Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Honti Szilvia: Későbronz-kori kincslelet Nagyberki-Cseh-rétről

KÉSŐBRONZ-KORI KINCSLELET NAGYBERKI-CSEH-RÉTRŐL 43 5.), valamint az észak-horvátországi depot-leletek szlavóniai-nyugat-szerémségi csoportjához tartozó Veliko Nabrde-i és Brodski Varos-i leletekből (VinskiGasparini 1973, 45. t. 22-26, 53. t. 36, 57. t. 32, 58. t. 20, az utóbbi kettő a többinél kisebb) ismertek. Ezen a körön kívül egyetlen, töredékes darab került elő a Veszprém megyei kisapáti leletben (Mozsolics 1985, 134 В t. 4.). A lemezből készült, lekerekített végű, széles üreges karperecek (1. k. 11.) a díszlemezekhez hasonló, ám szélesebb körből ismertek: a Dél-Dunántúlon Nagyberki-Cseh-réttel együtt 7, s Észak-Horvátországban is 7 leletben találjuk meg ezeket: Pölöske, Öreglak, Bonyhád-környéke, Peterd (Mozsolics 1985, 128. t. 19, 84. t. 2-3, 39. t. 19. 61. t. 10.) Nagyvejke (Mészáros 1971-72, X. t. 13-15, 10. k. 2, 4, 5. és egy másik pölöskei darab: 11. k. 2.), Dombóvár-Szarvasdpuszta (Mészáros 1977-78, VII. t. 1.), illetve OtokPrivlaka, Veliko Nabrde, Brodski Varos, Gornji Slatinik, Pricac, Toplicica, Bingula-Divoŝ (Vinski-Gasparini 1973, 28. t. 35, 44. t. 34, 55. t. 36, 59. t. 14, 34, 46, 69. t. 10, 71. t. 27-28, 76. t. 31, 85. t. 2.). Távolabbról - Kelet-Magyarországról - csak a balsai leletből ismert ilyen (Jósa 1963-64, IX. t. 11.). A nadapi, még közöletlen lelet darabjairól (Mozsolics 1985, 65. o.) nem tudjuk, hogy azok az öntött vagy a lemezes típushoz tartoznak-e? Az üreges, öntött, vonaldíszes karpereceknek (1. k. 7-8.) még díszítésében is pontos megfelelőjét találjuk meg a kurdi leletben, amelyben szintén 2 példány volt (Wosinszky 1896. CXI. t. 1-2., Mozsolics 1985. 25. t. 1.), hasonló került elő a rinyaszentkirályi (Mozsolics 1985, 97. t. 17.) és a bizovaci (Vinski-Gasparini 1973, 35. t. 12.) leletekből. Az északkelet-magyarországi, hasonló korú kincsleletekből is ismertek (pl. Sárazsadány, Mozsolics 1985, 175. t. 7, 9, 10.). A szakirodalom nem különbözteti meg az üreges karperecek két - lemezes, ill. öntött - típusát. Mozsolics A. (1985, 65. o.) kurdi típusként írja le, s úgy véli, a karperecek gyártási központját Magyarországon vagy Horvátországban kell keresni. Ugyanebbe a típusba sorolja az északkelet-magyarországi, legtöbbször megvastagodó (pl. Mátraverebély, Mozsolics 1985. 149. t. 1.) vagy tömör végű karpereceket (pl. Tibolddaróc, uo. 148. t. 1-5.). A Dunántúlon „Kislődről" került elő ezekhez hasonló, kissé kiszélesedő végű, üreges karperec, a későhalomsíros-koraurnamezős korba sorolható kerámia- és fémtárgyakkal (MRT 3, 1970, 41. к. 1.) A hamvasztásos sír(ok)ból származó lelet Kemenczei T. szerint a Farkasgyepű-pöröserdei II. halomsírcsoportból került elő, a karperec véleménye szerint az észak-magyarországi bronzipar terméke. (Kemenczei, 1989. 