Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Gál József: Szenyér és birtokosai.

282 GÁL JÓZSEF 1. kép. A szenyéri templom (Wolfgang Lazius térképe 1570 után. Részlet) (Reprodukció: H-né Szentes Magdolna) dott) fia Miklósnak volt ugyan oklevele Szenyérre, ám az alig 10 éves... Hallott viszont arról, - előadott védekezésében -, kié volt a föld régen. Két tulajdonos, Serfesde és Pongrácz azonban párbajban elveszítették birtokaikat... így lett I. Károly királyé, aki László comesnek, az meg (fogadott) fiának, Miklósnak hagyta. A megye nemeseinek ez utóbbi változat tetszett jobban, a nádor ezért a soronkövetkező megyei közgyűlésre, Pozsonyba tette át a döntést. Ott Mese (János nevében is) újabb bizonyítékokkal állt elő, mire a nádor a végső döntést a Bars megyében tartandó közgyűlésre ígérte ugyanaz évben... Miként döntött? - 5 év múlva Lajos király „volt alétekfogója, László fia Miklós" birtokolja még Zynyert és a másik két települést.

4 Dolgában oly bizonyos Miklós, hogy privilegiális alakban is átíratja oklevelét 1364-ben (amit 1345-ben kapott). Öreg napjait azonban most az egykori - bajvívásban vesztes - tulajdonos lánya, Katalin keseríti meg, bejelentve igényét az atyja birtokától járó leány-negyedre!...

5 Miklós oklevelei most sem elegendőek: A nádor a királyi személyes jelenlét elé utalja ügyét 1368 októberére. Mivel a király háborúzik, a pert ismét elhalasztják.

6 - Újabb fenyegető évek cammognak tova, miközben Miklós végre perdöntő dokumentumra, „koronatanúra" bukkan: „...egy hártyát talált, írás nélkül ... IV. László függő pecsétjével ellátva..."

7 - Talán emlékszünk még, hogy Miklós nyugalmát a IV. László idejéből származó, 1276-os oklevél kezdte ki, s azóta sem sikerült a támadókat, - immár utódaikat - elhárítania. A nyilvánvaló hamisítvánnyal Miklós boldogan siet Lajos király elé. Az „saját kezűleg késsel keresztalakban belevágott" - (érvénytelenítette), a nádornak pedig meghagyta: „Katalinnak, Serfesde leányának parancsoljon hallgatást", mert nincs igaza. Ugyanis atyjától Károly király jogszerűen, párbajjal szerezte meg „Zyniert", azt tehát jogosan adományozta László comesnek, Lajos viszont Miklósnak...

8 Ezzel sincs vége! Egy év múlva ugyanazon király be akarta iktatni ama vesztes párbajhős fiát, Lászlót „Zeneer" birtokába!... Miklós mester azonban ellentmondott a királyi parancslevélnek, - amiért persze a nádor elé idézték, majd éveken át folyó halasztások után 1377 decemberben az immár 101 esztendős követelés felperesének, a párbajozó atya fiának parancsolt hallgatást a királyi ítélet...

9 Talán hihetetlen, de még mindig van folytatás: most az öreg és beteg király kezd gyanakodni. Márton mestert küldi ki jogai felkutatására, ill. tisztázására, aki igyekszik jól szolgálni megbízóját: 1380 júni-