Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Visy Zsolt: Római bronzmérleg Gyékényesről

64 VISY ZSOLT hosszú bevágás az I. skála eleje, amelyen a 0-pont helyét a T-tag egyedileg kialakított vége is jelzi. Mivel néhány rövid beütés is sejthető a két hosszabb bevágás között, jogos az a föltételezés is, hogy ezek a 2-3 mm-re lévő, 2-3 mm hosszú vonalak a 12 unciás belső osztás alig kivehető nyomai. Az 1 fontnyi osztásköznek megfelelő 27 mm szinte teljesen azonos a számított 27,2 mm-es értékkel. A 0-pont helye a mérleg belső súlyviszonyainak a függvénye.

13 Az újonnan bemutatott mérleg azt bizonyítja, hogy a 0-pont helyét a teherkarral egybeöntött T-tag végének kialakításával eleve, a kész mérleg súlyviszonyait nyilvánvalóan nem ismerve, valamilyen előre kiszámított módon meghatározták. Ez a tény fontos adalék az ókori gyorsmérlegek gyártására vonatkozóan, és arra utal, hogy a kész mérleg belső súlyviszonyainak finom változtatásával, így jelen esetben a farúd vastagságának, a külső végén lévő bronzcső nagyságának változtatásával, továbbá a láncok hosszának, számának változtatásával, más mérlegek esetén extrasúlyok hozzáadásával hozta a mester a terheletlen állapotban előálló egyensúlyhelyzetet (=0-pont) az előre megadott helyre. A hiteles mérés megtartása céljából ezeken a súlyviszonyokon, az így beállított mérleg alkatrészein és tartozékain már nem lehetett változtatni. A bemutatott gyorsmérleg a gyorsmérlegek ritkább típusába tartozik. E mérlegek későhellenisztikus föltalálásuk után a római császárkorban széles körben elterjedtek, mind vasból, mind bronzból készült példányai elég nagy számban ismertek.

14 A gyorsmérlegek azonban leginkább tömör anyagból készültek, a gyékényesi példány a maga csöves szerkezetével viszonylag kevés analógiával rendelkezik. Szinte teljesen azonos formájú és méretű mérlegek kerültek elő azonban Augstban, s a hasonlóság oly nagy fokú, hogy azonos műhelyből való származásukhoz alig férhet kétség.

15 Az egyetlen különbség az, hogy ez utóbbiak nem rendelkeznek olyan, mérlegnyelvként értelmezhető taggal, mint a gyékényesi. Összehasonlításként a fontosabb jellemzőket az alábbi táblázatban foglalom össze. Kár, hogy A. Mutz - mivel nem tartotta fontos és jellemző értéknek - egyetlen esetben sem mérte meg az osztásközök nagyságát, így ezekre csak rajzai alapján tudtam következtetni. A gyorsmérlegeknél gyakran meg lehet figyelni, hogy alapvető hosszméreteik és egységeik római hosszegységeknek vagy azok egyész számú többszöröseinek, máskor azok tört részeinek felelnek meg.

16 Ez nem véletlen, hiszen az ilyen típusú mérlegek gyártása a hosszmértékek precíz alkalmazásával történt, a gyártó mesternek egyedül a mozgósúlyt kellett lemérnie, egyébként azt is a teherkar és a hozzá tartozó osztásköz arányának megfelelően.

17 Az alkalmazott mértékegység az esetek legnagyobb részében a digitus volt. A gyékényesi mérleg szórványként került elő, így datálása csak tipológiai alapon lehetséges. Az augsti mérlegek Kr. u. 1. század vége-3. sz. közötti rétegekből kerültek elő. Mivel a mérlegrudak hossza két esetben teljesen megegyezik, a formák a részletekig azonosak, két esetben XV fonttal indul a II. skála, a beosztások kivitelezése is nagyon hasonló mindhárom esetben, valamint az a tény, hogy a 0-érték mindhárom mérlegnél az I. felfüggesztés tömör bronzlábának külső széléhez esik, nem lehet kétséges a 3 mérleg nem csak azonos korból, hanem azonos műhelyből való származása. A gyékényesi mérleg tehát az Augusta Rauricából előkerült hasonló mérlegekkel azonos műhelyben készült és volt használatban a Kr. u. 2-3. században. A műhely hollétére jelenleg semmilyen támpont sincs, de valószínű, hogy nem pannóniai, hanem itáliai vagy Alpok-vidéki műhelyre kell gondolnunk. 1. táblázat H(mérlegrúd) mm/digitus ti t

2 mm/digitus Sí S

2 mm/digitus skála kezdő értéke Äugst Nr. 2 204/11,04 147,84/8 55,44/3 9,8/0,5 XAugst Nr. 3 199,2/10,78 138,6/7,5 55,44/3 27,72/1,5 11,09/0,5? IX-XLIV Gyékényes 204/110,04 136/7,36 53/2,87 27,2/1,47 11/0,6 XV-cca. XLVIII