Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Szapu Magda: Együd Árpád hagyatéka I.

EGYÜD ÁRPÁD HAGYATÉKA 221 6. sz. melléklet Kedves Ildiké! Nem tudom, válaszoltam-e arra a régebben írt levelére, melyben az augusztusi tanácskozással kapcsolatos dolgokról írt? Ezt most azért említem, mert ha igény van a jó adatközlőim szereplésére, akkor ezt már most kellene velük közölnöm, tekintettel az ő nyári elfoglaltságukra. Ha még aktuális szereplésük, az alábbikat javaslom: Tislér Antalné (Reza mama 80 éves) énekelné a ritka példányú Rákóci kis úrfit (ha még kellene tőle más, tudja a Megesett lány jó változatát, kotyulást, lakodalmi életfa-köszöntést, számtalan más műfajt is). Húga - Káplár Mihályné 73 éves - kitűnő hangú, s jól tudja a Gunaras lány-t, a régi és újabb stílusú balladák közül is többet ismer. Az ugyancsak szenyéri Gál Istvánné (65 éves) szép somogyi akcentussal beszél; őt feltétlen szerepeltetni kellene a Megesett lány eléneklésével, mert egy nem ismert régi dallamra tudja a balladát, nagyon szép. (Ha szükség lenne rá, hárman szépen tudják énekelni az andocsi legenda vallásos népének és egyéb énekeket, gyermekjátékokat stb.) A varjaskéri Hosszú Lázár (80 éves pásztor) szinte csak archaikus dalokat, pásztor-balladákat tud feleségével egyetemben. A kisbárapáti Tóth Imre (76 éves) a legjobb énekesünk szintén csak régi dalokat, balladákat ösmer; tőle talán az Eladott lány mehetne. A szennai Kis Kati néni (86 éves) korát meghazudtoló fiatalos temperamentuma külön élményt jelentene a hallgatóságnak. A hódosháti Horváth Györgyné (80 éves) éneklése szintén régies karakterű; ő énekelte a Somogyi búcsúban azt a középkori istóriás éneket, de tud balladákat, virrasztókat (leányával együtt, aki 57 éves). A negyvenes-ötvenes korosztályból akad jó néhány énekesünk, pl. Sümeginé Törökkoppányból (az „eredeti" Rákóci kis úrfi-énekes - 1930-as évek adatközlőjének családjából); a torvaji Kerekesnét azért javasolnám, mert szép hangja van, s végig tudja a Halálra ítélt húga, Angoli Borbála stb. dallamait és kislányát is tanítgatja a balladákra, bár a kicsi inkább az új stílusúakat tanulta meg anyjától; a buzsáki Kara Lajosné remek előadó, bár egy kicsit „túl szép" hangja van, de régi nótákat énekel. Van még néhány énekesünk, de azt hiszem ez is bőven sok lenne. Azt még jó lenne tudnom, hogy csak klasszikus ballada kellene, vagy az új stílusból is, vagy más rokon műfajból is kellene-é ének? Azt megtehetem - ha igényli -, hogy egy kazettára átjátszom az említettek néhány anyagát; így jobban ki tudná választani a szükséges anyagokat. Ha szükséges, néhány kérdéshez hozzászólhatok röviden... Szíves válaszát várva sok szeretettel és kézcsókkal: Kaposvár, 1978. V. 5.. Együd Árpád 7. sz. melléklet Lelkes Lajos főszerk. elvtársnak Budapest: Báthori u. 10. Kedves Barátom! Örömmel teszek eleget mesterem és barátom születésnapjára rendezett műsorral kapcsolatos kérdéseiteknek. A közölt (1-4) ponton felül is szívesen írnék még többet is, de nem akarván szaporítani a szót rátérek a válaszadásokra: 1./ Első találkozásunk a 40-es évek elején történt a Testnevelési Főiskolán, ahol előadást és bemutatót tartott. Meglepő és megragadó az volt közlésében - amit most újra „felfedeztek" -, hogy a magyar mozgáskultúrának az oktatása nagyon is beilleszthető a testnevelési órák keretébe. Továbbá: a népi sportjátékok jelentőségére, azok iskolai oktatás keretében való felhasználására ő hívta fel figyelmemet. Személyes erőteljes hatásának köszönhető, hogy a TF több hallgatója járt el tanfolyamaira, az akkori Ruggyanta Gyár égisze alatt működő együttesbe. 2.1 Mint 1946-ban Csurgóra kerülő fiatal testnevelő tanár az ő nyomdokain haladva alakítottam meg az ország egyik első diák tánccsoportját (mely 15 éven át működött, majd tanítványaim vették át irányítását). * Molnár István