Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Géger Melinda: Galimberti Sándor művészete
GALIMBERTI SÁNDOR MŰVÉSZETE 247 1905 nyara: Técső Hollósy Simon a nagybányai szakítás után rendszeresen Técsőn tölti a nyarakat tanítványaival. A Rétiékkel való kellemetlen incidens után is vitathatatlan tekintély övezi alakját. Tanítványai rajongtak érte, és a nagybányai fiatal nemzedék továbbra is számon tartja, legalábbis erre utal, hogy ebben az időben növendékei között ott találjuk azokat a fiatal festőket, akik Nagybányán is rendszeresen megfordultak: Benkhardt Ágostont, Kiss Károlyt vagy éppen Ziffer Sándort. Ezek után szinte természetesnek tekinthető, hogy Galimberti is kíváncsi a Técsőn folyó munkára, különösen, hogy müncheni tartózkodása, az akadémiai kitérő - nem is beszélve a Hollósyval történő valószínű megismerkedésről - mind erre predesztinálja. Hollósy 1904-től kezdve dolgozik Técsőn, amely egy kis máramarosi falu a Tisza mentén, a Nereszen hegy tövénél. A folyó jobb partján „fekszik a község maga, a balon pedig a Nereszen erdős aljának tövén az országút mellett néhány nádfedeles, kékre festett házból álló sor nyúlik el. A kettőt háromíves vashíd köti össze... Bal parton, közvetlenül a hídfőnél van a kincstárnok... szép, gyepes telke, amelyen a festőiskola fából rótt színje áll. A Tisza kavicsos partjáig nyúlik le a telek, és nagy, öreg fűzfák árnyékában dolgoznak a festőiskola tagjai szép időben, esőben behúzódnak a szín zsindelyes fedele alá" - írja Toroczkay Oszvald, az egyik Hollósy tanítvány elbeszélése után Toroczkay Ágnes. 30 A mester korrektúrái a következőképpen zajlottak: „A festőiskolában hetenként hétszer-háromszor nézi át tanítványainak munkáit, és beható magyarázattal kíséri megjegyzéseit. A fő súlyt mindig a tömör, körös-körül átérzett rajzra helyezi, amelynek lényegét nemcsak a felületi formák megfigyelése, lerajzolása adja meg, hanem a csontszerkezettel kapcsolatos megindokolt, lényeget kereső és kifejező konstruktív formamegértés. Técsői korrektúrájánál tanítványainak azon melegében igyekszik továbbadni legújabb tapasztalatait, amelyeket ő maga festés közben, gyakran közvetlen a bírálat előtt szerez, olyannyira, hogy fejtegetéseiből meg lehet érezni a saját problémáit." A. Ny. Tyihomirov, Hollósy egyik orosz származású tanítványa hasonlóképpen vélekedik a mester tanítványok felé közvetített módszeréről: „A legfőbb dolog az objektív forma megállapítása - a fejnek, a kéznek, a testnek s mindannak térfogati rögzítése, amit a rajzoló személy maga előtt látott." 31 Hollósy elvárta a növendékektől, hogy a modell téri helyzetét geometriai tisztaságú elvi alapon közelítse meg: „A fej hat síkjának, továbbá a homlok, az orr, a szem, a száj, stb. síkjának megvolt a tipikus váza, amelyek konkrét, pontos kidolgozása a modell egyéni vonásaitól függött. Ilyen módon a síkoknak valóságos hálózata alakult ki, amelyek megfelelő távlatból tökéletesen érzékeltették a fej vagy a test formáját, még mielőtt egy-egy sík árnyalatait vagy színeit megtaláltuk volna." E megközelítési elvek alapján készített tanulmányokGalimbertibenmegerősíthettéka nagyvonalú konstrukcióra való törekvést túl azon, hogy biztosabb rajzi alapot is szolgáltattak számára. „Miután a síkot meghatároztuk, a szín kérdése került előtérbe. Afelülről megvilágított vagy alulrólárnyékolt meredek, szabályos szín- és fénymegoldást kapott, ilyen vagy olyan színkontraszttal... Döntő volt az összes elemek összehasonlítása, egészben: nem csak két vagy három szomszédos színé, hanem az összes főbb momentum, mellérendeltségükkel. ...A térfogat megoldásában Hollósy jelentős szerepet tulajdonított a színnek. Különös örömmel dolgozott tanítványaival szabad ég alatt, mivel a visszatükröződő sugarak színeikkel pontosan meghatározzák az eleven formát. Az érettség ismérvét abban látta, hogy növendéke egészében ragadhatott meg egy-egy jelenséget." Hollósy fennt részletezett elvei - az Ulő parasztasszony tanulságai bizonyítják-közel állhattak Galimbertihez, olyannyira, hogy a kép Técsőn is keletkezhetett volna. Mindazonáltal Hollósy művészetszemlélete nagyon sokban különbözött a Galimberti generációjába tartozó fiatal festőkétől. Számára a vidéki élet, a paraszti világ erős érzelmi töltéssel bíró inspiratív élmény. A festői realizmus talajáról indulva belsőleg átélni már nem tudja az avantgárdé akkoriban kezdődő mozgalmát, noha elismerte a jelentőségét. Látványhoz kötődő művészete a tolsztojánus panteizmushoz áll közel. „Egy-egy modell ölelte fel számára az egész természetet, és az egész művészetet... Ebben volt valami misztikus, vallásos elem, mely tanítványait is fantáziálni tudta és hasonlatos volta remeték miszticizmusához." 32 Ebből következően „Hollósy a modell utáni studírozásnak olyannyira híve volt, hogy azt nem az önálló, e tanulmányozáson túlmenő alkotás előfeltételének tekintette, hanem öncélnak; azt a meggyőződést igyekezett belenevelni tanítványaiba, hogy egy tanulmányfej megfestése már magában is szép és mindfelett nehéz dolog, hogy azon túl ne is gondolkodjanak ,még'... - írta kritikusan Hollósyval kapcsolatban Ferenczy Valér. Vélekedésében a fiatal festők is osztoztak Nagybányán, sőt maga Galimberti lehetett számára az egyik forrás. „Néhai Galimberti Sándor barátom és mások is sokat beszéltek nekem erről, az egybehangzó vélemény az volt, hogy a Hollósy iskola művész-szanatórium, félemberek gyülekezési helye." A fiatal nagybányai festőkhöz hasonlóan látta a Hollósy iskola működését már korábban Kunffy Lajos is. Ferenczynél konkrétabban utalt arra, hogy Hollósynál a részletek stúdiumszerű tanulmányozása a kompozíciós elképzelések fejlesztésének rovására ment. „A Hollósy iskolában nagyon szépen haladtunk, úgy megkonstruálni egy szemet, szájat, orrot más iskolában nem tudtak a növendékek, de kezdtük érezni, hogy ez a tárgyak nagyvonalú meglátásának hátrányára van. ...Hollósy vezérmotívuma a természethűség és az igazságosság volt. A legjelentékte-