Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Matyikó Sebestyén József: A siófoki római katolikus templom története és berendezése

A SIÓFOKI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM 291 Az 1779. évi Canonica Visitatio említette először a templom jövedelmi forrásait, a földeket. A jegyzőkönyv szerint a templom földjei: „Belső szöllők között észak felé, Pintér Mihály mellett (6 1/2 pozsonyi mérőre való), Kis-kút dűlő, a tanító mellett, mely Tóth Istváné volt. Északra a templom földje Erdős József mellett, dél felé pedig Nagy Ferenc mellett. A földeket a hívek munkálták". Az 1846. évi egyházlátogatás feljegyzései szerint a templom ingatlana 8 hold 654 négyszögöl szántóföld. (A holdakat 1200 négyszögöllel számították.) A földeken kívül a templom a községi rét után is kapott egy részt, amelyet minden évben újraosztás útján adták át. A Szentháromság szobrának és a temetési zászló vitelének díjából évenként 9 Ft volt a bevétel. A földek évi bére csak egy forinttal több. A káptalan bizonytalan időre a vásárok alkalmával szedni szokott helypénzt is átengedte a templom részére. Ebből 12 Ft szokott összejönni. 1817-ben 24 alapítványi mise volt a templomban. A XIX. század elején már a legnagyobb gondot a templom kicsinysége okozta. A hívek száma folyton gyarapodott. A templom kezdetben sem volt nagy és tágas. „A hívek nagy része kiszorul a templomból vasárnap és ünnepnap. A hitoktatás így eredménytelen."

43 Mozgalom indult a templom bővítéséért. A hívek készséggel hozzájárultak kézierővel és iganapszámmal. A templom körül lévő „föld nagyon tág és ingadozó" volt, emiatt a „templom épülete sokszor omladozott". Éppen ezért a század elején és később is sok gondot okozott a templom javítása. Különösen a „sekrestye boltozata régen fenyegetett leomlással, mivel két részről igen elnyílt. Ezért 1819. október elején a boltozat leveretett és fenyő gerendák rakattak helyére... 1810-ben vontak boltozatot a szentély fölé is, oszlopokat pedig a szegleteken és a kar alatt". A rozoga falak javítása helyett is szükség lett volna újat építeni. De erre nem volt pénz és egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a siófokiak vágya beteljesülhessen. Az első templomépítkezési kísérletek, csak tervek maradtak. Веке Kristóf plébános úgy segített a helyzeten, hogy a régi képeket a padlásra helyezte. Ezzel gyarapodott a hely. Volt a templomnak ugyanis két képe. Az egyik a Szentháromság, a másik pedig a Boldogságos Szűz Máriát ábrázolta. A képeket „felcifrázott leányok szokták hordozni a körmenetek alkalmával, akik fizetést kaptak, valamint a vénasszony is, aki a Mária képnek gondviselője volt és magát Mária anyjának szerette neveztetni. Ez pedig Horváth Györgyné volt. Ezeket a képeket feltetettem a templom padlására, mivel a templom szűk, a két kép legalább is elfoglalta 30 gyermek helyét... Ezen képek, különösen a Boldogságos Szűzé nagyon össze volt romolva és mazzagokkal kötözve. A népnek nagyobb része felzendült ezért ellenem, ámbár előre megtanítottam őket és cselekedetemnek okait elejbek adtam." 44 Az egyházi felszerelések is eléggé megrongálódtak és tönkrementek. Веке ezért a kegyúrhoz fordult segítségért. „Könyörgő levelemre a Káptalan készíttetett egy misemondó ruhát, egy albát, egy superpelliciumot (karing), két zöld oltárterítőt, négy oltárvánkost, egy pulviálét (vecsernye köpeny), négy minister ruhát". Ezenkívül „szereztem egy függőlámpát és egy ezüst pixisecskét, belül jól megaranyozva a haldoklók részére". A helyzetre jellemző, hogy az új plébános a szegényes helyzetet saját anyagi áldozatával is próbálta enyhíteni. Ezért több felszerelési tárgyat sajátjából fizetett ki. Веке Kristóf idejében, 1823-ban, új szószék készült, mert a régi „minden órában leszakadással fenyegetett". „Könyörögtem több ízben a káptalannak csináltatásáért, de az lett a felelet, hogy még lehet a régiből prédikálni". A kérdést a nép buzgóságával oldotta meg. Részaratást vállaltak, melynek jövedelméből (634 Ft) Veszprémben Vörös Dániel asztalosmesterrel megcsináltatták a szószéket. „Egészen diófából kisimítva készíttettem el a szószéket".

45 Meg kell emlékeznünk Horváth József kalocsai kanonok 1837-ben kelt végrendeletéről is. A nemesen gondolkodó kanonok 1000 Ft-ot hagyott két, halála évfordulóján mondandó szentmisére és a templom öröklámpájának fenntartására. A megmaradó kamatokat pedig községünk szegényei élvezhették.

46 1863 tavaszán Kozarícs János plébános újabb javításokat eszközölt. Érdekes felterjesztésben számolt be a munkálatok után a „fennmaradt hiányról". „Az összedőléssel fenyegető szuvas fa oltár helyébe márvány oltár, úgyszintén a repedt tuskó forma keresztelőkút helyett, kivált ily ország s vasút mellett márvány keresztelőkút felállítása szükséges". Kozaricsot is foglalkoztatta a templom megnagyobbításának kérdése. Elgondolása szerint „a templom északi falához ragasztandó nagyobbítás" a hívek óhaja szerint volna eszközlendő". Különösnek tartjuk ezt az elgondolást, mert szerintünk a nehézségeket csak elodázta, nem pedig megoldotta volna. Pedig Siófok lakosságának gyarapodása mellett most már a „foki és töreki puszták megnépesítése miatt sem képes a templom, kivált télen a híveket befogadni."

47 1868. augusztusában a „megromlott orgona helyrehozásáért a templompénztárból 350 Ft-ot fizettek. A templom siralmas helyzetét tárta fel Magyar János plébános, a kegyúr előtt 1871 tavaszán. „A téglával kirakott templom úgy tele van lyukakkal, hogy vigyázni kell, hogy el ne essenek. A nép már térdelni sem tud. A port annyira felverik, hogy a papot a beszéd és szentmise éneklésében akadályozza a por 49 okozta köhögés". A húsvét emlékeztetésére nincs más, mint két fenyődeszkára durván festett katona. Egy széles deszkán meg a feltámadott Üdvözítő volt festve. Ezeket a mellékoltárra az Oltáriszentség közelében helyezték el. Ez a három festett deszka alkotta Siófokon a szentsírt.

50