Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Honti Szilvia: A mészbetétes kerámia kultúrája leletei Somogyvárról

A MÉSZBETÉTES KERÁMIA KULTÚRÁJA LELETEI 11 Szlovákiából érkeztek ide, és a leletek között a halomsíros kultúra legkorábbi elemei is jelen vannak".

79 Az említett leletegyüttesekben nincs nyoma a helyi középső bronzkori népesség - az észak-dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája - emlékanyagának, hagyományainak, és ez arra indította a szlovákiai kutatókat és Bóna I. nyomán Horváth Lászlót, hogy ezeket egy külön korszakba sorolja: korai Kárpát-vidéki halomsíros kultúrába, ill. a középső és későbronzkor közötti átmeneti időszakba (koszideri horizont). Eszerint a koszideri korszak folyamán DNySzlovákiából és a Dunántúl nagy területeiről a Dolny peteri csoport népe kiszorította az észak-dunántúli mészbetétes kerámia népét. Ennek az eseménynek a kezdetét a Mosonszentmiklós-jánosházapusztai temető legfiatalabb, késő magyarádi edényeket és egy, a koszideri fémművesség kialakuló szakasza idejére keltezhető kettőskúpos fejű, füles tű határozhatja meg.

80 Hasonló tűt találunk az esztergomi sírban is.

81 Legutóbb Dunántúl középső részéről, Veszprémből közölte Kovács T. a mészbetétes kerámia kultúrája egy olyan sírját, melynek leletei segíthetnek a kultúra kései szakasza körvonalazásában. Ebben a somogyváriakkal megegyező formájú és díszítésű urna és tálak, s hasonló díszítésű korsók mellett egyelőre közelebbi párhuzam nélküli díszítetlen edények voltak. A síregyütteshez egy wetzleinsdorfi típusú tű és egy kiszélesedő élű peremes balta is tartozott. A bronz tárgyakról, elsősorban a wetzleinsdorfi típusú tűről Kovács T. megállapította, hogy azok területünkön a koszideri korszakban, illetve a halomsíros bronzkor kezdetén voltak használatban. Ezek az adatok arra mutatnak, hogy az észak-dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának élete egyes területeken tovább folytatódott a koszideri korszakban is. A somogyvári leletanyagban a későmagyarádi (Dolny peteri fázis) és a korai halomsíros kultúra leleteivel nem találkozunk, de az esztergomi és a veszprémi sírleletek hasonló mészbetétes kerámiája alapján feltételezhetjük, hogy a somogyvári telep élete is folytatódott a koszideri korszakban, legalább annak elején. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthető el, hogy milyen - időbeli viszonyban áll ez a leletanyag a halomsíros kultúra legkorábbi leleteivel. Alsóbárándpuszta a mészbetétes kerámia kultúrája Balaton környéki csoportja elterjedési területe nyugati határán kívül, azonban Kéthely azon belül található. A csoport nyugati területéről ismert nagyszámú sír- és telepleletből a somogyváriakkal megegyező késői mészbetétes kerámia nem került elő. Tehát nem zárhatjuk ki, hogy - elsősorban a Dunántúl középső részén - a mészbetétes kerámia népe késői csoportjai (legalább részben) megérték a halomsíros kultúra legkorábbi csoportjainak letelepedését Dny-Dunántúlon. A Somogyvárra jellemző tisztán észak-dunántúli késői mészbetétes kerámia a dél-dunántúli csoportnak azokkal a délkelet-dunántúli és szlavóniai leleteivel egyidős, amelyekben észak-dunántúli eredetű mészbetétes kerámia jelenik meg. (Kölesd, Szeremle, Csór, Siklós-Téglagyár 3-4. sír, Podgorac), s az ezekben megjelenő új, a Szeremle kultúra irányába mutató jegyeket kibővíthetjük a közvetlenül az északdunántúli mészbetétes kerámia által közvetített edényforma-változatokkal (mint pl. a kiöblösödő hasú urnák) és díszítőmotívumokkal (főleg a finoman bekarcolt vonaldísz iránti előszeretet tűnik közvetlenül Szeremle előzménynek). A somogyvári telep élete feltehetően a halomsíros kultúra népe további előrenyomulása miatt szűnt meg, ennek az időszaknak az emlékei azonban szinte teljesen ismeretlenek Somogy megyében.