Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Gál József: Szenyér és birtokosai.

SZENYER ES BIRTOKOSAI (Borsa Iván: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei с forrásközlés alapján.) GÁL JÓZSEF A Ny-somogyi Szenyér történetének apró epizódja tárul elénk a néhány oldalas dolgozatból. Figyelemre mégis érdemes, mert az esemény résztvevői cseppet sem „epizódszereplők". Az Anjou-család tagjai, érsekek, püspökök, udvari méltóságok, hiteles helyek papjai, somogyi nemesek. A részleges felsorolás is jelzi, hogy nem kis horderejű dologról van szó. Egy királyi vitéz szolgálatainak honoráriuma, a szolgálat feltételeinek biztosítása a tét. Szenyér birtok maga mellékszereplő csupán, noha fő tárgya minden ismétlődő pernek, vizsgálatnak, bő fél évszázad alatt közel tucatnyi birtokszerzési kísérletnek. A szomszédos falvakkal ugyanis mindössze 1 miles - harcos - ellátására elegendő földdel rendelkezett. Nem nagysága, értéke miatt fontos tehát, hanem mert 1 harcos ellátása függött tőle. Ezért hiába nyerte adományul László fia Miklós 1345-ben, s hiába erősítette meg oklevelét 1364-ben, jogait folyton kétségbe vonták elődje gyermekei, unokái, oklevél hamisítók és egyéb furfangos birtokszerzők, - végül maga az adományozó, Lajos király is. Ezen folyamatok feltárása közben derül ki, miként is működik a királyi bandérium, s miből élnek harcosai. 1345 szeptember 4-én kapta adományul László fia Miklós, Lajos király alétekfogója a neki és atyjának, Károlynak tett szolgálataiért „Zynyer, Edde és Mykofalua birtokokat, minden haszonvételeikkel és tartozékaikkal".

1 A birtokok bejárása (elhatárolása) és a beiktatás a fehérvári káptalan és egy királyi ember feladata volt. Balázs karpap és Веке tárnok szeptember 25-én 1345 - hajtották végre megbízatásukat. A szomszédok egy részének jelenlétében beiktatták „Miklós mester királyi alétekfogót", aki a korábbi birtokost, László comest az ugyanott lévő Szt. Péter egyházban „édesatyjává fogadta". László comes viszont esküvel fiává fogadta Miklóst és az adományozáshoz hozzájárult.

2 (1. kép) Szenyér előző birtokosa ugyanis László, aki Lajos király atyjától kapta szolgálataiért a most rovására eladományozott birtokot. Az ok kettős: kora miatt László szolgálatra alkalmatlan már, birtokjoga viszont életfogytig szól. E gordiuszi csomót oldja fel a korabeli jog a kölcsönös örökbefogadás fikciójával. A birtok ezáltal harcost ad a királynak, az új birtokos viszont gondoskodik veterán elődjéről... - Néhány hónap múlva azonban László bánni látszott engedékenységét. Testvére, Dénes az ő nevében is tiltakozott Miklós beiktatása ellen, és eltiltotta őt a birtok elfoglalásától. Egy év harag és huzavona után végül is a fogadott apa és a fogadott fiú kiegyeztek: Miklós 50 budai márkát fizetett László comesnek, elismerve, hogy Szenyért, Edde és Mikófalva birtokokat még Károly királytól kapta élete végéig, mint „királyi szolgáltató birtokot". A fiúvá fogadott Miklós - fogadott atyja jogait igazoltnak látva - vállalta, hogy fizet, László viszont (ennek fejében) érvényteleníti régi okleveleit. Ezután már nem volt akadálya az adomány véglegesítésének. I. Lajos király - anyja, Erzsébet királyné tudtával és hozzájárulásával! - „főpapok és főurak tanácsából kedves hívének, László fia Miklós mester miles (katona) alétekfogónak ajándékozza..." hűséges szolgálataiért a már említett királyi birtokokat. Az aktus jelentőségét aláhúzza, hogy az oklevelet 4 érsek (esztergomi, kalocsai, zárai és a spalatói), 11 püspök, a nádor, az erdélyi vajda, az országbíró, a királyi tárnokmester, három bán, királynéi tárnokmester, királynéi udvarbíró, étekfogó, pohárnok, lovászmester és pozsonyi ispán látták el pecsétjükkel 1346. december 11-én...

3 Az aláírók rangjából kiderül: rendkívüli alétekfogó lehetett Miklós, hisz egy templommal rendelkező királyi birtokközpontot kapott, a lehetséges maximális garanciákkal: országos méltóságok mellett az anyakirályné hozzájárulásával!... A mindennapok bizonytalanságai közepette ámulva olvassuk ez abszolút biztonságot: pedig akkor sem volt másként, minthogy a leghangosabb eskü, a legfennköltebb fogadalom, a legtöbb pecsét alatt lapult a legkisebb garancia. Alig évtizednyi gondtalan élvezet után összeállt ugyanis Konth Miklós nádor Somogyvárott tartott megyei közgyűlésén az ellenfelek mindent kétségbevonó argumentuma! Ott t.i. János és Mese (sic!) előadták, hogy Zyner és Edde - övék...! Erről bemutatták 1276ban (82 évvel korábban) kelt oklevelüket. László (foga-