224. o., 2. j., 8. k. 1.). Ehhez igen hasonló került elő a nagyberki lelettel egykorú Jarak I. depot-leletből (Vinski-Gasparini 1973, 83.1.19.) Véleményem szerint a kétféle - technikailag erősen különböző - karperectípust el kell különítenünk egymástól, és az északkelet-magyarországi változatoktól is. A nagyberki karperechez hasonló karperecek fő elterjedési területe Dél-Dunántúlra és Észak-Horvátországra esik, gyártási centrumát is ezen a területen kell keresnünk. Az öntött-üreges, lekerekített végű karperecekből kevesebb ismert, és formailag sem egységesek. Csak a kurdi és a nagyberki darab vethető össze, ezek azonban mind technikailag (a belső oldal egyenetlen illeszkedése, a külső oldal végén megfigyelhető lyuk), mind díszítésben teljesen megegyeznek. Ennek alapján feltehetjük, hogy azonos műhelyben készültek. A kerek és ovális, elvékonyodó végű, öntött karperecek különböző típusai a kelet-magyarországi depotleletekben fordulnak elő nagy számban, s különösen az ópályi horizontra jellemzőek. Ugyanakkor gyakoriak még a fiatalabb, HAi időszakba sorolható anyagban, s előfordulnak a dunántúli és észak-horvátországi leletekben is (Mozsolics 1973, 56. o., 1985. 64. o.). Igy például nagy számban találjuk meg a nagyberki 5. sz., ovális, kissé vastagabb, elhegyesedő végű karperecformát az idősebb, Nyíregyháza-bujtosi I. leletben (Mozsolics 1973, 60. t. 1-12.), a fiatalabb leletekben már ritkábbak (pl. Berkesz-Csonkásdűlő, Mozsolics 1985, 13. t. 51.), s egy változatával találkozunk a Somogy megyei Lengyeltóti IV. és a már említett Brodski Varoŝ-i leletben (Mozsolics 1985, 109. t. 1, 9, 22, 24, 30. és Vinski-Gasparini 1973, 55. t. 31.). A kerek, egymásra hajló vagy érintkező, levágott végű karperecek a fenti típusnál gyakoribbak a dunántúli és horvátországi, HA első felére keltezhető leletekben is. Legtöbbször szinte egész felszínüket finoman bekarcolt keresztirányú vagy ferde vonalminta borítja, mint a nagyberki 6, 12. számú karperecét. Elsősorban a kurdi horizont karpereceire jellemző a 9. számú karperecen megfigyelhető fenyőág-szerű bekarcolással kombinált minta (pl. Kemecse I., Mozsolics 1985, 189. t. 3-4.). A nagyberki aranyhuzal karperec (1. k. 10.) egyelőre egyedi példány. Aranytárgyakat a hasonló korú leletek között a Dunántúlon alig találunk. A korban és földrajzilag legközelebbi Regöly-Kesziállás-dűlői igen vékony aranyszálak a lelet borostyán nyakláncához tartoztak, formájuk (aranylemezből vannak kivágva) eltér a nagyberki darabétól (Mészáros 1975-76, 71. o., VII. t. 2. Mozsolics 1985, 182. o.). Aranyhuzalból készültek a Várvölgy-felsőzsidi nyakperecek, az ún. sujtásos ékszerek legszebb darabjai. Ezeket Mozsolics A. (1981, 299-308. o.) már a gyermelyi horizontra keltezi. A kelet-magyarországi aranyhuzalékszerek között az ófehértói típusúak az ún. végnélküli karikák közé sorolhatók, ezeket tordírozással és rátekercselt huzallal díszítik. Gyakoriak a szabálytalanul összehajtogatott darabok közöttük. Kisérőleleteik alapján keltezhetőek az ópályi horizontra (Mozsolics 1973, 99-100, Szathmári 1982,108-119). Bronz huzalból készült ékszerek előfordulnak a kurdi leletekben is. Elsősorban fibulák készültek huzalból, de előfordulnak a karikaékszerek is (pl. gyűrűk - Brodski Varos és Bingula-Divoŝ, Vinski-Gasparini 1973, 57. t. 55-56, 86. t. 18-19.). Ezek