Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Honti Szilvia: A mészbetétes kerámia kultúrája leletei Somogyvárról

10 HONTI SZILVIA kú díszedénnyel (I. t. 4.), a karéjos peremű kónikus tállal (I. t. 14.), a kettős kónikus korsóval, a kónikus felső részű nagy edénnyel (VI. t. 4.). Egy - nem teljes - típustáblán megkíséreltünk a somogyvári leletanyag töredékei alapján rekonstruálni néhány edényformát, melyek tükrözik ennek összetételét. Az eredeti észak-dunántúli mészbetétes formák és díszítés mellett új, továbbfejlődött formák és díszítőmotívumok válnak jellemzővé (VII. t.).

70b Két olyan lelőhelyet ismerünk, melyek kerámiaanyagában az észak-dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának a somogyvári leletanyag alapján elkülönített kései szakasza jellegzetességei uralkodók: A Balatongyörökről, sírokból származó szórvány edények többsége ebbe a késői szakaszba sorolható, így az alján és nyakhajlatában pontsordíszes kis korsó, a kiöblösödő hasú edény, a kettős kónikus, talpas korsó, a tölcséres peremű, rovátkolás-sorral díszített tál, a kettős kónikus tál, és a két, háromszög-sorral díszített urna. Szeremle stílusban, félkörívekben végződő vonalakkal díszített egy szűkülő aljú pohár, ezekkel egy félholdalakú csüngő került elő, ez azonban pontosabb keltezést nem tesz lehetővé.

71 A másik, leleteinkkel szoros kapcsolatot mutató leletanyag a kölesdi telepről származik, ennek észak-dunántúli csoporthoz sorolható kerámiája lényegében megegyezik a somogyvárival, itt azonban a leletanyag egy része tipikus dél-dunántúli.

72 A kölesdi telepleleteket Kovács T. a Szeremle kultúra kialakuló szakaszába keltezte, abba az időszakba, amikor a mészbetétes kerámia kultúrája dél-dunántúli területén észak-dunántúli edényformák jelennek meg, néhány észak- illetve dél-dunántúli mészbetétes edényen pedig a kibontakozó szeremle-stílus díszítőmotívumai tűnnek fel. Ilyen, közvetlenül a Szeremle-diszítőstílus irányába mutató díszítőtechnika a somogyvári anyagban a finoman bekarcolt vonallal és vonalkázással kialakított mészbetétágy használata, és egykét edényen a szeremle-motívumok feltűnése, így a félkörök sorából álló benyomkodott- (IV. t. 16.), és a szétágazó pontsorokból álló minta.

74 A dél-dunántúli csoport kerámiájával mindössze két töredék hozható kapcsolatba Somogyváron, mindkettő csóri típusú korsóhoz tartozott (IV. t. 3.),

75 ezek szintén a kialakuló Szeremle-kultúra időszakába sorolhatók. A somogyvári leletek többsége az általános északdunántúli formák- és díszítőmotívumok továbbfejlődött változatait képviselik, így eredetük az észak-dunántúli mészbetétes csoportokon belül nem határozható meg. Mégis ebből a szempontból is vizsgálható néhány edényforma. A tölcséres szájú, ovális testű, bordadíszes urnák előzményeit megtaláljuk a Balatontól délre, a somogyvárinál idősebb vörsi leletegyüttesben, míg néhány edényforma az Esztergom környéki csoportból származtatható, így a tölcséres szájú mély tálak, a karéjosan tagolt szájú kónikus tálak, ehhez a körhöz köthető egy késő-magyarádi korsótöredék, ezek azonban leletanyagunkban ritka edénytípusok, és feltehetőleg részben közvetítőkön keresztül jutottak a DNy-Dunántúlra, mint pl. a tölcséres szájú tálak. A somogyvári leletanyag kronológiai helyzete szempontjából jelentős, hogy az Esztergomkörnyéki csoport eddigi legfiatalabb, a koszideri korszak elejére (RBB1 kezdetére) keltezhető esztergomi sírja két olyan tálat is tartalmaz,

76 melyeket Somogyváron is megtalálunk (Id. VI. t. 3., IV. t. 17.). Az eredetileg K-Ausztriában és ÉNy-Magyarországon honos álzsinórdíszes kerámia egyes somogyvári darabjai már helyben és késői motívumokkal készültek (fordított U-alakú és széles-sávos minta), hasonló álzsinórdíszítéses kerámia jellemző a szlavóniai podgoraói leletegyüttesben. A Litzenkerámia mellett többségében késői dél-dunántúli mészbetétes kerámiát tartalmazó lelet egyik észak-dunántúli mészbetétes darabja a somogyvári kettős kónikus korsó legjobb párhuzamát nyújtja.

77 A somogyvári leletek nagyobbik része a mészbetétes kerámia kultúrájának olyan leleteivel, leletegyütteseivel mutat rokonságot ill. némelykor azonosságot, amelyekben az észak-dunántúli csoport edényformáinak és díszítő motívumainak kései változatait is megtaláljuk, a Balatontól északra késő-magyarádi, korai halomsíros és késő-vatya kapcsolatokat mutató kerámiával (Esztergom, Veszprém, Balatongyörök), a Dél-Dunántúlon a dél-dunántúli mészbetétes csoport leleteivel és gyakran álzsinórdíszes kerámiával együtt (Kölesd, Podgoraé). Ezekben a leletekben a kifejlett Szeremle kultúra edényformáival díszítőmotívumaival nem találkozunk, hanem csak ennek előzményével, előformáival. Somogyváron és Somogyacsán sajnos a kerámialeletekkel együtt bronztárgyak nem kerültek elő, a Somogy megyéből ismert középső bronzkori bronzleletekhez kerámia nem kapcsolódik. Az általában idősebbnek tartott Szomód-Tolnanémedi típusú bronzleletek közé sorolható megyénk területén az egyik lengyeltóti és a közelebbről ismeretlen lelőhelyű Somogy megyei lelet, a fiatalabb koszideri típusúakhoz sorolható a balatonkiliti, ráksi, rácegresi lelet. Az előbbi leletcsoport a mészbetétes kerámia kultúrája által is készített, sírleletekből is ismert bronz tárgyakat is tartalmaz. Az utóbbira a magyarországi középső bronzkor végső szakaszában a Kárpát-medence nyugati felén általánosan használt, kultúrákhoz nem köthető, a koszideri fémművesség által készített bronz típusok jellemzőek. Minthogy koszideri bronzok ismertek sírleleteiből, a kutatás egyértelműen a koszideri korszakba helyezi a későmagyarádi kultúra Dolny peteri fázisa korai halomsíros elemekkel színezett leletegyütteseit, ilyen az általunk tárgyalt területről Kéthelyről ismert, ebbe a korszakba tartozik az itt közölt vörsi korsó is (2. kép). A legutóbbi időben Esztergályhorváti-Alsóbárándpusztán került elő 37, ebbe a korszakba tartozó tárolóverem. Horváth L. szerint a „koszideri horizontba tartozó leletanyag egyértelműen bizonyítja, hogy a település lakói DNy-