Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Király István Szabolcs: A nagybirtok gépesítése

A NAGYBIRTOK GÉPESÍTÉSE 265 induló mernyei uradalom hátrányát a századfordulóra „ledolgozta". Ebben, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gépesítésnek döntő szerepe volt. A siker jelentős részben köszönhető Ivanich Antalnak, aki közel három évtizedig állt az uradalom szolgálatában. Az első gépész életrajzi adatai nem állnak rendelkezésünkre. Az azonban, hogy éppen őrá esett az amúgy eléggé körülményes Dornay kormányzó választása, nem véletlen. Ivanichnak jól felszerelt műhelye volt Dombóváron; erre következtetünk az 1865ben nyomtatott árjegyzékből (vö. 4. sz. melléklet), valamint az általa felszerelt fonói műhelyből. Munkáját még alkalmazása előtt figyelemmel kísérte az uradalom, feltételezzük, hogy az 1860-as években az uradalom is vásárolt tőle valamilyen gépet. Mindenesetre az általa készített eszközök minősége kellő garancia lehetett arra, hogy 1869. július 1-től uradalmi szolgálatba álljon. Dornay bizalmatlansága amely Ivanich iránt később sem szűnik meg - miatt végleges kinevezésére csak 1872-ben került sor. A kortörténeti értékű kinevezést teljes egészében közöljük az 1. sz. mellékletben. Hogy Ivanich miért választotta az uradalmat, azt pontosan nem tudjuk. Feltételezzük, hogy a saját műhelyében előállított gépek kereslete nem volt kielégítő. Ugyanis az uradalmak inkább pesti és külföldi gyáraktól rendelték meg a munkagépeket, a kisgazdaságok pedig nem engedhették meg maguknak a gépvásárlást. Ivanich jól számított, hiszen javadalmát 20-25%-kal magasabbra állapította meg a kormányzóság, mint a fonói ispánét. A főgépész és az uradalmi kormányzóság között nem volt felhőtlen a kapcsolat. Ivanich 1876. június 18-i levelében arról panaszkodik, hogy nem részesült a gépműhely által készített külső munkák hasznából. E levélből tudjuk, hogy a műhely gyártott egy új olajpogácsa-zúzó gépet a fonói gőzmalomba, egy „egyló-erejű" járgányt a helyi majorba szecska vágásához, s javított többfajta gőzhengert.

74 Sérelmezi, hogy a két tanuló tartása is saját kiadását terhelte. Arról azonban nem szól, hogy saját fia is mellette dolgozott.

75 A válasz szerint „valami jutalomra igényt tarthat" ha a számadó ezt bizonyítja. Domanek Alajos uradalmi számvevő levelében azt írja, hogy Ivanich nem számolta fel saját dombóvári műhelyét, ez visszatérő konfliktus forrása.

77 Figyelmezteti Ivanichot: „mondjon le minden mellékvállalásról, egyedül az uradalomnak szentelje összes tevékenységét." A főgépészt ért zaklatások azonban folytatódnak, ezért 1882. október 24-én kilépett az uradalom szolgálatából, amit rövidesen meg is bánt, mert kéri visszavételét. A még nagyon is hasznos munkát végző Ivanichot a kormányzó visszaveszi 1883. január 24-ével.

78 Az anyagias főgépész 1885-ben újra kevesli járandóságát, és kéri annak felemelését. A plusz jövedelmek az uradalmi gépek számának emelésével csökkennek, hiszen egyre kevesebb külső munkát képesek vállalni. A kormányzó epésen jegyzi meg, hogy Ivanich jövedelme máreléri egy miniszteri osztálytanácsosfizetését. Kérését mi sem tartjuk teljesen megalapozottnak. Jövedelmére utal az a megjegyzése is, hogy dombóvári malmát lányának adta át, cséplőgépét az ifjabb fia kezeli, (feltehető, hogy idősebb fia, aki szintén Antal, a dombóvári műhelyt vezeti), betegeskedő feleségének Pécsett vett egy házhelyet (1897-ben!). Talán nem is véletlen, hogy Ivanich ragaszkodott az uradalomhoz.

79 1886-ban ismételten figyelmeztetik, hogy „hagyjon fel privát üzletével, hiszen uradalmi járandósága: - terményjárandóság, - malomjövedék, - pénzbeli járandóság - több mint a főerdészé, „akivel pedig egy rangban van". Ivanich újból ígéretet tett, hogy felszámolja műhelyét, gépeit eladja. Erre azonban nem került sor. Dombóvári műhelyét fia, ifj. Ivanich Antal működteti. Nevéhez fűződik az Ivanichféle kétgépes rendszer. Közönséges gazdasági lokomobilokat alakít át gőzszántásra is alkalmas, önjáró gőzgépekké.

81 Az 1890-es években Ivanich egyre többet betegeskedik. Távollétét az uradalom nem veszi jó néven. (Dombóvárra, Budapestre, Pécsre jár gyógykezelésre.) Közel három évtizedes uradalmi szolgálat után 1898 februárjában kéri méltányos nyugdíjának megállapítását. A levél egy fáradt, beteg ember kezenyomát mutatja.

82 Azt nem tudjuk, hogy a kormányzóság mennyi nyugdíjat biztosított Ivanichnak, s későbbi élete hogyan alakult. Egy biztos, hogy utódja Rácz Imre lett, aki 1898. május 1-től dolgozott a fonói műhelyben, s 1900. májusában nevezik ki főgépésznek. Ráczot, aki géplakatos és kazán-kovács, s megszerezte a stabil és lokomobil gépkezelői bizonyítványt, kiváló referenciákkal rendelkezett- Raichl Károly gépészmérnök ajánlotta a kormányzó figyelmébe. Rácz Imre gépkezelői bizonyítványát a 5. sz. mellékletben mutatjuk be. Ivanich Antal uradalmi főgépész három évtizedes munkássága egy olyan szilárd alapot jelentett a gépesítésben, amelyre utódai biztosan építhettek. A személyi és tárgyi feltételek hiánya immár nem jelentett akadályt a további korszerűsítésnek. A fő hangsúly a 20. század elején a talajművelés gépesítésére esett. 1906-ban vették meg az első Fowler-rendszerű gőzekét, majd 1918-ban az első traktort. (Hart-Parr) A fonói gépműhely felszerelése is bővült, korszerűsödött. Kisebb javításokat a kerületekben is el tudtak végezni, a nagyobb gépek felújítását azonban továbbra is az uradalom központi gépműhelyében Fonóban - végezték. Itt szükséges megjegyezni, hogy a fonói gépműhely tevékenységét röviden Tóth Tibor - a mernyei uradalom levéltárának rendezője, feldolgozója - elemezte először üzemgazdasági összefüggésben. (Nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig, Budapest 1977. 308-309. old.)