Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Közlemények - Witt Lászlóné: Fejezetek Porrogszentkirály néprajzából

KÖZLEMÉNYEK REPORTS MITTEILUNGEN FEJEZETEK PORROGSZENTKIRÁLY NÉPRAJZÁBÓL WITT LÁSZLÓNÉ Bevezetésként röviden ismertetem történetét, kereskedelmét és gazdasági alakulását. Porrogszentkirály Csurgótól Észak-Nyugatra fekvő kisközség, mely a csurgói járáshoz tartozott. Első írásos adat 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő 22 házzal. 1550-ben Török János birtoka, 1583ban Zrínyi család volt a földesura. 1715-ben őrgróf Turinetti Herkules József Lajosé, 1773-ban Festetics Kristófé - 1924-ig a Festetics család tulajdona.

1 A lakosság többsége evangélikus, kisebb létszámú a katolikus és minimális a református. A vend származásra utaló adatok is vannak. Még az 1830-as években is vendül beszéltek. A lelkipásztor is vendül prédikált. Amit a szigorított tiltás szorított háttérbe.

2 Porrogszentkirály földműveléssel foglalkozó népének is az 1848-as jobbágyfelszabadulás hozott változást.

3 Ismeretes, hogy a nehéz robotmunkával keresett kenyér mennyi szenvedést és megaláztatást hordott magában A kiosztott föld után végzett robot a következőképpen volt meghatározva. A fertály birtok után, ami 16 holdnak felelt meg - 26 lovas és 52 gyalognapszámot, robotot szolgáltak. A házzal rendelkező zsellérek 18 gyalog napszámot szolgáltak az uraságnak.

4 Később a ledolgozott vagy megvásárolt föld a sajátjává vált. A jó erővel rendelkező családok és a törekvők mind nagyobb és több földet mondhattak magukénak. Igy lassan kifejlődött a földműveléssel foglalkozó nép megoszlása. Középbirtokos, kisbirtokos, törpebirtokos.

5 Porrogszentkirály esetében a kisbirtok volt nagyobb súlyban. (Ritecz József 100 kh.-al rendelkező középbirtokos, Takács István 50-60 holdas, és Fülöp István követte a sort a gazdaság szemszögéből nézve.) Kezdetben a fából készült szerszámokkal - faekével dolgoztak, melyet fokozatosan a vasból készült eszközök váltották fel.

6 Nagyobb mezőgazdasági eszközt közösen vásároltak. Ilyen például a vetőgép és a cséplőgép vétele. A cséplőgép után szerzett terményt aszerint osztották el, ki mennyit adott a vételárhoz. (Részvényszerűen ment ez a közös vásárlás.) 30 család tulajdona volt 1 cséplőgép. A cséplés idejére szerződött munkásokat vettek fel. Közös munkával, összefogással fúrták a kutakat is. 4 család fúrt 1 kutat. De előfordult, hogy 11 családhoz csak 1 kút tartozott. Az ilyen közös kutaknál sorban álltak vízért. Veszekedések is előfordultak. A falu mezőgazdaságának és vidékének fő terményei: búza, rozs, kukorica, burgonya, árpa, zab, len és kender. Lenből és kenderből csak annyit termeltek, amennyi a saját szükségleteiket kielégítette.

7 Kis mértékben termeltek zöldségfélét, cukorrépát, gyümölcsöt és szőlőt.

8 A gyümölcstermesztésben értek el legnagyobb eredményt. Napjainkban is egyik fő jövedelmi forrása a falu lakosságának. Az állattenyésztés a község gazdasági életében mindig szerepet játszott. A földműveléshez elengedhetetlen volt az igavonó állat tartása. A gazdagabbak lovakkal, a szegényebbek szarvasmarhákkal dolgoztak.

9 Kezdetben az állattartásnak is fő célja az önellátás volt és csak jóval később, a századforduló táján tenyésztettek eladásra. A fejlődés az 1930-as évben éri el a csúcspontot. Ekkor már minden családnál megtalálható volt a szarvasmarha, baromfi és a sertés. A legtöbb jövedelmet az állattartásból nyerték. Ezenkívül az élelemellátásban is a kenyérrel együtt a fő helyet foglalta el.

11 A fölösleges terményt és állatot piacokon és vásárokon adták el. Leginkább a csurgói és a nagykanizsai vásárokra, piacokra jártak. Gyalog tették meg az utat, ritka esetben kocsival. Az egyik adatközlő így emlékszik vissza: „Nem mertük levenni a vékát a fejünkről egész Csurgóig, mert akkor nem tudtuk volna visszatenni a nehéz súly miatt." Ezért aztán ahogy otthonról elindultak, ki kellett szenvedni az utat. Az értékesítésnek egy másik lehetőségét biztosították a felvásárlók és a faluba járó vándorkereskedők. Csurgóra Vajda Kornél felvásárlóhoz hordták a nagyobb mennyiségű terményt. Nagykanizsára a Sörgyárhoz árpát vittek eladni. A tejet a tejbegyűjtőnél értékesítették, melyet havonta fizettek.

13 Baromfit a falura járó „tikászok" vették meg.

14 Strófát énekelve járták végig a falut. „Bauszi, bauszi, csibauszi, csibauszi, csiabuszi." Mérce a „tikásznak" a keze volt. Két keze közé vette a csirkét és „hincálta", úgy mérte. A tojást háromával, hátával vették. Háromával - azaz három tojás az 10 fillér, hátával - azaz hat tojás az 20 fillér. Nagy kutyákkal jártak a „tikászok", hogy éjszaka a kocsma udvarban megvédjék őket. Igy nyugodtabban aludhattak. (Berzencéről egy Jancsi nevű „tikász" járt a faluba.) A beszerzési lehetőség is megoszlik. Vásárokban vették az öltözködéshez szükséges kelméket, háztartási eszközöket. Állatvásárokon, ha éppen szükséges volt, az állatokat.

15 Bár nagyobb részt maguk neveié-