Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Szapu Magda: Együd Árpád hagyatéka I.

222 SZAPU MAGDA Közben 2 éven át látogattam siófoki népfőiskolájára; jártam pesti tanfolyamaira, ahol több kisebb-nagyobb koreográfiáját elsajátítván tovább adtam tanítványaimnak, egyéb együtteseknek, amelyek közben megalakultak Somogyban. Közvetetten Pista bácsinak köszönhető, hogy akkortájt Somogy élen járt a táncmozgalomban. Kérésemre kétszer is járt Csurgón, ahol nagyobb közösség előtt beszélt és egyéni bemutatót tartott az ún. „Cserkészházban" és a gimn. dísztermében. Nem véletlen, hogy az ötvenes években Csurgó volt a somogyi táncélet: tánckutatás, gyermekjáték-kutatás főbázisa, melynek termékenyítő hatása kihatott az egész megye ilyen irányú tevékenységére. Testnevelési óráimon - az országban is talán elsőként - minden esetben szerepeltek olyan táncmotívumok, amelyek a - gimnasztikai részben - kitűnő bemelegítést is szolgáltak, s egyben azt a célt is sikerült megvalósítani, hogy mind a lányok, mind a fiúk megismerkedtek (főleg a somogyi) néptánc elemeivel, aminek eredményei között olyan jelenségekről is beszámolhatok, hogy pl. a „buzsáki kopogost" észrevétlenül megtanulta az egész osztály. Nem múlt el óra, ahol ne szerepelt volna népi sportjáték, amelyeket a lányok és fiúk egyaránt a legnagyobb örömmel játszottak: hosszi-méta, görcözés, nyulazás, paprikázas, likra pógár kapura, stb. stb. Óráimról Hajdú Gyula és az akkori Béresné filmet is készítettek. Pista bácsi sokoldalú tehetségének köszönhető, hogy megismerkedhettem a tánc- és játékgyűjtésen felül bizonyos fokú dramaturgiai fogásokkal is, aminek az lett a következménye, tanítványaimmal betanítottam Illyés Gyula (talán máshol szocio-dramatikus ihletésű színdarabját (amit a szerző Németh László társaságában meg is tekintett nem kis meglepetéssel). 3./ Mind ezek együttvéve azt jelentették, hogy a negyvenes évek végétől - az akkor tespedő - kulturális életet sikerült felrázni, több vonatkozásban érvényre juttatni Molnár hatásának eredményeit. Ha szabad még szubjektív vonatkozású relációkat említenem, hadd tegyem hozzá, hogy őszinte barátság, atya-fiúi szeretet alakult ki közöttünk, s ennek bizonyítéka, hogy évek hosszú során mindig meglátogattam Pesten és zamárdi-felsői nyaralójában (legutóbb ez év nyarán is). Ugyancsak neki köszönhetem, (valamint a népfőiskolán akkor tanító Andrássy-Kurta Jánosnak), hogy bizonyos szinten megtanultam faragni (népi faragás, kisplasztika stb.), amit hobbyként máig is művelek, amennyiben ráérő időm engedi. (Úgy tudom, „A szobor neve kalász-sz..." kicsi szobrocskám Pista bácsinál van.) ....Közvetve így neki köszönhető, hogy Somogyban sorra alakultak a falusi népiegyüttesek, a megyei népiegyüttes tánckarát tanítványaimmal együtt alakítottuk, vezettük, s elsőként juttattuk ki külföldre (a Kanyar és Tóky által vezetett nagy kórussal és zenekarral együtt). Ha jól emlékszem, 1950-ben rendezett nagy országos fesztiválon diákcsoportom képviselte megyénket (Csepel, Müv. Központ), ahol Pista bácsi is ott volt és az utolsó simításokat ő végezte el a fellépés előtt. A bemutató sikere örök élményt jelentett gyerekeimnek, de a közönségnek is. Molnár István hatásának legfőbb értékét - a fentieken kívül - személyes életemben abban látom, hogy (elsőként Somogyban) magnóval és filmfelvevővel nekiláttam most már minden oldalú néprajzi gyűjtésnek, amelyről több ezer méter szalag és filmszalag tanúskodik. Ennek nyomán kerültem hivatalosan is muzeológus állományba; megszületett Somogy néprajza I. Somogyi népköltészet с nagykötetem (amiről TV-film is készült), több folklorisztikai tanulmányom (s most rendezem sajtó alá 2. nagyobb volumenű kötetemet Búcsúsok és istóriások nyomában címen (szakrális anyag). (Csak mellékesen említem meg, hogy több kisebb-nagyobb koreográfiát magam is „elkövettem" - kifogyván az egykori Molnár-koreográfiákból -, s pl. az általam alakított és 10 éven át vezetett Balaton Együttessel bejártuk Dániát, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Németországot stb.; tanítványaimmal minden esetben felléptem egészen 1976-ig bekövetkezett infarktusomig. Szabad legyen megemlítenem, hogy az ország első cigány-csoportját én hoztam létre a szentai cigányokkal, amely ugyan rövid ideig, negyedévig működött a körülmények okozta nehézségek miatt.) A teljesség kedvéért teszek említést arról, hogy abban a bizonyos „mellőzési korszakban" is mindig kiálltunk a magunk lehetőségei szerint a „Molnár-ügy" mellett. Pista bácsit kemény természetű embernek tartották, ez azonban a mi kapcsolatunkban sosem okozott semmiféle problémát. Magam és néhány tanítványa akkor is láttuk, hogy Molnár Istvánnak jelentősége túlnő a csak-tánc-kérdés problematikáján, s egész tevékenysége kihat a magyarság-tudat és népélet jelentőségének fejlődésére, kihangsúlyozására. Közművelődési és tudományos munkálkodásának országos jelentőségét szintén felesleges hangsúlyoznom. Hadd említsem még meg, hogy nemcsak magam köszönhetek sokat a Molnár-hatásnak, de bizonyára Martin Gyurka, Falvay Karcsi, Vásárhelyi Laci és a többi tanítványok is, akik szintén mesterüknek vallják Pista bácsit, s akiknek munkálkodása túlnőtt az ország-határokon is. Mindezekért és a még itt el nem mondottak miatt is vallhatom magam Molnár István tanítványának, aki talán nem túlzás - irányt szabott ma már tudatos néprajzkutatói és tudományos tevékenységemnek. 4./ A fentiek szerint már csak azzal zárom rövid beszámolómat, hogy jelenleg a Somogy megyei Múzeumok igazgató-helyettese vagyok. Kaposvár, 1978. nov. 1. Együd Árpád megyei múzeumig, h.