylag kevés következtetésre ad csak alkalmat.

5 Következésképpen ennek az időszaknak legfontosabb állattani leletegyütteseit temetők feltárásából ismerjük. Számos esetben nem egyszerűen ételáldozatokkal van dolgunk, hanem azoknak a nem feltétlenül ételmellékletként eltemetett állatoknak a maradványaival is, amelyek a magyarországi régészeti állattan számára a legértékesebb egységes, zoológiailag értékelhető adathalmazt szolgáltatják. Kiemelkedően fontosak ebből a szempontból az avar lovassírok nagy sorozatokat alkotó, teljes lóvázaikkal.

6 A balatonkiliti temetőből érdemben értékelhető lovas temetkezések nem állnak rendelkezésünkre, noha két feldúlt, bizonytalan eredetű lócsontváz nagy valószínűséggel kapcsolatba hozható az avar temetővel és szórványos lócsontokat a leletmentést megelőzően is találtak.

7 Annak ellenére, hogy a lovas temetkezéseknél gyérebb csonttani adatokkal szolgálnak, nem kevésbé fontosak az úgynevezett „állatbőrös" temetkezések, amelyeket a feltehetőleg nyúzott állatok bőrében hagyott koponya- és lábvégcsontok alapján azonosíthatunk. Részben ebbe a csoportba tartozhatnak az egyes balatonkiliti sírokban talált juhkoponya és lábközépcsont leletek is.

8 Maguk a gyakorta nagy számban található ételmellékletekre utaló csontok is értékes, a kor táplálkozására vonatkozó ismereteket nyújtanak, noha nem biztos, hogy a legjellemzőbb hétköznapi húseledelekből származnak. A baromfiak (elsősorban házityúk) maradványai külön csoportot képeznek. Nem mindig állapítható meg ugyanis pontosan, hogy egészben eltemetett áldozati állat vagy ételmelléklet maradványaival van-e dolgunk. A balatonkiliti temetkezések jelentős részébe tojásokat (az állattartás uralkodó volta

9 miatt feltehetően tyúktojásokat) is helyeztek. A rendelkezésünkre álló állatcsontanyagot több tafonómiai hatás

10 is torzíthatja. A kistestű, szapora és gyors növekedésű juhfélék fiatal korban megölve is kisebb veszteséget jelentenek mint egy-egy sok vesződséggel felnevelt, értékes szarvasmarha vagy ló feláldozása. A bárányok és gödölyék zsenge csontjai azonban úgy sütés/főzés közben mint a sír talajában könnyebben elenyésznek mint az általában kifejlett korban levágott szarvasmarhákéi. Tekintettel arra, hogy a temető több embercsontváza is meglehetősen rossz megtartású volt, feltehető, hogy az állatcsontanyag egy része sem maradt épségben a feltárás idejére. Ugyanez a körülmény nehezítette egyes tyúkcsontvázak azonosítását, hiszen a madarak szilárdabb szerkezetű végtagcsontjai ellenállóbbak mint a váz egyéb részei, amelyek szelektív módon hamarabb megsemmisülhetnek. A temető sírjainak kis száma és lehetséges értelemzéseinek sokrétűsége (ételmelléklet, „juhbőrös" temetkezések, tyúk- és kakasáldozat) részletes statisztikai elemzést nem tett lehetővé. A balatonkiliti temető állatcsontanyagának meny-