Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gáll Éva: Adalékok Nagyberki szőlőművelésének XVIII-XX. Századi történetéhez

ADALÉKOK NAGYBERKI SZŐLŐMŰVELÉSÉNEK XVIH-XX. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ GALL ÉVA „Somogy megye területe általában annyira változó, hogy azt sem egész rónaságnak, sem éppen hegyesnek nem lehet mondani. ...nagyobb részére igazán ráillik a dombos nevezet, s a búzatermő síkságot mindenfelé szelíd bortermő hegyek vagy kertek, s ezeket ismét komor tölgyesek, bikkesek, s majd mosolygó völgyek váltják fel."

1 Találóan jellemzi a múlt század közepéről számazó leírás a megyét, Somogy nem tartozott ugyan specializálódott borvidékeink közé, de a paraszti szőlőművelésnek régi hazája. A források szerint a XVIII. századtól kezdve a legtöbb somogyi falunak van szőlőhegye vagy - ha földje alkalmatlan a szőlőművelésre, akkor idegen falu határában lévő szőlőhegyen részesedése.

2 A szőlőművelés megyénkben szerves része a gazdálkodásnak. A szőlőbirtok szőlőn kívül kaszáló, veteményes és gyümölcsöskert is, bizonyos területeken jelentős mennyiségű szénát termett, amelynek megszabott szerepe volt az állattartásban, (pl. „A Zselicben, ahol a nyomtatás a szőlőben történt, a nyomtató lovak takarmánya volt."

3 A Kapós mentén a szőlőben időző fogatos lovak eledele: pl. szüret, trágyahordás, stb. idején. Fonó, Taszár, Gölle községek állattartó gazdái a kiváló minőségű „hegyi szénával" kizárólag a tenyészbikákat etették, mert azt tartották, hogy: „attól lesz szépen csillogó a szőrük."

4 Somogy szőlőkultúrájáról sok adat áll rendelkezésre, több kisebb közlemény foglalkozik egy-egy részkérdéssel.

43 Sőt legutóbb egy kiváló összefoglaló tanulmány is megjelent: a Dél-Balatoni borvidék történetéről.

413 Kevés viszont azoknak a munkáknak a száma, amelyek egy település szőlőműveléséről átfogó képet adnak.

40 Ezt a hiányt szeretném pótolni dolgozatommal, amelyben egy Kapós menti település, Nagyberki szőlőművelésének XVIII-XX. századi alakulását követem nyomon. Igyekeztem az írott források minél szélesebb körét elemezni, valamint az emlékezettel elérhető időszakra vonatkozó szóbeli adatközléseket felhasználni, amelyeket 1984-1987 között több alkalommal helyszíni terepmunka során gyűjtöttem. Ezúton is köszönetet mondok lektoromnak: Dr. Szilágyi Miklósnak és a Somogy Megyei Levéltár dolgozóinak kutató munkámhoz nyújtott segítségükért. Nagyberki népessége A Kapós folyó északi partján, az enyhén dél felé lejtő domb oldalában fekszik Nagyberki község. Határán keresztül folyik a Kapós vize, ezért „Kapos-Berkinek" is nevezték, „régenten pedig Berki Bürkösnek" hívták.

5 Az 1782-85-ös I. katonai térképfelvételkor Berkiről feljegyezték, hogy: „a helység egy többé-kevésbé magas földhányáson fekszik a nagy mocsár előtt és a nagy hegységgel egyenesen szemben. Berki a szomszédos községektől: északra Gyalántól 2 1/2, Göllétől 2 1/4, nyugatra Mosdóstól 1/4, Fonótól 1 1/4, délről Kisberkitől 1/4 óra járásra van."

6 A községhez tartozott Szálacska puszta, amely „határoztatik Keletről Szabadi és Kercseligeti helységekkel, Délről Jenői helységgel (Baranya megye) és Szent Mártonyi pusztával, Nyugatról Kaposkeresztúrral és Mosdóssal."

7 A II. József (1782-85) kori térkép

8 szerint az egész Kapós völgy összefüggő mocsarat alkotott. A Kapós folyón és a mellékpatakok torkolatában épített malomgátak még inkább rontották a helyzetet, méltán kiérdemelte a „berek", „bozót" elnevezést. A mocsáron csak Toponárnál és Berkinél található gáton lehetett átkelni.

9 Az adatokból kitűnik, hogy szinte járhatatlan mocsár volt a Kapós völgye. A berkek rókák és farkasok menedékhelyei voltak. A mosdósi plébánián egy érdekes esetet is feljegyeztek: „Hajdan Nagyberki nagy berek, Kisberki kis berek volt, farkasok tanyáztak a berket körülvevő erdőben. ...Egy alkalommal estefelé Kaposkeresztúrról Mosdósra jött a kéményseprő. A hegyre vezető út mellett van egy kőkereszt, ahol a farkasok megtámadták. Létráját a keresztnek állította és felmászott a keresztre, majd a létráját ellökte. Végül másnap - tél volt - a kereszten találták meg a hegyre csoportosan menő emberek."

10 A berek ugyan adott nádat az építkezésekhez és bizonyos kiegészítő élelemszerzési lehetőséget is biztosított; pl. halfogás, rákászás. A Kapós mocsara viszont megnehezítette a völgyben élők helyzetét, mert elzárta a falvakat egymástól, nehézkessé tette a közlekedést, lehetetlenné a szállítást, késleltette a vízmenti falvak fejlődését. Az 1.