Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Magyar Kálmán: A Babócsai Nárciszos-Basakert Árpád- és középkori településtörténete a régészeti kutatások alapján

78 MAGYAR KÁLMÁN 4. kép: A Babócsa-Nárciszos (XI—XVII. századi) településtörténeti képe (rekonstrukció) ben előkerült járószintek és beásások mutatják az építmény különböző periódusait. (3. ábra) Az 1989-es ásatás során a templomokat körülvevő temetőkerthez kapcsolódóan egy összefüggő, nagyobb építmény maradványa került elő. Ez keletről csatlakozik a cinteremhez. A környéken más épület nyoma eddig nem volt meghatározható. Valószínű tehát, hogy ez is az egyházi központhoz kapcsolódott. (A maradványokból összefüggő alaprajzi rendszert már nem lehetett meghatározni.) A foltokban megmaradt falrészek között az első gótikus periódussal megegyező anyagú falszerkezet és a későbbi gyengébb anyagú fal is megfigyelhető. A maradványok a volt épület foltját is behatárolják. Látszik, hogy a templom-tengellyel megegyező irányban kitűzött, igen nagy építmény lehetett. A falmaradványok alapján követhető, hogy — a templomépítkezésnek megfelelően — ez épület is többszöri átépítésen, vagy bővítésen esett át. Ezek az alapfalak a templommal és a temetővel mutatnak egységet. így valamilyen szakrális vagy azzal szoros kapcsolatban lévő használati formára gondolhatunk. Ezért alakult ki az építésszel

17 az az elképzelésünk, hogy ebben az épületben találhattak hajlékot a zarándokok. A XIV. században épített mindkét épületet egyszerre bővíthették, hiszen az egyre népszerűbb zarándokhely csak így tudott megfelelni az igényeknek. BABÓCSA-BASAKERT 1992. HELYSZÍNRAJZ