Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Király István Szabolcs: A nagybirtok gépesítése

A NAGYBIRTOK GÉPESÍTÉSE KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS „....Önt uradalmi gépésznek kinevezem" A címadó mondat Dornay István uradalmi kormányzó leveléből való, melyben értesíti Ivanich Antal gépész urat, hogy őt a kegyesrend kormányzója 1872. március 12-én a mernyei uradalom gépészének kinevezte.

1 A kinevezés (vö. 1. sz. melléklet) annak a folyamatnak egy jelentős állomása, amely a piarista kusztódiátus mernyei uradalmában az 1860as évektől kísérhető nyomon.

2 Miután a gépek alkalmazása kellő haszonnal járt, azok száma - az inventáriumok tanúsága szerint - évről-évre nőtt.

3 Az egyre bonyolultabb és drágább gépek üzemeltetéséhez és javításához már nem volt elegendő az a szaktudás, amely az uradalmakban szinte évszázadok óta rendelkezésre állt (faragóbéres, bognár, kovács, ács, stb.). Dolgozatunkban megvizsgáljuk azokat a körülményeket, amelyek elősegítették az uradalmi gépészet kialakulását, mint a mezőgazdaság tőkés átalakulásának fontos mozzanatát. A szükséges mértékben szólunk a gépek megjelenéséről és elterjedéséről, a szakképzésről, a gépésszé válás útjáról. A levéltári források alapján bemutatjuk a mernyei uradalom első főgépészét Ivanich Antalt.

4 Néhány gondolat a kutatás szükségességéről A gazdaságtörténészek a gépek megjelenését, elterjedését az árutermelés s a piac kibővülésével hozzák összhangba. A mezőgazdasági termények iránti fokozott kereslet hívta életre az első próbálkozásokat a cséplés gépesítése terén is.

5 Nem véletlen, hogy a szemnyerés lett az a munka, amelynek szinte teljes gépesítése-már a 19. század végéig megtörté.nt. Neves kutatók egy-egy gazdaságot bemutató munkájukban, vagy a tőkés termelésre áttérő mezőgazdaság elemzésénél a dolog természeténél fogva - a számszerűen tetten érhető tényekre koncentrálnak.

6 Csak kevés olyan mű van, amely technikatörténeti, netán szerkezeti vonatkozásban is bemutatná a kor gépeit. Az azokat kezelő, működtető emberről pedig hallgatnak a tanulmányok. Pedig látni fogjuk, hogy a gépek elterjedésének egyik jelentős akadálya volt a megfelelően képzett szakember hiánya. Természetesen a technikatörténész sem akarja eltúlozni a gépesítés szerepét a mezőgazdaság fejlődésében, csupán - ha szerény mértékben is - szeretné plasztikusabba tenni az adott kor történeti összefüggéseit, elsősorban Somogy, ill. Dél-Dunántúl vonatkozásában. A gépek megjelenése és elterjedése a mezőgazdaságban A szerző abban a szerencsés helyzetben van, hogy számos kiváló műben találhat utalást a gépesítés kezdő lépéseire.

7 Láthatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés korszerűsítésének igénye a cséplésnél jelentkezik először a 18. és 19. század fordulóján. Annak ellenére, hogy a beépített, stabil, járgányos cséplőgépek még kiforratlanok voltak, Somogy megyében az 1850-es évekig több helyen találkozunk velük.

8 Jellemző, a kor szakírójának megjegyzése: „Örömest nevezném az imént említett eszközök és gépek sorát egy cséplő-gép nevével, ha a feltalált és javított ilynemű gépek közt találkoznék egy, melly e' hármas kívánatnak: czélszerűség, egyszerűség és olcsóság megfelelne."

9 A szerző szerint a gépek alkalmazását „a gyakorlatban legnagyobb siker csak ott koszorúzza, hol az erőműi tudományok ismerete már általánosan el van terjedve és mindenek előtt a kézművesek tökéletesb kifejlődése létezik, hogy tehát nálunk még időelőttinek lehet nevezni."

10 T. Mérey Klára szerint a Festetics uradalomban 1839-ben használtak cséplőgépet, de a cséplés eredményét mutató táblázat szerint a gépi cséplés még tökéletlen volt.

11 Ugyanígy járt gr. Nicky Berzencén „akinek a gépét lovak forgatták, hamar csépelt: de sok szemet bent hagyott és már elpusztult." Több szerző szerint a 19. század elején az uradalmak a gazdasági inventáriumok szerint gyengén voltak felszerelve munkaeszközökkel, gépeket inkább csak mutatóba rendelte meg egy-egy uradalom.

13 A szakirodalmi források is egyértelműen jelzik, hogy a robot megszüntetése miatt az uradalmak rá voltak szorulva, hogy a munkáskezet gépi erővel pótolják.