Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Magyar Kálmán: A Babócsai Nárciszos-Basakert Árpád- és középkori településtörténete a régészeti kutatások alapján

A BABÓCSAI NÁRCISZOS-BASAKERT TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 79 Végső soron sikerült a XIV-XVII. századi gótikus egyházat és a hozzátartozó ún. zarándokházat is feltárnunk. Úgy tűnik, hogy a zarándokház építése előtt történt meg a terület megerősítése sáncokkal, árkokkal, (mivel a „zarándokházat belevájták" a D-i sáncba!). (3. ábra, 12. kép) Ekkor az ún. 1-5. sz. kutatóárokkal több száz méter hosszúságban (NyK-i irányban) átvágtuk a templomtól É-ra és K-re eső sáncrendszert. Itt az ún. belső és az ún. külső vár sáncrendszerének a szerkezetét vizsgáltuk. Vagyis végső soron az erődítmény K-i oldalát vágtuk át egy 1 m széles és 250 m hosszú kutatóárok-rendszerrel. Megállapíthattuk, hogy mind a keleti külső, mind a belső sáncnál előkerült a gerendaszerkezet nyoma. Ez az ún. Törökvárnál is leírt megoldást mutatja. Vagyis a két lefektetett gerendasor közötti földtömés (sáncolás) adja a védőrendszert. Ez a módszer a XV-XVII. századra jellemző.

18 Az átvágás során megfigyelhettük a sánc előtt és a mögötte lévő árkokat. Ezek átlagosan 3-4 m-es mélységet és a lefelé hegyesedő formát mutatták. A sáncok agyagfeltöltésének a belsejében függőlegesen elhelyezett karósor látszódik. Ezek szolgálják a sáncfeltöltés belső merevítését. (Vagyis ezzel kívülről a sánc merevítőrendszerének a sértetlensége (kigyulladás, ágyúlövés stb.) is biztosítva volt.) Technikailag pedig a függőlegesen levert oszlopok közötti vízszintesen elhelyezett merevítő gerendák biztosították a teljes sáncrendszer „együttdolgozását", vagyis megadták a szilárd szerkezetet. (12. kép) Végső soron ez az erődítési technika legkésőbb a XIV-XV. században keletkezhetett és folyamatos megújítással a XVI-XVII. században is megvolt. Ezt bizonyítják az erre a korra datálható különböző kerámialeletek is. Ugyancsak a nárciszosi-basakertivárban tártuk fel 1988-ban a második román- és gótikus nagy egyházi központunkat.

19 (5-6. ábra) A Szt. Egyed téglatemplomtól északra kb. 50 m-re lévő kiemelkedésen került elő egy másik, egy nagyobb méretű kőtemplom alapja. Először a kőtemplom apszisának a kiszedett falmaradványai és az északi és a déli hajófal, széles, nagyobb kőtömbökből épített alapfalai kerültek feltárásra. Ezek alapján is elmondható, hogy egy legalább 25-30 m hosszú és 10-15 m széles szakrális építmény maradványait tártuk fel. A templom szentélyében feldúlt téglasírok, míg a hajóban kevésbé bolygatott temetkezések voltak. (Sajnos mind melléklet nélküliek!) (3. ábra) A templomhoz egy nagyobb kiterjedésű: K-felé 2030 m-re, míg É-felé a törökfürdő É-i faláig, valamint D-re 50 m-re is kiterjedő templom-körüli temető tartozott. Ezek sírjai is Ny-K-i tájolásúak voltak. (A szegényebb külső, melléklet nélküli temetkezések maradtak meg bolygatatlan állapotban. Sajnálatos az is, hogy a temető É-i felét az 1566 után épített török gőzfürdővel nagyobbrészt tönkretették, illetőleg megbolygatták.

20 (7. ábra) Ez a templom az Árpád-kori téglatemplomunkkal, a falu egyházával lehet egykorú! Az építmény azonban kétszer akkora és monumentálisabb, kőből épült, központibb helyen elhelyezett templomot mutat. Szerintünk ez volt a forrásokban említett Szent Miklós bencés apátság. Nagy Gergely építésszel együtt azt is feltételezzük, hogy a gótikus templom ásatása során megtalált kőfaragvány eredetileg ezt a bencések és a Tibold nemzetség díszesebb, kegyúri temetkezőhelyét díszíthették. (Ha ezt feltételezzük, akkor a gótikus templom építésekor a bencés apátság épületének is komolyabb átalakításon kellett átesnie, valószínűleg még a XIV. században!) (4-7. ábra) Ez a szerzetesrendi templom is fennállhatott valamilyen formában a török-korig. A nárciszosi-basakerti vár közepén, a legkiemelkedőbb részen 1988-ban előkerült bencés kolostort és a hozzá tartozó szakrális területét; így a temetőjét is egy nagyméretű török gőzfürdő.felépítésével bolygatta/e meg, illetőleg tették tönkre. (7. ábra) A török-kori gőzfürdőnk, vagyis hamam-unk az 1988-as feltárásunk során a cseresznyefasor közepén, a bencés templomtól 5-10 m-re került elő. (A temetőre ráépítették a fürdő alagsori építményeit!)

22 Az épület alapfalaiban maradt meg. A teljes hypocaustum-rendszer kirajzolódik. A padozatot alátámasztó téglapillérek alatt áramlott a meleg levegő, amely a falba épített kürtőkön keresztül jutott ki a szabadba. A fürdő falazatának vizsgálatakor két építési periódust különböztetünk meg. Az épület keletnyugati tengelyére szorosan fűzhető helyiségek és a vízelvezető csatorna irányába eső kamrák mutatnak egy építési kort. Ehhez délről kapcsolódik egy lényegesen gyengébb minőségű téglafalazatból készült nagyméretű helyiség. (Ez tehát később épülhetett a használatban lévő fürdőhöz.) A fürdőnk lineáris tervezésű volt. Ez a tipikus török fürdő leginkább a pécsi ún. Merni pasa gőzfürdőjéhez hasonló. Kutatástörténeti szempontból ugyancsak fontos az 1989-ben feltárt ún. török várparancsnoki szeraj.

23 Ez nagyon érdekes együttes, mert itt még az épület tömege is elképzelhető. Keleten egy fürdőrésszel, illetőleg nyugaton az ún. lakórésszel. A fürdőrész alatt csatornarendszer, vagyis padozati fűtés létezett, amelyet egy sülylyesztett kemencerendszerből fűtöttek! Hozzá tartozott a nagyméretű, téglából épült lakórész, vagyis a palotaszárny. A két épületrész között nyitott csarnok, vagy inkább fedett kivezető lehetett. A külső terepszint alapján úgy tűnik, hogy a fürdő és a palota padlószintje azonos volt. Az alaprajzból a közös lefedést is feltételezhetjük. Ez az épület a város épület-maradványaitól távol, de a vár központjában került elő. Kiemelt helyen, fallal körülvett kertben állt. Valószínűleg így feltételezzük, hogy a mindenkori török várparancsnok palotája lehetett.

24 (7. ábra)