Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

L. Kapitány Orsolya: Somogyszob község reformátusságának házassági kapcsolatrendszere 1850-1930 között

232 L. KAPITÁNY ORSOLYA A statisztikai adatok szerint Somogyszobon 1897ben a gazdaságok száma 203 volt. A parasztgazdaságok kb 1225 kat. hold területen gazdálkodtak. A szarvasmarha állomány 450 db ló 239 db sertés 468 db. Jelentős volt a baromfiak száma. A 203 gazdaságra kivetítve összesen 4747 db. Az összeírás 87 méhcsaládot említ. Az esztergomi káptalani birtok 6097 kat. hold terjedelmű volt. Az állandó cselédek száma 88 fő. Az uradalom állatállományát 72%-ban a juh, 14%ban a szarvasmarha, 14%-ban a sertés jelentette és a gazdaság 43 db lovat tartott.

6 Somogyszob életén nagyot lendített a vasút. 1901-ben önálló körjegyzősége lett, addig Felső-Segesdhez tartozott. Az első kaszinó 1896-ban alakult, melyet 1913-ban egy úri kaszinó létrejötte is kiegészített. 1902-ben polgári olvasókör, 1914-ben az iparoskör kezdett működni. Iskolája a község reformátusságának már 1746-ban volt. Szilárd alapú iskolaépületet 1825-ben a főkáptalan építtetett, melyet 1907-ben újabb tantermekkel egészítettek ki. Az évtizedek során több tanító váltotta egymást az iskola élén, akik közül többen a csurgói képezdében végezték tanulmányaikat és somogyi származásúak voltak. (Draskovics Márton, Fónay Imre). A falu szellemi életének lendületet a vasutasok és a helyi értelmiségiek (tanító, jegyző, lelkész, gazdatiszt) adtak. Ismerkedés, párválasztás A házasságkötést megelőző ismerkedést, párválasztást a közösség kinyilvánított vagy hallgatólagos akarata befolyásolta. A gyermeket szinte észrevétlenül irányította a család azon kapcsolat(ok) felé, amely vagyoni, felekezeti stb. szempontból legkedvezőbbnek ígérkezett. A család magára nézve kötelezően képviselte egy nagyobb közösség érdekeit, amikor több felekezet együttélése esetén vallási endogámiát próbált megvalósítani. Ezt kiterjesztette a foglalkozásra és adott esetben a területre is. Ezeket a törekvéseket bizonyítják az anyakönyvi adatok (pl. cseléd cseléddel kötött házasságot, pásztor is a saját köréből nősült). A falu fiatalságának többféle ismerkedési lehetősége volt. Ezek közül kiemelkednek a munkaalkalmak (kukoricafosztás, tollfosztás), a különböző rendezvények, bálok, a vasárnap délutáni és húsvéti játszók. Nem minden esetben várták meg a gyermekek felserdülését: gazdag helyen a baba alighogy megszületett, a falu szemet vetett rá. Hasonló korú gyerekéhez szerette volna minden család a kis jövevényt megszerezni. „De jó lenne majd a mi gyerekünkhöz" sóhajtoztak az öregebbek. Nyíltan persze erről nem beszéltek, legföljebb csak a családban. Akik nem voltak érdekeltek, mert nem volt a családban korban hozzá illő, vagy nemű személy, akkor ezt mondogatták: „Ej ez majd milyen kapós lesz!" A somogyszobi reformátusság lányait szigorú erkölcs szerint nevelte. Már a bölcsőtől kezdve a közösségi elvárásoknak megfelelően irányították őket. Az állandó példálózás elegendő volt arra, hogy az anya vagy nagyanya szép szóval megfelelő mederbe terelje a gyermek tevékenységét, érzelmeit és előkészítse az erkölcsi normatívák elfogadására. A gyermek feltétel nélküli engedelmessége természetes volt a paraszti családban. Vitát, ellenvetést nem tűrtek a felnőttek, ha ilyen esetleg adódott, azt a család férfitagjai egy szóból helyretették. Még nagy lányt is megütött az apa, ha az érdek úgy kívánta. A lány jó hírét a „röndös" családok nagyon féltették, mert különben „röndös" ember nem vette volna el. Bálokra az édesanyák kísérték el a lányokat, templomba a családon kívül csak lánypajtásaival mehetett. Ha egy fiúnak az édesanya megengedte, hogy a lányt a bálból hazakísérje, a kapuig mehetett és ott rövid időn belül elbúcsúztak. Hosszabb kinttartózkodás, búcsúzkodás már illetlen dolog volt. A bálozó fiatalokat az asszonyok figyelték, ki kivel táncol, egy lányt hányszor kérnek fel, egy fiúval egy lány mennyi ideig táncol. Ezekből a megfigyelésekből próbáltak a terem szélén körben üldögélő asszonyok következtetni egy-egy leány és fiú kapcsolatára. A lányokat konfirmálás (12 éves) után a család már nagylányként kezelte. Ezt viseletükben és a rájuk bízott feladatokban is kifejezésre juttatták. 17-18 éves korukban férjhez adták őket. A fiúk is ettől a kortól kezdve vettek részt aktívan a paraszti életet meghatározó földmunkában és állatnevelésben. Az érettség fokmérője a munkához való viszony és az elért eredmény, a kiszolgált katonaidő volt. Csak azokat tartotta a közösség házasságra érettnek, akik e kívánalmaknak megfeleltek. Aki katonaidő előtt nősült, azt gyerekszámba vették. A párválasztást meghatározó tényezők közül első helyen a vagyoni állapot állt. A jó módot a föld mennyiségén, az igás állatok számán, a gazdálkodás módján mérték le. „Édesanyám alsóki lány volt." Horvát Illés somogyszobi fiút szerezték neki a rokonok. Az alsóki nagyapám háztűznézőbe jött a Horvát portára. Horvát nagyapám mutogatni akarta neki, hogy hogy is áll a gazdaság. Épp cséplés után voltak, az udvaron álltak a kazlak. „Hívta nagyapám, hogy gyűjjék ke' nézzen má fő a pallásra is. Nem mögyök ke', mer ahun szórna van, ott szöm is van." Adott esetben ennyit jelentett egy jól gazdálkodó középparaszt gazdaságának a szemrevételezése. Nemcsak a vagyoni, hanem a társadalmi hovatartozás is az endogámiát példázza. „Nagyatádon születtem, ott is nevelkedtem. Kárpitos mesterséget tanult egy pesti fiú Atádon. Megismerkedtünk és megszerettük egymást. Iparos embör vót, de anyám nem engedte, hogy hozzámenjek, mert azt mondta - Bicskáshoz nem adlak. Parasztemberhez köllött menni,