Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Takács Éva: Egy parasztcsalád hétköznapjai „Fonai György írásos könyve” 1836-1912

206 TAKÁCS ÉVA A beszédben néma szóvégi „t" elhagyása: lisztér, borér, zsuppér, szalmáér, stb. A hétköznapi nyelvben ezen a tájon a -ból, -bői ragok rövidülve, az „ó" és „ő" hangzók „u"-ra, „ü"-re változva jelentek meg. Valószínű, hogy ennek tükröződését és a tanult helyesírási mód keveredését mutatják az ebbül és a forintbul szavak. Ugyancsak tájnyelvi sajátosság a -b, -g, -I, -m, -r és -v hangzók után álló „j" gy-re változása, melyre egyetlen példát találtunk a füzetben: sargyu (sarjú). Az -ít igeképző magánhangzója megrövidül, mássalhangzója még ma is megnyúlik ezen a tájon a beszédben: nyittani (nyítani), teritteni (teríteni), igazittani (igazítani) - fordul elő idős Fonai György jegyzeteiben. A régies hangzású beszélt tájnyelvet véljük felfedezni az üdő (idő), ümög (ing), véradóra (virradóra), réf (rőf), baranyálás (boronálás), mast (most), néki (neki), szavakban. Megtalálhatók a naplóban a jellegzetesen somogyi ö-ző nyelvjárás szavai is: hogy (hegy - érdekes viszont, hogy id. Fonai György a szóvégződéses esetekben követi a helyesírás szabályait: hegyen, hegyre, mások azonban ekkor is a táji alakot használják: högyön, högyre, berök (berek), fölöntő (felöntő), esött az esső (esett az eső). Ma már egyáltalán nem fordul elő, hogy a kiló szót Somogynak ezen a részén kila alakban használják, mint a jegyzetfüzet gazdája. Ugyanígy napjainkban már inkább csak hazánk alföldi vidékén használatosak a következő szófordulatok is: hajdina kaszálni volt, kukorica szedni, hajdina kötni, kút vájni. Érdekességként jegyezzük meg, hogy ugyanazon szövegben használta idős Fonai György a kamat szót és a latin megfelelőjét, az interes szót is, a február hónapnevet pedig mindenütt latinosan és nagy kezdőbetűvel írta: Februarius. Előfordul egy-két olyan szó is a szövegekben, melyeket a gazdálkodás eszközeinek megváltozása és az életkörülmények változása miatt ma már nem használnak: rakoncza (szekér tartozék), puruszli (pruszlikmellény), guba (gyapjú szőttesből készült kabátféle).

5 Végül álljon itt két idézet, melyek gyönyörű, régies tájnyelven íródtak: „fát vágni itthon voltak fölöstököm üdőtül estéig; alajos (a Lajos - szerz.) volt kutat vájni fölöstökömtül ötetésig."

6 A mennyiséget tekintve és tartalmilag is nagy különbségek vannak az egyes évek bejegyzései között. Ez részben azzal van összefüggésben, hogy a füzetet megynyitó idősebb Fonai György még viszonylag következetes rendszerességgel feljegyezte az általa fontosnak ítélt adatokat, főleg a gazdasági jellegű eredményeket, tartozásokat, követeléseket. Ahogyan azonban ő maga korosodott, úgy koptak-fogytak a bejegyzések. A múlt század 90-es éveitől pedig szemmelláthatóan kezd „gazdátlanná" válni a napló. A korosodó gazda már csak a feltétlenül írásban is rögzítést kívánó dolgokat jegyezte fel (pl. pénzkölcsönzés), a fiatalabbak - fiai - viszont bizonyára nem egészen érezhették magukénak a naplót, mert főleg nevezetes eseményeket - tűzvész, különleges időjárás - írtak le, s nem is feljegyzés-szerűén, hanem kerek fogalmazvány formájában. Feltételezhető, hogy erre a családfő külön megkérte őket. Az igazán napi jegyzés azonban egyre ritkult. Ennek magyarázata a napló sajátos rendeltetéséből fakad, egyben ez a funkcióváltozás kölcsönöz szinte önálló egyéniséget a füzetnek. Elsődlegesen a napi életvitellel járó gazdasági bejegyzéseket tartalmazta: ezek a részek szűkszavúak, lényegretörőek, pontosak, gyakran vannak táblázatba foglalva. Az ilyenfajta bejegyzéseket mindenkor idősebb Fonai György végezte, öreg korában azonban egyre ritkábban - valószínűleg azért, mert számos dolog már nem közvetlenül az ő irányításával működött, nem volt mit feljegyeznie, így a napló is veszített jelentőségéből. Másodsorban a formális szerződések rögzítésére szolgált a füzet adás-vételről, szolgák és szolgálók szegodtetésérol - ez utóbbi bejegyzéseket még a századforduló táján is maga id. Fonai György végezte. A gyakorlati hasznossága mellett azonban kialakult ennek a könyvecskének egy mélyebb tartalmú szerepe is - nem túlzás talán, ha feltételezzük: a családi összetartozás letéteményesévé, bizonyítékává vált. Az első években még csak idősebb Fonai György jegyzett fel az egész falura vonatkozó eseményeket is - az 1848-as változások, terméseredmények hatása a családi boldogulásra, időjárás. A későbbiekben azonban ilyen jellegű feljegyzéseket a család más tagjai is tettek, s ezek néha egészen személyes hangvételűek voltak - félelmekről, Isten áldásról. A napló későbbi funkcióbővülését látjuk abban is, hogy a család számbavételét elkezdte vezetni a gazda, s ez a későbbiekben is szokás maradt. Az 1860-as évektől kezdődően ezeknek a bejegyzéseknek a feladata más-más családtag tiszte lett, aki (vagy akik) ebben az értelemben egyenrangú(ak) lett(ek) a családfővel. Az egész füzetben egyetlen olyan bejegyzés van, mely tartalmilag nem illeszthető a többihez. A család egyes tagjaira vonatkozóan ugyanis legfeljebb a születés időpontját jegyezték fel, egyéb személyre vonatkozó adat nincs - kivéve ezt az egyet, mely ifjabb Fonai György katonai bevonulásáról tudósít. Elképzelhető, hogy az apa engedélyt adott fiának, hogy a számára oly fontos eseményt feljegyezze, de az is lehet, hogy a fiatalember maga döntött úgy, hogy ebben a családi dokumentumtárban megörökíti a nevezetes sorsfordulót. A jegyzetfüzet két pontján találunk olyan bejegyzést, hogy az 1848. és az 1849-es esztendőben idősebb Fonai György pénzzel segített ki egy-egy rokon családot vagy személyt, hogy katonaállítási kötelezettségét kiválthassa. „Fonai Andrásnak adtam katona füzetesbe 9 forintokat 1848-ba, azután árva kamatba ismét 9-et s így öszvessen 18 forintokat ezen 18 forintokat Fonai András napszámmal fogja leszolgálni. Téli napszám Sz. György napig 10 garassával, nyári napszám pedig 12 garassával", majd „öreg Fonai Gábornak adtam 1849-ban 250 váltó forintokat... Ezen Pénzt katona fogadásra kérte Öreg Fonai Gábor...,"

7 Ennek vetületében még hangsúlyosabbá válik saját fiának bevonulása. A bejegyzés stílusából érezhető, hogy a fiú nagy jelentőséget tulajdonított a dolognak: „En, úgy mint Fonai György szü-