Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

L. Kapitány Orsolya: Somogyszob község reformátusságának házassági kapcsolatrendszere 1850-1930 között

SOMOGYSZOB REFORMÁTUSSÁGÁNAK HÁZASSÁGAI 233 mert úgy tartották, ha valakinek főggye van, akkor krumplit mindig tud vetnyi. Igy kerültem Somogyszobra." Az adatközlő apjának 12 hold földje volt, férje pedig 10 holdas gazda fia volt. Somogyi viszonylatban ezt a réteget „pógárnak" nevezték. A „szerzés" intézménye a somogyszobi reformátusságnál általánosan elterjedt volt. Szinte minden házasság létrejöttében szerepe volt egy asszonynak, aki a rokonság köréből került ki. Elsősorban az exogám házasságok közvetítésében töltött be nagyobb szerepet, hogy a fiatalok és családjuk megismerhessék egymást. Rendezvényen találkoztak először a fiatalok, vagy valamilyen munkaalkalomhoz kapcsolták a bemutatást. „Engöm tollfosztásra hittak és amikor már csak nem akart előkerülni a fosztani való toll, akkor mondtam, hogy vagy hozzálátunk, vagy elmegyek má' haza, mer kezd későre járni. Nénikém mondta, hogy ma nem fosztunk tollat, mert vendég van. Aztán összeismertettek bennünket. Ez karácsony után vót. Március elsején meg má megesküdtünk." A szerzés többnyire jól sikerült, illetve eredményes volt, csak ritkán nem lett házasság a vége. Az öszszeismertetett fiatalok esküvőjét, mint ahogy a fentiek is mutatják, rövid időn belül megülték. Hosszan tartó udvarlás nem előzte meg. A közvetítő, az úgynevezett szerző asszony nem kapott munkájáért fizetséget, hiszen a dolog a rokonságon belül bonyolódott. A szegényebb lányoknak, ha szépek voltak, ha csúnyácskák is, menni kellett, ha özvegy ember kérte is őket. Az egyik adatközlő így emlékszik vissza: „Tizenkilenc éves voltam. Velünk átellenben lakott egy negyvenegy éves özvegyember két gyerekkel. Eljött, apámtól megkért. Menni kellett, mert a helyzetem úgy kívánta." A férfit gyerekkora óta ismerte, de még ránézni sem tudott, mégis a felesége lett. Amikor az esküvőre mentek a templomba a lányt a pajtásai a kapuban siratták. Református katolikussal csak abban az esetben kötött házasságot, ha a gazdagság miatt elnézhettek a vallási különbség fölött. A két vallásfelekezet saját nyájából házasodott. Unokatestvérek közötti házasság ritkán fordult elő, úgy tartották az ilyen házasságból egészséges gyerek nem születik. A morális és esztétikai szempontok nem voltak olyan jelentősek a házastárs választásnál, mint az előbb említettek. A lány szorgalmát figyelembe vették, az erkölcsösségére külön ügyeltek. A lány is inkább olyan legény után vágyakozott, aki nem volt iszákos, nem járt kocsmába. A szépség nem volt döntő tényező. Az adatközlők elmondása alapján megállapítható, hogy a házasságot, mint intézményt a falu lakossága vallásra való tekintet nélkül szentségként tisztelte. Válásról alig tudnak. Az anyakönyvi bejegyzések is ezt igazolják. A házasságnak ha szerelemből, ha kényszerből is köttetett, feladatának tekintették a felek az utódok létrehozatalát, azok felnevelését, társadalmi rétegükhöz illő életfeltételek biztosítását, a vagyon gyarapítását. Kevés volt az olyan házasság, amelyet szerelemből kötöttek. A fiatalok sorsáról a szülők határoztak, akik az érdekeket és a közösségi elvárásokat minden esetben fölébe helyezték gyermekük akaratának. „Egy gazdag lányt többen is kérettek. A falu összes számításba jöhető legénye már felsorakozott előtte, de egyik sem kellett a családjának. Vidékről, Inkéről is jöttek érte hintóval. Mindenki azt mondta - Hát ehhez csak elmegy! De nem ment. Mert gazdag lány a faluból, a vagyonból nem ment ki. Egy idő után már kérő sem jött. Pedig nagyon szép lány volt." A vagyon adott esetben akadálya is lett a párválasztásnak, mert a család rangját, módját annyira tartani akarta, hogy idegent nem engedett be e családi kötelékbe. Érdekessége ennek a családnak, hogy a gyerekek közül egyik sem házasodott meg. Volt olyan lány, akit családja úgy irányított a kívánt házasság felé, hogy sohasem említették neki, hogy ehhez, vagy ahhoz kell férjhez mennie. A manipulálás lényege az volt, hogy sokat beszéltek a fiú családjáról. - Hogy azok milyen rendes emberek! - Akik ilyen dolgosak, becsületesek, azoknak a fia is csak olyan lehet. - Milyen jó lesz majd annak a leánynak, aki ahhoz a házhoz fog kerülni! A lány ezek után elkezdte figyelni a fiút, lassan azon vette magát észre, hogy már mást nem is lát boldogsága zálogaként, csak a kiszemelt fiút. Úgy érezte ő lenne a legszerencsétlenebb, ha nem venné el felségül. Hát elvette. Természetesen itt is az öregek akarata érvényesült, csak burkolt formában, kényszer nélkül. Házassági kapcsolatrendszer az anyakönyvek tükrében A településtörténeti és demográfiai kutatásban fontos, hogy mennyire marad állandó egy terület lakossága, honnan, milyen hatások érik.

7 Az anyakönyvek elemzése során olyan adatokhoz juthatunk, amelyek a község mozgásterét, emberi kapcsolatainak irányát reprezentálják. Az emberélet fordulóinak legjelentősebb állomása a házasságkötés. Hogy ezt a sorsdöntő fordulatot megelőzően a párválasztásban milyen tényezők hatottak, azt a recens anyag segítségével nyomon követhettük. Az emlékezet szerint a somogyszobi reformátusok főleg helyben próbáltak maguknak házastársat választani, de ha nem sikerült, akkor Bolhásról, Veséről hoztak magukhoz valót. A falu református lakossága területi endogámiára törekedett. Ezt azonban a viszonylag alacsony és az évtizedek során egyre inkább fogyó (reformátusok) lélekszáma miatt nem tudta megvalósítani. Az 1744-es adatok szerint a községben 243 református, 139 evangélikus és 79 katolikus élt.

8 Fényes Elek nem egészen egy évszázad múlva 315 reformátust, 263 katolikust 72 ágostai hitvallásút, 10 zsidót említ.

9 A római katolikusok számának viszonylag gyors ütemű növekedését nem követi a reformátusok lélekszámának hasonló