Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Király István Szabolcs: A nagybirtok gépesítése

264 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS juk a gépműhely tervét: amely 1872-ben el is készül 1879,35 Ft-ért. A gépműhely felépítésére nem véletlenül kerül sor Fonóban. Ugyanis 1870-ben alakítják át az eddigi szárazmalmot gőzmalommá - amely rendkívül jó döntésnek bizonyult, mert jelentős hasznot hozott - s az itt működő gőzgép biztosította a műhely számára is a hajtó energiát. A rajz tehát nem egy szimmetrikus épületet ábrázol, hanem északi falával közvetlenül a malomhoz csatlakozik. Ugyanez a gőzgép hajtotta meg az olajütőt is.

63 A gépműhely fő méretei: hossza 12,6 m, szélessége 8,6 m, magassága 5,0 m. A kétoldali bejáró mérete: magassága 3 m, szélessége 2,2 m. A méreteket úgy alakították ki, hogy abba cséplőgép és gőzgép is beférjen. Az épület falazata téglából, héjazata cserépből, tetőszerkezete fából készült. A gépműhely felszerelését is Ivanich tervezte és kivitelezte. A technikatörténetileg fontos eszközök név- és árjegyzékét sikerült megtalálnunk. A jegyzék alapján teljes biztonsággal rekonstruálhatjuk a korabeli gépműhelyt. Ezek alapján lehetőség volt a fémek megmunkálására forgácsolással (esztergályozás, fúrás, menetmetszés, lemezvágás) és forgácsolás nélkül (kovácsolás, sajtolás, lemezdomborítás, egyengetés) és a fa sokoldalú megmunkálására. A legfontosabb eszköz a gépgyártásban és javításban döntő fordulatot hozó esztergapad volt. A közel 5 m (16') és 2 m-es (6') esztergapadokon a hozzátartozó készülékekkel minden forgácsoló munkát el tudtak végezni. A felszerszámozás 2777,65 Ft-os összegéből a két eszterga 1738,75 Ft-ba került. A vasállványos nagy fúrógép 127 Ft volt. A gépeket előtengelyen keresztül laposszíjjal hajtotta meg a malom gőzgépe. (A főszíj 29' hosszú és 3" széles volt - 9 m és 76,2 mm.) A gépműhely személyzete az indulásnál; tehát 1872-ben: 1 gépész (Ivanich Antal) 1 algépész (Domanek István) 2 tüzelő (gőzgépekhez) 1 lakatos. A személyzet létszáma - miután minden gépet Fonóba koncentrálnak, s ez lesz az uradalom központi műhelye - 1875-től emelkedett. A gépműhely végleges létszáma 11 fő folt - 1940-ben. (1 főgépész, 1 művezető, 1 vasesztergályos, 4 lakatos, 1 gépészkovács, 1 kovács, 1 lakatos inas, 1 asztalos.) A gépjavítást segítik ki azok a gépvezetők is, akik cséplési idényben a cséplést irányítják, s ezt követően kerülnek a műhelybe. A gépészet működését a kormányzóság pontosan szabályozta. Az önelszámoltató gépészet tisztességes hasznot hozott az uradalomnak. A jövedelem számítását Dornay István uradalmi kormányzó - dr. Frei: Die Landwirtschaftliche Buchführung с. könyve alapján a következők szerint írta elő: A gépműhely terhére íratik: 1. A gépműhelynek rendes és törlesztési kamatai 2. A lakóháznak rendes és törlesztési kamatai 3. A nagyobb gépek rendes és törlesztési kamatai 4. A kisebb gépek és eszközök után 9,5%-os kamat 5. A személyzet mindennemű járandósága, a boltból, gyárból vásárolt anyagok 5-6%-os kamata Javára íratik: 1. A külmunkák után befolyt pénzösszeg. 2. A gőzmalom-olajmalom számlájára készített új munkák, vagy javítások értéke. 3. A kerületek részére készített új gazdasági gépek, ill. javítások értéke. 4. A csépléssel keresett készpénz összeg, ill. szembeliek értéke. A mérleg szerinti tiszta jövedelemből %-os arányban részesedik „a tiszttartó, mint az összes munkának felügyelője, a kezelőtiszt, mint a gépműhely felügyelője, a főgépész, a gépvezetők kik a gépek javításában és szembeliek elkészítésében a legtevékenyebb munkásságot fejtették ki."

67 Szembetűnő, hogy az állóeszközöket tartalmazó táblázatban a gőzgépek milyen magas amortizációs kamattal szerepelnek. Az egyik 8 Le-s gőzmozdony leírási kulcsa 25%-os, a másiké 10%-os. Mindkettőt igen magasnak tartjuk, hiszen az inventáriumok alapján tudjuk, hogy ezek a gépek gyakran 30-40 évig is üzemképesek voltak. A nagyobb, értékesebb gépeket - a kezdeti, induló időszakot kivéve - az uradalom igen alapos körültekintés után közvetlenül a gyáraktól szerezte be. A fonói gépműhely gépeit is működtető Röck-féle gőzgép kicserélése egy korszerűbb Láng-féle gépre, szinte egy önálló tanulmányt érdemelne.

69 A gépműhely működéséhez szükséges nyersanyagokat, (idomacélokat, vaslemezeket) közvetlenül a gyárakból (pl.: Grazból), a kéziszerszámokat Pestről, a szenet a közelebbi bányából (Máza-Szászvár), a fát saját üzeméből, a kötőelemeket (szegecsek, csavarok) a kenőzsírt, kenőolajat a kaposvári kereskedőktől szerezték be.

70 A gépek számának növekedésével, a külső vállalások fejlesztésével a gépműhely feladata megnőtt. Különösen sokat dolgoztak aratáskor és csépléskor, az átlagos 10 óra helyett 14-16 órát is. Miután a kormányzóság megbizonyosodott a gépészeti ágazat hasznáról 1875-ben szabályozta a gépészek évi járandóságát, amelyet a 3. sz. mellékletben eredetiben közlünk. A beosztástól függően változott a készpénz (60-300 Ft-ig) és a természetbeni járandóság. A gépész (majd főgépész) számára lakást biztosítottak Fonóban. Az állóeszköz nyilvántartás szerint ez kényelmes, többszobás lakás lehetett.

72 Az alcsuti, béllyei, a tatai-gesztesi uradalmakhoz képest a tőkés gazdálkodásra való áttérésre későn