Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Géger Melinda: Galimberti Sándor művészete

248 GÉGER MELINDA lenebb tárgy hűséges megörökítését kecsesebbnek mondta, a legnagyobb kompozíciónál. Mi fiatalok azonban sejteni kezdtük, hogy így művészi kiképzésünk nem lesz teljes és nem lesz meg a készségünk nagyobb feladatok megoldására. Szinte titokban jöttünk néhányan estenként össze és kompozicionális feladatot tűztünk ki magunknak versenyezve, hogy ki fogja azt a legjobban megoldani."

33 Érdekesen cseng össze a fiatalabb generációt képviselő Galimberti és Ferenczy Valér, illetve a náluknál csaknem 20 évvel idősebb Kunffy Lajos véleménye. És annak ellenére, hogy a kétféle forrás megállapításai között nagyjából 15 évnyi időbeli eltérés van, mégis rámutat a közös kritikai alapokról megfogalmazott észrevétel a Hollósy iskola gyengéire és egyúttal Hollósy művészetszemléletének münchenies gyökereire. A mester - immár a nagybányai plein-air-rel kísérletező tapasztalataival gazdagabban - maga is érezhette festői kiindulópontja és tanításmódja hátrányait és néhány éven belül változtat oktatási módszerén. „Felhagyott a korábbi, kínosan aprólékos részletrajz tanításával, amellyel Batien-Lepage-on is túltett. Tanítványai munkáin és saját tapasztalatain okulva belátta, hogy ez a módszer kicsinyes s azzal fenyeget, hogy művelője belevész a részletekbe. Ettől kezdve széles látásmódot hirdette. Nem mintha addig nem tette volna; de szélesen látni és részletekbe menően dolgozni, ez szinte megoldhatatlan feladatot jelentett nemcsak a tanítványoknak, de neki magának is..."

34 Ziffert - és tegyük hozzá, Galimbertit is - már az új szellemben tanította, a vizuális élmény kiszűrésére szorította, s hogy technikailag megkönnyítse munkáját, a szélesebb ecseteket ajánlotta nekik. (Ez a részletismeretek elsajátítása után volt, amikor már megbízott tanítványa biztonságában.) Hollósy tehát a század első éveiben maga is igyekszik levetkőzni szemléletmódja korábbról eredő korlátait. A naturalizmusból eredő részletező formakeresést a formához kötött, koncentrált kifejezéssel váltja fel. A nagyvonalúan szárnyaló, nagy átlátást igénylő képalkotást tanítványai között a gyengébb képességűek nehezebben tanulták meg - kezdő festők számára végső soron a tisztán festői elveken alapuló, nagy vonalakban komponáló képlátást érthetőbben példázhatták Nagybányán Ferenczy Károly, vagy Iványi Grünwald, és még inkább Rippl-Rónai korabeli intérieur-képei. Galimberti Hollósynál történő tapasztalatszerzése így csak a nyári időszakra terjedt - valószínűleg a fennt részletezett okok miatt. Az idősebb mesternél tanulható módszeres, a kevésbé tehetségeseknél is valamiféle eredményt adó, de a verítékesebb és viszonylag egyoldalúan fejlesztő munkamódszert a fiatal festő - érthető módon türelmetlen - képteremtő igénye lépi át. Galimberti Sándor 1905 telén érkezik Párizsba.

35 Pályatársaihoz, pl. Boromisza Tiborhoz, Czóbelhez, Ziffer Sándorhoz vagy nem utolsósorban Rippl-Rónaihoz hasonlóan - aki minden bizonnyal ajánlja is neki e tanulmányutat - a francia fővárosban kíván tapasztalatokat szerezni a művészet terén bekövetkező változásokról, melyeknek híre egyre sűrűbben szállingózik Magyarországra is. (Nem közömbös adalék, hogy ez az az idő, amikor Rippl-Rónai József és Galimberti Sándor kapcsolatáról konkrét adatunk van. 1905 decemberéből származik az a levél, amelyet Rippl-Rónai Lázár Bélához írt. Ebben egy Kaposváron felállítandó múzeum tervével foglalkozik, és az ügy sikere érdekében hivatkozik helyi (kaposvári) indíttatású művészekre, Vaszary, Grünwald, Kunffy, Kopits és „még néhány fiatal egész tehetség: Ungváry és Galimberti" nevét említi benne.

36

) A párizsi tapasztalatok olyan művészeti impulzusokat közvetítenek Galimberti számára, amelyek festészete alakulásának szempontjából a jövőre nézve meghatározó jelentőséggel bírnak.